Talán, ha ma valamit írni kéne, akkor a csapatépítő lenne. Csak ez sem ilyen egyszerű. Az sem, hogy miért is mentem, s miért esett ennyire rosszul az egész. Nem, mert a hormonok cseszegetnek. Mindent is babrálnak. Bár nem vagyok szerelmes, ebben biztos vagyok. Mégis annyira kapcsolódni akarok, hogy fájt látni hogy néz másra. Ez cseszettül nem normális. Én meg itt agonizálok, hogy megint lecseszett. Nem jó ez így. Valójában egy kicseszett molylepke vagyok, aki állandóan megy a fény felé, míg végül megégeti, de aztán újra oda vágyik. Egészen értelmetlen.
Bár attól féltem, ha nem megyek rombolom majd a bizalmat, nem ez lett. Inkább csak magam omlottam össze. Teljesen ok nélkül. Annyi jó van benne, tudom ezen is túl leszek. Csak szokjak hozzá újra az ösztrogénhez…
Az volt egyébként amire számítottam, szerintem nem beszéltem az öt óra alatt húsz mondatot. Nem ez vagyok, inkább egyénekkel szeretek beszélni. Ettem kicsit, s ittam egy Shrek-et, s egy Millers-t. Lehet ez is közre játszott abban, hogy szétestem mint egy IKEA-s szék. Nem tudom. Nem bánom eljöttem, az Instax-ot jó volt kipróbálni. Szeretem azokat a képeket amiket csinál. Hangulata van.
Talán ennyit szerettem volna. Jó, az biztos visszatérek a Diario használatához. Eddig ez ad meg mindent. Erről máskor. Most épp lemerül a teló…

Nehéz lenne megfogalmazni ezt a három napot. Jól éreztem magam mindegyiken. Vasárnap végül nem volt vészes, köszönöm a Vezető-nek. Tényleg mindenhol segített, és nekem most erre volt szükségem. Cserébe csináltam mini szendvicseket. Végül munka után még a Bár-ba is lementünk. Ahogy lenni szokott, dartsban az első kört megnyertem. Meglepetésemre két italt ittunk. Jó volt, nagyon élveztem, hogy ennyire sokat fárasztottunk egymást.

Tegnap leginkább a visszarázódásról szólt a nap. Kasszában voltam. Nem is nagyon tudok mit mesélni róla. Volt egy-két nehezebb pillanat, de úgy érzem jól dolgoztam. Bár keveset beszélgettem mással. Kicsit kívülálló voltam. A kasszának ez a hátránya, ezt már megszoktam. Cserébe itt a vásárlók akik többet adnak. Kicsit hisztis is voltam. Kezdenek a hormonok hatni. Néha nem tudom mit képzelek, és mi valóság. A szédülés elvileg mellékhatás. Ez biztos van, mert amíg nem kentem nem volt. Annyira nem zavaró, csak most még hirtelen jön. Több nem is volt.

Ma pár dolog volt csak. Reggel jöttek öcsémék, így inkább velük mentem be. Gina-nak megjött az ajándéka. Be is robogtunk, én felszedtem a csomagot. Befutottam a boltba, és átadtam. A nagyon szerdát megélő Tökfej-nek. Mosolygott, ezt azért jó jelnek vettem. Utána a legnagyobb természetességgel elkezdtem dolgozni. Segítettem átvenni a fagyost, majd elkezdtem megint mini szendvicseket gyártani. Jó volt kicsit gondoskodni róla. Nem sokkal utána jöttem is haza. Pihenni, sejtettem most is sokat alszom majd. Így is lett, kilenc órát aludtam összesen. Utána nekiálltam a krumplis tésztának. Ami jó is lett, sőt finom is. Aztán visszatettem a gázra, had hűljön. Csak a láng még takarékon volt. Egy óra múlva mentem csak vissza. Igen oda égett, nagyon. Úgy kellet lekaparni, nagy darabokban jött fel. Azért a nap végére majdnem normális lett. Sokat beszélgettem, ami igazán jó volt. Most pihi, és jön a holnap. Jön pár izgalmas nap. Akkor majd biztos lesz napló. Ahogy rájövök a mellem mit csinál arról így írok.

Ma csak túlélni akartam, ami hellyel-közzel ment. Ennek most én voltam a hibása. Tudtam, hogy pékség lesz, és azt is, hogy ezt valamiképpen egyedül kell megoldanom. Ami hol ment, hol nem. Az időbeosztásom pocsék volt, és egy idő után annyira beduzzadtam, hogy a mozgásom is fura lett. Arra legalább rájöttem, hogy miért pánikolok reggel. Valahol látom, vagy sejtem, hogy nem tudok olyan teljesítményt nyújtani amit elvár tőlem a Vezetőm. Lényegében megfelelési kényszerem van. Emiatt kicsit túl is húzom amit tehetnék. Bár nem volt nagyon fájtam, de nem volt kellemes sétálni. A rossz, hogy ezeket pár perces üléssel kihagyhattam volna. Minél inkább feszítem, annál többet kell pihennem. Végül azért egészen értelmesen végeztem, segítséggel. Holnap már jobban fog menni remélem, és eljutok a végére. Kezdek rájönni hogyan tudom egyedül vinni, anélkül hogy sérülhetek. Van ahol lassabb vagyok, vagy másképpen emelek. Az is van, hogy nem egyszerre viszem. Lazább utat kellet keresnem. Most ezt kell majd gyorsítanom, ez a tervem.

Munka után kicsit együtt maradtunk Gina-val. Most is Halloween bűvöletében beszélgettünk, és mászkáltunk. Kerestünk tököt, vagy jobb esetben koponyát, őszi dolgokat. Még nem nagyon vannak, pedig megnéztük a Sinsay-t, a KIK-et és a PepCo-t. Végül itt vett egy teáskannát. Aztán ettünk pár falatot, és beszélgettünk egy jót. Még munkában kiderült, hogy túl durva voltam a műtét előtt. Erre én is rájöttem, s igyekszem ezen javítani. Tudom menyire sok dolgom van, de ez fontos számomra. Nem várom minden régi legyen, hiszem nagyot csalódott bennem mindenki akkor. Viszont szeretném megmutatni, hogy ténylegesen változtam. Ez nekem is idő…

Egy apróságot akartam még írni, hogy égül úgy döntöttem, hogy reggel kenem a Divi-t, hogy napközben legyen az ösztrogén sok, és kitudjam élvezni.

"Kínos mosolyra görbül a szám, mit is mondhatnék ezután. Furcsa évek."

Sok dolog történt velem ebben a pár napban. Nem szeretném szétszedni vagy akár kronológiailag írni, csak témába szedem. Talán három fontos szereplője lesz ennek a bejegyzésnek, és legyen akkor ennyi ma. Holnap már visszatérek a napiba, mert délelőttös leszek. És nehéz hét is jön. Aminek azért lesznek remélem jó részei is.

Apám:
Pár napja kiderült, hogy rákos. Bevallom hónapok óta volt bennem egy érzés, hogy fel kéne keresni. Valahogy volt az volt benne, ki kell derítenem nem halt-e meg. Öcsém előbb lépet. Arra jártak és benéztek. Aztán jött a sokk. Apánk már ágyhoz van kötve, és nem is tud felkelni. Deréktól lefelé nem mozog. Csontrák. Morfiumot kap. Ő döntött így. Mikor kiderült elutasította a kezelést. Nincs mit szépíteni rajta haldoklik. Most tervezzünk, hogy kimegyünk hozzá. Látja majd az unokáit, és engem is.

Öcsém:
Ezen a napon kijött ittak a bátyámmal. Nem, én továbbra sem. Viszont beszélgettünk. Végre megnyílt előttem. Elmondta, hogy elfogad, és nincs baja hogy megműtöttek. Emese-nek viszont nem tud hívni. Ez nem újdonság számomra, bevallom annyira nem is érdekel. Engem nem zavar, ha furán néznek rám, a másik felet jobban szokta. Utána elmondta, hogy néztem a műtét animációját, de nem bírta végig. Persze, érdekelte hogyan volt, elmondani már nem engedte. Végül este kérte, had nézze meg. Megmutattam, s meglepődött. Olyan mint az igazi. Mosolyogtam, hogy tudom. Főleg mert az…

Gina:
Nem kell itt most nagy dolgokra, vagy pletykákra gondolni. Inkább csak pár apróság. Rájöttünk, hogy imádjuk a Halloween-t így most totálisan rá vagyunk kattanva, hogy valami durván nagyot alkossunk idén. Már vannak ötletek, tervek. Várom, hogy összeüljünk ezt megbeszélni. Másik, hogy végre lejutottunk a Bárba. Bár nem volt sok időm, kicsit élveztem a barátait, és a társaságát. Nem is igazán beszéltem, de pont erre volt szükségem. Utána viszont pár dolgot megbeszéltünk. Ma is folytattuk egymás bombázását az ünnepi videókkal. Meg rávettem csináljon többet. Ma még nekem is kell.

Az elmúlt pár napom mozgalmas lett, és egy hasonló hét jön. Annyira nem zavar, inkább csak a vaginám féltem. Arra mondjuk vigyázom. Aztán jönnek TikTok-ra videók meg napló, talán egy nagy videót is megtervezek. Sok mondani valóm lett mostanában.

Ma reggel már érztem, hogy az a nap mindenképpen testileg megterhelő lesz. Az is lett, sajnos. A szellemi rész pont olyan volt mint vártam. Jó volt újra csak azért kedveskedni, mert lehet. Figyelni a vevőkre. Ez nagyon hiányzott.

Reggel tovább pihentem, de visszaaludni nem tudtam. Utána otthon már a szokásos menetrend szerint mentem. Ebben csak a betadni volt kivétel. De gépeztem, betadni, ettem, rendbe szedtem magam, végül készülődtem. Szóval otthon a normális mederben haladtak a dolgok.

A munka már nagyon más volt. Berobogva megvettem Gina-nak az unikornist. Ez tervem is volt miután elárulta akarja. Aztán futottam dolgozni. Ahogy vártam nem igazán tudtam teljesen jól működni. Igazán csak a vége volt jobban fájdalmas. Meglátjuk mit hoz a hét. A regeneráció a fontos, elég e a pihenő.

A vevők már izgalmasabbak voltak. Kettőt emelnék igazán ki, mert a többiekkel csak pár szót váltottam. Igaz itt is volt egy érdekes észrevételem. Míg mikor készültem műtétre sokan támogattak, úgy, hogy tudták mi fog történni. Most mikor visszatértem, volt aki teljesen meglepődött, hogy megcsináltam. Tényleg vaginát csináltattam magamnak. Látszott a zavar az arcukon. No, de a két vevő. Egyik egyik törzsvásárlónk. Nem tudtam vele sehogy zöldágra vergődni (vajon honnan ered ez a mondás), nem sejtettem miért nem szól hozzám. Most – lehet mert új hajam van – megszólalt. Kérdezte, hogy pasi vagyok? Mondtam, nem nő. Ezen elbeszélgetünk egy percet. Vicces volt, mert azon a denem – deigen szinten volt. Aztán megunta, és elment. Mosolyogtam, és végre megértettem mi a baja. Abban is biztos vagyok, önmagával is van problémája. Másik egy csaj volt. Én nem szeretem, ha valaki szomorú mikor ott van szembe velem. Kicsit beszélgettünk, lassabban csináltam a dolgom. Végül azért mosolygott. És azt mondta megérte bejönni ide. Kicsit elérzékenyülve mondtam neki, hogy mosolyogjon, s akkor rá is mosolyognak. Így lesz szebb a világ.

Mikor ma elindultam dolgozni sok mindenre gondoltam, de arra nem ami aztán lett. Sokkal hosszabb lett a műszak, lényegében tizenkét óra, amit szellemileg meg sem éreztem. Testileg keményen odavágott. Piszkosul megduzzadtam, s nem értem az okát. Sejtem még mindig a gyógyulás elején vagyok, s nem túl a kezdetén ahogy én gondoltam. A mozgásba annyira nem zavart, és nem is fáj, inkább csak kellemetlen érzés volt. Most pihenek, és holnap is szeretnék kicsit többet feküdni. A nap jó része azért nagyon az volt.

Beérve beszélgettünk, pár dolgot leszámoltunk. Én beálltam a Klau helyett párszor. Aztán a háromkor kezdődött a leltár maga. Raktár, végeztek, mi ellenőriztük. Volt mit egyszerűbb volt, volt amit nehezebb. Közben bezártuk a boltot. Aztán neki feküdtünk nagyüzemben a dolognak. Gina Hajni-val bent, én kint. Sajnos, mi kicsit gyorsabban haladtunk. Igaz, számot ellenőrizni egyszerűbb. Így azért ettünk pizzát, ültünk kicsit. Aztán hatkor Hajni-nak is menni kellet. Azt az első pillanattól tudtam, hogy nem hagyom ott Gina-t. Mivel későn mentem, nem is kellet. Viszont nyolc magasságában elszabadultunk. Volt sírva röhögés, tánclás, és csak ülve létezés. Minden szinten átmentünk, ami lehetett. Mire este tízre végeztek. Mi végül annyira jól ellenőriztünk vissza, hogy negyven százalék felett lettünk. Ami nagyon jó lett. Pedig, nagyon fárasztottunk egymást. Főleg én a Hugi-t. Továbbra is biztos vagyok, a lazulás mellett is lehet produktívnak, és hatékonynak lenni. Az hogy kettesben voltunk. Még mindig néha egy idióta értelmi szintjét tudom megütni, de azt hiszem pont ezért van, hogy én láthatom táncolni. Természetesen akkor én is elkezdem.

Jó nap volt, de a határomon ez túl van. Nem lett bajom, viszont ennyit még nem bírok. Elég lesz bőven a nyolc óra. Holnap még pihi, aztán belevágunk két hónapig a mókuskerékbe. Tényleg, a kasszázás. Elsőre fura volt. Hirtelen nem tudtam hogyan vannak a dolgok, de egészen gyorsan beleszoktam. Nem gondoltam, ennyire figyelnem kell az elején. Tudtam mi hol van, csak kicsit bizonytalan voltam. Pár nap, s ez is elmúlik. Aztán már tudom kicsit piszkálni a többieket. Várom már. Hihi!

Nem volt egy egyszerű nap ma. Bár sokat mosolyogtam, és jól éreztem magam, szomorú apropója volt, hogy Győrbe kellet mennem. Hétfőn Csoki meghalt. Akkor mikor indultam kontrollra. Emlékszem gondolkodtam rajta, hogy elmenjek a boltba. Végül a kíváncsiságom hajtott, milyen az az üzletünk. Akkor a bolt előtt találkoztam vele. Keveset beszéltünk. Mondtam neki, hogy megyek vissza végre dolgozni. Hiányzott, és jó lesz újra dolgozni. Adott egy fura pacsit, és elköszöntünk. Nem láttam rajta semmit. Mire kijöttem már nem volt ott az autó…

Aznap éjjel tudtam meg, hogy valószínűleg velem beszélt utoljára. Biztos vagyok benne, hogy ezért kellet mennem. Akkor este nagyon nehezen aludtam el. Mivel a reinkarnációban hiszek, úgy gondolom ebben az életben megtanulta amit kellet neki. Ez persze nekünk még nem sok vigasz, de tudom már több lett. Már egy másik életben tanul tovább. Hiszem, hogy szebb élete van, és jobb.

Mikor először találkoztam Csoki-val azt hittem ki akar kezdeni velem. Komolyan, már akkor is nőként kezelt. Nem is tudtam hova tenni. Aztán szép lassan megszelídített. Átkerültem a helyemre, és máris a védelmezőnk lett. Beszélgettünk, ott volt mikor kellet, s jött első szóra. Azonnal. Mikor megtudta, hogy szexuálisan zaklattak pár napig ő volt a személyes őröm. Nagyon hálás voltam neki ezért. Tőle kaptam az első csokit is, mint nő. Teljesen zavarban voltam, mert nőnapra kaptam. Most is féltve őrzött kincsem.

Valami bennem nagyon megváltozott. Ma sem ment semmi úgy ahogyan terveztem, mégsem éreztem magam frusztrálva. Csak azt tudom, az ittben, és a mostban akarom jól érezni magam. Minél tovább tudom ezt fenntartani annál jobb. Egy-egy ilyen nap pedig kincset ér. A mai ilyen volt. Fél év után sikerült Hajni-val egy csajos napot tölteni.

Reggel kicsit korábban keltem, hogy normálisan összetudjak készülni. Időben kint is voltam a buszon. Párnát már ma sem vittem, érzem egyre jobban megy nélküle. Bent találkoztam Hajni-val, s elmentünk a Füszeresbe inni egy kávét. Kicsit beszélgettünk, befutott a fia. Kapott ő is egy latte, aztán ment is tovább. Igazából mi is. Be DM, vettem pengét, szempillaspirált, és körömlakkot. Bevallom nagyon szeretem őket, s jó mikor sok van. Jó, mostanában keveset festettem ki, de ami késik az elmúlik, szóval itt az ideje. Ez egy sima nude szín, de nagyon bejön. Már próbáltam, ez lesz legközelebb. Ami tetszett, hogy Hajni-val külön is váltunk. intéztük a dolgaink, s újra összefutottunk. Ez minden üzletre igaz volt. Szeretek valakivel így mászkálni. Másik, hogy ténylegesen nagy segítség volt. Figyeltem a tanácsait. Csak én meg márkafüggő vagyok. Következő megálló az Arrabona volt. Valami ajándékbolt szerű dolog. Itt voltak jópofa cuccok, de aztán nem vettem. Majd mikor itt lesz az ideje. Viszont a benti vonalkódomnak vettem tartót. Hatásszünet… Unikornisosat. Felmentünk a kínaiba is, itt egy másik lakkal lettem gazdagabb. Mályva szín, de nem erős, vannak terveim vele. Egyik felsőmhöz jól lesz. Meg szeretem szín. Mentünk Mekiztünk egyet. Itt nem tudtam vega dolgot venni, bevallom nem akartam salit. Meg négy hete sajtburgerre vágytam. Miközben ettem jöttem rá, hogy azóta nem ettem, hogy elkezdtem a hormonokat. Jelentem jobb az íze. Persze ez mindre igaz, mert jobban érzem őket. Meki után döntöttem, hogy tovább maradok. Nem is gondoltam meg fogom tenni, de egy jó napot nem akar az ember elvágni. Így is mikor mennem kellet nem volt jó elválni. Akkor sajnos, már kellet. De akkor még csak a Freibe mentünk. Én két kávét ittam, nagyon szeretem az ottaniakat. Egy sütőtököset, és egy Bábel tornyát. Mind a kettő nagyon finom volt. Csak ott egy órát voltunk. Az a hely ilyen. Beülős, beszélgetős. Utána Pepcoban jártunk, én ott nem találtam semmit. Felmentünk KIK, de az itt látott tökök nem jöttek be, így nem vettem a Tökfej-nek. Viszont találtam magamnak zoknikat. Kellet, legutóbb másfél éve vettem. Ez után már jöttem haza. Vidékibe még felvettem a könyveket. Rubenstein, s két Fable jött. Itthon pihentem, tisztálkodtam, és ennyi volt ma.

Bár továbbra is úgy érzem egy tál babnak nézek ki, egyre jobban vagyok. Ma volt egy pánikgombom, nem komoly, de elgondolkodtatott. Mi lenne, ha simán visszacsinálhatnám. Csak mint egy ruhát felveszem. Akkor sem akarom. Bár azt hittem nem leszek más, csak egy kicsit kevesebb, tévedtem. Megváltoztam, kiegyensúlyozott lettem, és vidámabb. Közel sem aggasztanak a dolgok. Bármerre is halad a jövő, tudom így jól vagyok. Persze, nehéz azt elfogadni, hogy jó eséllyel elfogadott volna, ha pasi vagyok. Az igazság az, hogy akkor nem találkoztunk volna. Bár egyre biztosabb vagyok, hogy ez a helyzet csak arról szól megtanuljam az új érzelmeim. Talán ezért nem is érzem már azt. Viszont még mindig rettenetesen ragaszkodom hozzá. Igénylem a jelenlétét. Erről írtam, inkább egyfajta fix pont nekem. Stabilitást, és biztonságot ad. Tudom rendben haladnak a dolgok a tér-időben, ha látom és a közelében vagyok. Ez akkor mint jelent, és mit mond rólam?

Elég hüle dolgot hordtam megint össze, ideje aludni. Képen a két kávém, ami után simán aludtam két órát. Ennyi hatása van rám a koffeinnek.

Igazán jó nap volt a mai. Nagyon sokat mentem, és ez a végén kicsit visszaütött. Ettől még jó volt elmenni dokihoz, a boltba, könyvet venni, beszélgetni. Végül azért valamennyire pihenni is tudtam. Kicsit féltem is a sok sétától, mert nem éreztem azt, hogy erre elég erős vagyok. Aztán rájöttem, hogy Szegedről is haza jöttem.

Reggel időben kelés. Borotválkozás. Kicsit meg is csúsztam, de annyira nem zavart. Elég sokáig gondolkoztam miben menjek a dokihoz, mert nagyon melegek vannak. Végül az zöld nadrág lett, s a pink felsőm. Kicsit át kell gondolnom a szettjeim. Én szeretem őket, de azt mondták néha túl erőltetett. Ó, kalapot kell vennem, hogy ne csak a cicás legyen használva. Már oda is csak a cicás táskát vittem, a párnát táskába vittem. Dokival nem találkoztam, s nem is tudtam kérni hormont TB-e, sajnos. Utána haza is sétáltam, egész jó húsz perces tempóval. Itthon ettem, kicsit beszélgettem, majd mentem is Győrbe.

Busz egészen jó volt, nem is fájtam. A befelé séta kicsit hosszabb volt, de beértem. Bevallom, nem is vettem észre Gina-t ahogy válogatott. Inkább mindenkire rávetettem magam, s kaptak ölelést. Beszélgettünk, igazán sokat. Elintéztük a kötelezőket is. Mikor hogyan megyek. Örülök, hogy egy leltárral kezdek. Nem, nem fagyasztós. Csak számolnom kell, emelni még nem szabad. Bent így jó volt. Ide-oda pattogtam Gina és Hajni közt. Igyekeztem mindenre válaszolni. Így kaptam meg a legaranyosabb kérdést is, hogy mind a három lyukam megvan-e. Értetlenül pislogtam, de aztán kiderült, hogy igen. Eredeti tervem helyett két órával később indultam. Jogos volt a kérdés, nem maradok-e estig. Nem bírtam volna, s nem is lehetett még. Ettől még majdnem elkezdtem pakolni. Szomorúan, de elindultam haza.

Vagyis majdnem. Első állomásom a Libri volt. Bementem, és kaptam is a könyvem. Jeleztem is, hogy ezért imádok ide járni. Azt mondták törzsvásárló vagyok. Elolvadtam. Elhoztam a 149. HZsK. Utána rákérdeztem az Alita-ra, persze az is aznap jött ki. Természetesen megvettem. Utána mentem az Update-be a Pullman trilógiáért. Végre egységes lett a gyűjteményem. Ezt régóta terveztem. Kicsit beszélgettünk, és mentem is a vidékibe. Ott vettem LILA üdítőt. Jelzem nekem nem jön be. Bár finom lenne, sajnos tonic az alapja. Amit nagyon nem szeretek. Elmentem felvettem az utolsó könyvet, és jöttem is haza. Itthon már nagyon éreztem, hogy sok volt. Ebből is érzem, hogy még nem állok készen. Hamarosan…

SRS -19 nap

Ma csak a kérdést írom meg, mert tényleg a napomban semmi nem történt. Minden rendben ment, indultam, dolgoztam és hazajöttem. Nem tudok érdekeset mondani. Bár ezek a napok nem is azért fontosak, inkább mert gondolkozom, és így kirajzolódik mit érzek, hogy jön a nagy nap. Egy dolog volt, megjött a párna. Kisebb mint vártam, de kipróbálom, s meglájuk. Jött egy levendula illatpárna is, de annak nincs illata. Ez van…

A szokásos kérdés: Mit érzel vagy gondolom a műtétről? Ma felül kellet vizsgálnom, hogy tényleg akarom-e. Meg kaptam újra a kérdést, hogy nem fogom megbánni. A válaszom nem. A legnyilvánvalóbb okom a testem. Már nem fog visszafejlődni a mellem. Az megmarad míg élek. Steril lettem, ez is állandó. Akkor minek tartsam meg? Vágyam sincs arra, hogy valakivel lefeküdjek. Akkor? Igazából, többször zavar mint elfelejtem, hogy van. Bármit is hozna a jövő, az az ember már nem leszek aki négy-öt éve voltam. Nem akarom. Életemben nem szerettem annyira a testem mint most. Szerencsére nem látnak, de sokszor csak vigyorgok a tükörbe, mert tetszik amit látok. Magam látom. Tudom, vannak transzneműek, akik nem vágynak a műtétre. Én viszont előbb akartam a műtétet, mint bármit tudtam volna. Igen, tényleg minden nap gondolkodom rajta, mert ez nagy dolog. Nem lehet elsietni. Újra és újra kell a kérdés. Az elmúlt nagyjából két hétben fel sem merült bennem indok sem, amiért ne tegyem meg. Tényleg, okot sem találtam. Pedig igyekszem. Egy halvány dolog lehet, hogy a génem XY, ezen nem tudok változtatni. Mi van, ha újra le akarok feküdni valakivel? A felvetés hibás, nem akarok már senkivel. Másik, hogy egy nővel, akinek farka van melyik nő akarna lefeküdni? Műtve jobban fogom magam érezni, s végre olyan lesz a testem amilyen a lelkem. Persze, tudom nem leszek életben sem Gia Carangi, de nem sok nő szép annyira. Nő akarok lenni. Tudom, aki ismeri a nevem vagy a múltam neki nehezebb, s mindig látni fogja bennem a levetkőzött pasit. Ezzel nem lehet mit tenni, csak elfogani. Én meg csak élni igyekszem, s végre kikelni a tojásból…