Első randink, így biztosan tudtam, hogy szoknyában akarok menni. Ehhez vettem fel egy ezüstös csillogó harisnyát, és szürkésfehér pulcsit. Természetesen boszis terrakotta magas talpúval. Viszont ebben nem mehettem másnap doktorhoz, így arra a kedvenc farmerom raktam el. Minden készen állt, egészen kicsi is lett a zsákom.
Kivételesen nem volt probléma az utazással a fővárosig, sőt a találkozóig sem. Az átszállás után ráadásul szivárvány sálas társam volt a vonaton. Elmosolyogtam ott, de nem beszéltünk.

Leszállás után szinte azonnal megláttam. Vigyorogtam, mint a tejbetök, és siettem fel. Érkezéskor egy hatalmas ölelés, és puszi, de nem mertem többet tenni. Magam sem tudtam mit szeretnék. Elindultunk mosdó irányába. Kicsit bizonytalan volt, hiszen ő még nem tart ott, ahol én, de nem hagytam neki lehetőséget jönnie kellet velem. Nem volt senki, így nyugodtan voltunk ketten, utána még kimentünk egy rövid videóra az ott kiállított mozdonyhoz. Már ekkor észrevettem, hogy többen megnéznek minket, de nem nagyon érdekelt. Csak tekintetek voltak, ahhoz én hozzá vagyok szokva. A boltban is ugyanez volt, kicsit feszült lettem, és jobban figyeltem mindenre. Ilyenkor mindig ez van. Egészen bevásároltunk, nekem nem is esett nehezemre gluténmentesen gondolkodni. Valahogy számomra adta magán, ez már nem csak az Ő dolga, enyémmé is vált, hiszen ezzel együtt fogadtam el.

Autóba kicsit még ültünk, majd neki indultunk a kétórás útnak. Régen éreztem magam annyira jól, mint mellette a kocsiban. Csak futottak a fák mellettünk, s az azt kívántam ne legyen vége az utunk. Időközben aztán megálltunk. Egy benzinkútnál, hogy használjuk a mosdót. Erről azért mesélni kell, mert az a hely simán mehetne horrorfilmbe. Leálltunk csak kamionokat láttunk, és az állomást. Mikor benyitottam pillanatra elakadt a lélegzetem, csak egy asztal, és az a tipikus szerelő overallos fazon volt a helyiségben. Azt hittem most feláll és beinvitál, de végül csak válaszolt a kérdésemre. Utána használtuk a nem túl higiénikus helységet. Mikor visszaültünk az autóba kicsit mélyedtem, mert pont mellék állt be egy egészen redneck fazon, de mi egész gyorsan tovább mentünk, így nem lettem viasztestű…

Persze végül Szegedre értünk, hiába nem akartam, de így is nagyon élveztem az utazást. Egy része a lelkemnek biztosan most is ott autózik Rea-val. Leparkolva, és kiszálva mindent hagyva rohantunk a szállásra, hogy könnyítsünk magunkon. Maradni nem maradtunk, mert pár dolgot mindenképpen megakartam mutatni neki. Szeretem helyeket, a szeretem emberemnek. Tényleg, mint egy álom, randi volt a javából. Elsőnek a Kockás Csészébe menünk. Az a hely egy csoda. Egy kicsinyke kávézó, ahol specialitásokat lehet kapni. Mi most pumpkin spice latte-t ittunk. Még tök alakú szórás is volt a tetején. Nagyon jó volt, és ott adtam az első csókot is. Egy számomra fontos városban, hiszen itt volt műtétem, kedvenc kávézómban. Nem volt egy nagy dolog, de jó volt jelezni, és érezni tényleg működhet, és nem csak az online térben. Kávé után a városban sétáltunk, megmutattam kedvenc szobraim, ettünk kicsit. Végül visszatértünk a szállásra.

Részemről én annyira esetlen voltam, hogy ha Rea szétteszi a lábát akkor sem kapcsoltam volna. Bár valójában ez meg is történt, és nem kapcsoltam… Leginkább, mert én sem tudtam mit is akarok. Annyira bizonytalan voltam, hogy mi és hogyan működhet. Nem tudtam, hogyan tudok neki, és magamnak megfelelni. Szerencsére, ő biztosabb volt magában, és adott egy lökést. Abban a pillanatban mikor a hasára ültem tudtam, hogy mit akarok, és azt biztosan. Lehajoltam, és igazán megcsókoltam. Azzal a lendülettel teljesen elvesztem. Szó szerint nem tudtam merre és hol vagyok, annyira vittek az érzelmek. Csak lihegni és könyökölni tudtam. Amint megmozdultam, megint csak csillagokat láttam annyira erősek voltak az érzelmek. Nagy nehezen sikerült összeszednem magam, akkor ráhajoltam. És rájöttem. Miért van ott a csikló, ahol van. Ezt persze fennhangon is kimondtam. Annyira meglepődtem, hogy kicsi mozgás is mekkora hatással van rám. Végül nem mentünk tovább. Egyikünk sem érezte ez most alkalmas lenne. Az hátralevő részében beszélgettük kicsit, és összebújva feküdtünk. Jó volt a hátához bújni, hajába fúrni magam, és érezni az illatát. Persze eljött a búcsúzás ideje, hiszen neki munka, nekem kontroll volt másnap. Nehezen engedtem el az éjszakába, több mint kétszáz kilométert vezetni. Végig tartottuk a kapcsolatot. A legfájóbb mégis az volt, hogy az illata ott maradt az ágyon, és én csak Róka Urat tudtam helyette ölelni. Végül azért elaludtam, álomtalanul.

Talán, ha ma valamit írni kéne, akkor a csapatépítő lenne. Csak ez sem ilyen egyszerű. Az sem, hogy miért is mentem, s miért esett ennyire rosszul az egész. Nem, mert a hormonok cseszegetnek. Mindent is babrálnak. Bár nem vagyok szerelmes, ebben biztos vagyok. Mégis annyira kapcsolódni akarok, hogy fájt látni hogy néz másra. Ez cseszettül nem normális. Én meg itt agonizálok, hogy megint lecseszett. Nem jó ez így. Valójában egy kicseszett molylepke vagyok, aki állandóan megy a fény felé, míg végül megégeti, de aztán újra oda vágyik. Egészen értelmetlen.
Bár attól féltem, ha nem megyek rombolom majd a bizalmat, nem ez lett. Inkább csak magam omlottam össze. Teljesen ok nélkül. Annyi jó van benne, tudom ezen is túl leszek. Csak szokjak hozzá újra az ösztrogénhez…
Az volt egyébként amire számítottam, szerintem nem beszéltem az öt óra alatt húsz mondatot. Nem ez vagyok, inkább egyénekkel szeretek beszélni. Ettem kicsit, s ittam egy Shrek-et, s egy Millers-t. Lehet ez is közre játszott abban, hogy szétestem mint egy IKEA-s szék. Nem tudom. Nem bánom eljöttem, az Instax-ot jó volt kipróbálni. Szeretem azokat a képeket amiket csinál. Hangulata van.
Talán ennyit szerettem volna. Jó, az biztos visszatérek a Diario használatához. Eddig ez ad meg mindent. Erről máskor. Most épp lemerül a teló…

Erősen gondolkoztam, hogy írjak-e, aztán azon, mégis miről. Az életem most folyik, és halad. Kisebb bukkanókkal, de van iránya, és haladása. Erről sokat nem tudnék mesélni. Anyagilag egy kicsit szűkösen vagyok, de remélem ez is be fog állni idővel. Ennyit tudok mondani. Egy érdekes része van most, hogy elkezdtem újra felfedezni a szexualitásom. Erről viszont tudok mesélni.

Mindenek előtt el kell mondanom, hogy vannak ügye hüvelytágítóim. A háromból kettőt használok, a közepeset, és a nagyot. Közepesnek a neve Roberto. Egy magas cingár olasz. Ilyennek képzelem el, no. A nagy Sanyi. Ő a kigyúrt kőagyú állat. Shorr-nak is hívhatnám. Sanyi csak keveset van velem egyenlőre, mert hát elég vastag. Nagyon élvezem mikor kitölt, és én pulykának érzem magam. Viszont utána sokáig érzem, sőt fáj is. Nem nagyon, de érzem, hogy még sok nekem. Ellenben Roberto. Igazi latin szerető. Mozgékony, ezzel sokkal jobban izgat. Viszont nem érzem, hogy tökéletes lenne. Ettől még szerintem vele fogok előbb eljutni az élvezetig. Máig így volt…

Ma megvettem Lili-t, a gésa vagy kegel golyókat. Így ma tettem pár felfedezést. Egyik, hogy a 3,2 centis golyót nem kellemes magamba rakni. Megy, s megtudom csinálni. Az egyiket. Utána már fáj. Miután erre rájöttem, tudom ezzel még sokat kell várnom. Miután kivettem magamhoz nyúltam. Igazán megtapintgattam magam belülről. Az egyik felfedezésem, hogy érintésre meg nem mondtam volna, hogy nem igazi. Egyből kipróbáltam, hogyan nyomok ki Roberto-t. Nagyon hasonló az is, de a végén nem egészen ugyanazok az izmok. Itt volt a másik felfedezésem. Hihetetlenül merev vagyok, képtelen vagyok még ellazulni. Érzem, ahogy feszül az izom. Ezen nagyon sokat kell még dolgoznom. Amíg ezt nem tudom kontrollálni, biztos fájna az első alkalom. Persze addig még van időm, főleg ha olyanokat álmodok, mint ma. Nem emlékszem mi volt, de valami bizonyitás miatt Gina megcsókolt. Nem mondom, hogy nem volt jó. Sőt, jól csókol. Ez csak azt jelenti, visszatértek az erotikus álmaim. A jelentése pedig, csak annyi, hogy nagy hatással van rám. Álmomban már csókolóztam Lola-val és Claire-el is.

A héten többször is voltam overálban. Nagyon jól esik, hogy van testem hozzá. Nekem kényelmes, és szépnek érzem magam benne.

Ez a bejegyzés, most nem a naplóhoz kapcsolódik. Csak történt a napokban pár olyan esemény ami elindított bennem gondolatokat, és ezeket szeretném megosztani. Este jön – ha épp kiteszem – a szokásos bejegyzés.

Első az volt, hogy kitettem egy nem túl előnyös képet, hogy mennyit változtam 21 hónap alatt. Igen, már ott hibáztam, hogy nem figyeltem milyen kép megy ki. Másik, hogy nagyon meg kell gondolni mit osztok meg mert a hétszáz feletti követőszám már komolyan eljuttat sok helyre. Ez persze jó is, csak annak hatása kevésbé látszik. Újra megmutatta nekem az internet, hogy mennyire mérgező hely is. Kaptam elég komoly íveket is. Mindig is pasi maradok, meg hogy g@ci vagyok. Legtöbb arról szólt, hogy csak becsapom az embereket, mert pénisszel születtem. Nő nem lehetek. Van amit nem lehet tanulni. Itt azért a pszichológia szerető énem a haját tépte, mert minden viselkedés tanult, meg egyébként is mindenki nőnek indul a embrionális szakasz elején. Bár tudom a nagy része butaság, ilyenkor én el szoktam gondolkozni. Mi lehet, és mi nem. Egyik részlet, nem vagyok a legjobb formámban. A két hónap Divi nélkül látszik rajtam, ráadásul fogytam közel négy kilót. Nem a legjobb módja nőiesedni. Kell egy kis idő mire visszaállnak a dolgok…

Másik oldala az érzelmi rész. Ebbe beletartozik a nagy műtét is. Végig kellet gondolnom, hogy van értelme, és erőm ezt folytatni. Elsőnek az egész életemre gondoltam, aztán rájöttem, hogy lehet csak az online életem kéne abba hagyni. Ilyenkor szinte mindig tartok egy nap pihenőt gondolkodni. Ez a nap volt tegnap. Nagyon sokat gondolkodtam, és meg is inogtam, hogy én mi a fenét akarok. Ki leszek, és ki vagyok. Abban gyorsan biztos lettem, hogy a műtétet nem bánom. Az a női létemtől független. Hormont nem is kezdem el, akkor is megtörtént volna valamikor. Viszont a tranzicó már más kérdés. Az nem biztos. Ez volt amin gondolkoztam. Egy idő után rájöttem, hogy a testem szeretem, jobban mint bármikor. Emiatt megérte. Viszont egy dolog volt most. Visszatért a libidóm. Továbbra sem tudom hova vonzódom, de nem nem testi dolgok felé. Erre jött János bácsi és letapizott. Ez két dologra mutatott rá – hogy a fenébe írok ennyire furán, lehet kevesebb szakkönyvet kéne olvasni , hogy akkor mégis nőies lehetek. Másik rosszabb, a kiszolgáltatottság. Nagyon nem törődnek a pasik a nők érzelmeivel. Hiába mondatm sokszor nem érdekel, hogy puszilgatni akar, engem ez nem hoz lázba. Legutóbb viszont átlépett egy határt. Megakarta simogatni a szemérmem. Akármennyire is negatív ez, nekem segített. Akarom ezt az életet árnyoldalával együtt. Szeretek szép lenni, és lágyan mozogni. Nekem ez fontos. Az online életem pedig el kell választanom a valóditól. A kettő nagyon nem azonos, még akkor sem, ha most nagyon sok volt mikor pasinak néztek. Ennek okát tudom, türelmesnek kell lennem.

Tanulság nincs, az idő sok dolgot megold, és a internet még mindig nagyon mérgező hely. Ettől én szeretem, és folytatni fogom. Mi lesz a vége még magam sem tudom…

Gondolatok: Ma nagyon két végletű volt a nap. Amennyire lehúztak a Threads-es dolgok annyira volt meghökkentő a nap vége. Jobb lenne inkább beszámolni róla. Azért pár szó még. Alapvetően amíg nincs túl sok negatív megjegyzés, addig tudom kezelni a helyzetet. Pár internetes emberke. Nem nagy dolog. Viszont ahogy növekszik az elérésem egyre több jön. Ez nagyon két oldalú. Egyfelől végre, ha suttogás is, de van hangom. Viszont ezt a hangot többen próbálják elnyomni. Korlátozni nem szeretném a dolgokat. Annak nem lenne értelme. Nem tagadhatom, hogy fájnak ezek, s pár pillanatig megingok. Nem csinálnám vissza, s tudom ennél sokkal erősebb vagyok. Persze, azért is mert van támogatásom offline világban. Nem lenne, és ezt érezném mindenhol, biztosan a vége nem lenne jó. Ez ellen is jó lenne valahogy küzdeni…

Napom: Reggel időben keltem, fürödtem. Ettem, Divi. Utána sorozatoztam. Kicsit pihentem, ebéd. Utána készültem dolgozni. Mivel Wensday-t néztem, adott volt a fekete szett. Bent nyugi volt, nem is tudok rosszat mondani. Eltelt a nap. A nehezebbik fele inkább az online dolog volt. Bár sokat nem tudtam agyalni. Aztán jött János bácsi. Tényleg az. Tudni kell róla, hogy nagyjából fél éve udvarol nekem. Eddig nem volt komolyabb igazán, mert bolton kívül nem látott. Ma igen. Basszus bevárt. Megfogta a kezem. Simogatott. Nincs bajom vele, de 65+ korosztály. Őszínte leszek, még ez sem zavarna. De intelligens ivó, ami nekem nem fér bele. Sem az, hogy nem érti a nemet. Mikor már a szemérmem felé halad le kellet állítanom. Az még nem tudom véglegesen miképpen fogom.

Érzelmek: Ma minden volt. Viszont képes lettem volna hisztizni, hogy a Gazdám nem figyelt rám. Jó, nem mindig van. Csak vele ilyen vagyok. Nem is értem, aztán ez is helyre állt bennem. Megnyugtat, hogy láttam. A világ még működik. Lehet nem is cica, hanem kutya vagyok.

TV: Wensday, első két rész. Enid imádom még mindig.

HRT 640 nap (21 hónap)

SRS 59 nap

Gondolatok: Ez a nap olyan, ja volt. Semmit nem lehet róla mesélni. Talán csak, hogy ma voltam 21 hónapos. Jó ennyire közeledni a két év felé. Annyi sok dolog történt. Nem, nem akarok mesébe fogni. Csak kiemelni, hogy végre magamnak kezem érezni magam. Még van min változtatnom, de alakulok. Amit mindig elakartam érni, most közelebb van. Jó, még piszok sok meló van addig.

Napom: Reggel később keltem, s nem is feküdtem vissza. Inkább sorozatoztam. Bent kicsit beszélgettünk, majd kassza volt.  Valójában nem könnyebb ez a műszak, csak más nagyon. Jól esik, hogy újra szoknom kell. Ez a változatosság is elég lehet, hogy ne fásuljon az ember.

Testi változások: Semmi, amit mesélni lehetne. Ma kevésbé volt érzékeny a mellem. Tejem biztos nincs, így valószínűbb, hogy nő. Az viszont lehet, fél nappal a Divi után szédülök kicsit. Mikor a legkevesebb, de ezt még figyelem.

Érzelmek: Még mindig gonoszka vagyok. Egyenlőre könnyen felhúzom magam. Tudom kezelni, mert a hirtelen része egyre kevésbé van meg. Valahogy csak mikor sokadszorra van valami akkor pattanok…

Étkezések: Nem volt reggeli, ebéd borsóleves, s zöldbab. Vacsi kaszinó tojás.

Kiadások: Csak kaja.

TV: Star Trek: Furcsa új világok. Jó volt. Christine nagyon ohh, meg Spock is.

Gondolatok:
Megakartam már csinálni újra ezt a sablont. Kicsit másképpen. Az oka, hogy most nem gyorsak a változások, vagy a dolgok. Egyszerűen csak folyik az élet. Ehhez az esszé stílus nem mindig stimmel, vagy csak túl rövid lenne. Másik, hogy a program, ami ezt valamelyest oldaná nem készül. Az android programozás nehezebb mint gondoltam. Lényegében ezért van újra ez.

Napom:
Semmi extra. Csak eltelet. Munkában tanulom az új műszakot, merre hogyan. Sejtem, lesznek bonyodalmak, de lavírozni sosem egyszerű. Vannak dolgok amiket újra kell gondolnom, és változtatnom. Nem igazán munka részen. Inkább személyiség dolgában.

Álmom:
Nem volt. Túl régóta. Ez vagy jó, vagy nem. Szeretek álmodni, de ez azt jelenti nyugodtabb lettem, ami meg jó.

Testi változások:
Mikor utoljára ezt írtam még volt, már nincs. Ez elég nagy változás. A sok állást még mindig nagyon érzem. Más nincs. Talán hogy érzem a mellem, azt hiszem nődögél.

Libidó:
Ma megpróbáltam. Roberto segítségével. Nem megy még. De az biztos, hogy vaginálisan sokkal jobb a szeretkezés. Imádom magamban érezni. Ott van.

Érzelmek:
Ma morgós voltam egészen sokáig. Vannak dolgok amiket nem kéne erőltetnem. Aztán Gina kicsit rám ilyesztett, utána nem sokkal helyre álltak a kockák bennem. Már tudtam vidáman dolgozni.

Étkezések:
Reggeli a szinte szokásosnak nevezhető szendvicsek. Ebéd borsóleves, és rizottó. Vacsi banán, s kis csoki.

Kiadások:
Túl sok, nem részletezem. A kaja, energiaital…

Zene:
Don’t Worry be happy…

Vannak az életben pillanatok mikor tudod, hogy ott vagy. Van amit jobbá lehet tenni, de be kell vallanod magadnak. Jó úton jársz. Amikor tudod, most valami izgalmas jöhet. Talán valami nagy. Érzed a jövő annyira már nem burkolózik ködbe. Ezek a pillanatok, amik igazán felemelők.

A napokban sok dolog járt a fejemben, s még több apróság történt. Van, hogy leírni is nehéz lenne. Ezért gondolkozom, hogy AI-al csinálok egy androidos programot, hogy írni tudjak gyorsan, ha úgy van. Egyenlőre csak tervek vannak. A napokban leginkább azon filozofáltam magamban, hogy vaginám van. Tudom hogyan hangzik, de kellet ez ötven nap, hogy bátran hozzá merjek érni. Nem a vaginámtól féltem, hanem hogy ártok vele. Fertőzések miegymás. Így már érzem, sőt tudatosan érzem. Ténylegesen ott vannak az érzetek ahol fizikálisan. Ami kezd igazán érdekes lenni. És persze jó is. Van most is, hogy beduzzadok, vagy fájok. Sejtelmem nincs menni idő a teljes gyógyulás, de ha azt nézem teljesen megváltoztattak, azt hiszem sok.

Nagyon fáradt vagyok, és nem is tudom mit akartam ezzel most kihozni. Elfelejtettem. Ahh, jó éjt. Talán majd holnap.

Nehéz lenne megfogalmazni ezt a három napot. Jól éreztem magam mindegyiken. Vasárnap végül nem volt vészes, köszönöm a Vezető-nek. Tényleg mindenhol segített, és nekem most erre volt szükségem. Cserébe csináltam mini szendvicseket. Végül munka után még a Bár-ba is lementünk. Ahogy lenni szokott, dartsban az első kört megnyertem. Meglepetésemre két italt ittunk. Jó volt, nagyon élveztem, hogy ennyire sokat fárasztottunk egymást.

Tegnap leginkább a visszarázódásról szólt a nap. Kasszában voltam. Nem is nagyon tudok mit mesélni róla. Volt egy-két nehezebb pillanat, de úgy érzem jól dolgoztam. Bár keveset beszélgettem mással. Kicsit kívülálló voltam. A kasszának ez a hátránya, ezt már megszoktam. Cserébe itt a vásárlók akik többet adnak. Kicsit hisztis is voltam. Kezdenek a hormonok hatni. Néha nem tudom mit képzelek, és mi valóság. A szédülés elvileg mellékhatás. Ez biztos van, mert amíg nem kentem nem volt. Annyira nem zavaró, csak most még hirtelen jön. Több nem is volt.

Ma pár dolog volt csak. Reggel jöttek öcsémék, így inkább velük mentem be. Gina-nak megjött az ajándéka. Be is robogtunk, én felszedtem a csomagot. Befutottam a boltba, és átadtam. A nagyon szerdát megélő Tökfej-nek. Mosolygott, ezt azért jó jelnek vettem. Utána a legnagyobb természetességgel elkezdtem dolgozni. Segítettem átvenni a fagyost, majd elkezdtem megint mini szendvicseket gyártani. Jó volt kicsit gondoskodni róla. Nem sokkal utána jöttem is haza. Pihenni, sejtettem most is sokat alszom majd. Így is lett, kilenc órát aludtam összesen. Utána nekiálltam a krumplis tésztának. Ami jó is lett, sőt finom is. Aztán visszatettem a gázra, had hűljön. Csak a láng még takarékon volt. Egy óra múlva mentem csak vissza. Igen oda égett, nagyon. Úgy kellet lekaparni, nagy darabokban jött fel. Azért a nap végére majdnem normális lett. Sokat beszélgettem, ami igazán jó volt. Most pihi, és jön a holnap. Jön pár izgalmas nap. Akkor majd biztos lesz napló. Ahogy rájövök a mellem mit csinál arról így írok.