Aztán jön egy erősítés az élettől, és azt hiszed tiéd a világ. Vagy legalábbis, hogy minden jól megy. Akkor mindenképpen jönnie kell egy pocsék napnak, ami megmutatja mennyire kicsi is vagy, az élet pedig mennyire hatalmas. Mi kis kérész életünkkel, porszemek vagyunk. Csaj játékra jók. Megmutatni, nem mindig süt a nap. Nem vagy te macska. A napom erre pont tökéletes példa.

Az meg már biztos, hogy a családom egy kicsit se érdekli mi történik velem, ha bárki mással történt valami. Most is nagyon szívesen költöznék, tudom hiányoznak a nyüzsgés. Valamit azért kitalálnék rá. Viszont lehangoló, hogy nem érzem számítanék bármit a megszokottól.

Rossz kedvem van, jó lenne síni. Kisírni ezeket a pocsékságokat, paranoiákat. Hinni magamban, és a holnapban. Jó, az biztos a holnapba megint belebukom, és csalódást okozok. Így garantált a rosszkedv. Elég volt ez most. A hormonok meg megint játszanak az érzelmeimmel. Csak be akarok gubózni, és folyatni könnyeim. Jobb lenne. Holnap legalább tudom legyen nálam Xanax is. Utálni fogom magam érte, de talán akkor nem zuhanok össze, ha nem tudok haladni. Mert ez biztos… Ez megint egy olyan bejegyzés, amit nem szabadna kirakni. Sokat rombolnék vele… Nem is fogom kitenni.

"Kínos mosolyra görbül a szám, mit is mondhatnék ezután. Furcsa évek."

Sok dolog történt velem ebben a pár napban. Nem szeretném szétszedni vagy akár kronológiailag írni, csak témába szedem. Talán három fontos szereplője lesz ennek a bejegyzésnek, és legyen akkor ennyi ma. Holnap már visszatérek a napiba, mert délelőttös leszek. És nehéz hét is jön. Aminek azért lesznek remélem jó részei is.

Apám:
Pár napja kiderült, hogy rákos. Bevallom hónapok óta volt bennem egy érzés, hogy fel kéne keresni. Valahogy volt az volt benne, ki kell derítenem nem halt-e meg. Öcsém előbb lépet. Arra jártak és benéztek. Aztán jött a sokk. Apánk már ágyhoz van kötve, és nem is tud felkelni. Deréktól lefelé nem mozog. Csontrák. Morfiumot kap. Ő döntött így. Mikor kiderült elutasította a kezelést. Nincs mit szépíteni rajta haldoklik. Most tervezzünk, hogy kimegyünk hozzá. Látja majd az unokáit, és engem is.

Öcsém:
Ezen a napon kijött ittak a bátyámmal. Nem, én továbbra sem. Viszont beszélgettünk. Végre megnyílt előttem. Elmondta, hogy elfogad, és nincs baja hogy megműtöttek. Emese-nek viszont nem tud hívni. Ez nem újdonság számomra, bevallom annyira nem is érdekel. Engem nem zavar, ha furán néznek rám, a másik felet jobban szokta. Utána elmondta, hogy néztem a műtét animációját, de nem bírta végig. Persze, érdekelte hogyan volt, elmondani már nem engedte. Végül este kérte, had nézze meg. Megmutattam, s meglepődött. Olyan mint az igazi. Mosolyogtam, hogy tudom. Főleg mert az…

Gina:
Nem kell itt most nagy dolgokra, vagy pletykákra gondolni. Inkább csak pár apróság. Rájöttünk, hogy imádjuk a Halloween-t így most totálisan rá vagyunk kattanva, hogy valami durván nagyot alkossunk idén. Már vannak ötletek, tervek. Várom, hogy összeüljünk ezt megbeszélni. Másik, hogy végre lejutottunk a Bárba. Bár nem volt sok időm, kicsit élveztem a barátait, és a társaságát. Nem is igazán beszéltem, de pont erre volt szükségem. Utána viszont pár dolgot megbeszéltünk. Ma is folytattuk egymás bombázását az ünnepi videókkal. Meg rávettem csináljon többet. Ma még nekem is kell.

Az elmúlt pár napom mozgalmas lett, és egy hasonló hét jön. Annyira nem zavar, inkább csak a vaginám féltem. Arra mondjuk vigyázom. Aztán jönnek TikTok-ra videók meg napló, talán egy nagy videót is megtervezek. Sok mondani valóm lett mostanában.

Érdekes nap lett a mai. Ma van a névnapom, bár nem éreztem ezt. Annyira nem is zavar. A nap fárasztó volt, még mindig nem úgy bírom a dolgokat ahogyan szeretném. Már tudok hosszabb túrákra, vagy akár munkába menni, viszont a végére nagyon kellemetlen. Utána egészen gyorsan helyre állok, de akkor is el kell feküdnöm. Ez zavar, még van egy hetem összeszedni magam. Mesélem a mai napot, ami lényegében a Győrkőcről szólt.

Reggel nagyon korán keltem, de tényleg. Kicsit olvastam, majd rendbe szedtem magam. Összekészültem, és szinte indultunk is. Zöld szettet választottam, a halálból visszahozott fekete kalappal. Semmit nem vittem túlzásba, mert fotózni terveztem. Valamennyit mindenképp. Pár napja kértem is akkreditációt, amire nem hívtak vissza. Gondoltam, akkor a helyszínen. Minden előtt még elmentem két horgolási könyvért. Utána már indultunk. Első megálló a vizes rész volt. Itt vettem észre egy VIP-s fotózni, rá is kérdeztem, hogy honnan. Helyi média. Ezzel el is kezdtem reménykedni, én is megkapom. A sajtóigazolványom ugyan annyit ér. Mikor mentünk a központi helyre átmentünk a kézművesek utcáján. Itt szereztem egy pici rókát. Vuk lett a neve, ő lesz bolti nyugtatóm a pénztárban.

Aztán odaértem, s kérdeztem akkor most hogyan van? Nem tudták, keresik a nőt. Pár perc várakozás után látom, hogy tőlem tíz méterre mond valamit annak amivel beszéltem. Majd a futár visszajön, és közli velem, hogy a GDPR-ra hivatkozva elutasítanak. Hiába mondom, hogy a) más média is fotóz telibe; b) nekem is van igazolványom. Nem tud semmit tenni. Két dolog zavart, hogy annyi gerinc nem volt a nőben szemembe mondja, s ennek nem volt értelme, akkor senki sem fotózhatna. Azt is mondták engedélyt kéne kérniük. Én jogilag helyesen jártam el, így megszívtam, míg mások csak mentek és fotóztak senkit nem érdekelt. Így legyél korrekt. Utálom ezeket.

Azért volt jó is. Találkoztam egy Threads-es rókámmal. Igen, ő pont vörös, de mindenki róka nekem. Kicsit beszélgettünk, de szerintem bolondabbnak néz mint ezelőtt. Teljesen zavarban voltam, de nagyon ó volt beszélgetni. A nap további része lényegében eseménytelen volt. A legizgibb, hogy a baba játszótéren szexuálpszichológiát olvastam. Troll vagyok, tudom. Hazafelé felvettem a hüvelytágítókat. Most ki is nyitottam… Ezek nagyok, elkerekedett a szemem, hogy ezek bennem lesznek. Várom már. A legnagyobb igazán félelmetes, s nehéz is. Remélem kedden már kezdhetem, akkor majd mesélek…

Nagyon fáradt vagyok, szerintem megyek is pihenni. Ma ennyit akartam.

Ma azért már kicsit jobb nap volt. Történtek dolog, így kicsit tudok mesélni, s gondolatokat megosztani. Ma volt anyum szülinapja, nem volt semmi extra, csak jól éreztük magunkat. Neki talán így volt igazán jó. Egy hét után újra láthatta az unokáit, jót ettünk. Kicsit játszottunk a csajokkal is. Kezdem érezni mennyire befelé fordultam eddig, s mennyi dologról maradtam le. Nem egycsapásra, de ez is változik. Mások lettek fontosak. Sőt mindent úgy alakítok, hogy ezeken a napokon ne kelljen nagyon másra figyelnem. Jobb ott lenni, s tudom; hamarosan kevesebb időm lesz rá.

A napló viszont végre elindult a változás útján. Ezt talán csak én érzem egyenlőre. Más szabadon írok. Csak mesélek, és ezt élvezem. Így jó írni, ez hiányzott. Nem dokumentálni akarok, nem megfelelni, vagy kiadni magamból. Csak mesélni, arról amit megélek, és érzek. Egy rossz részem van, hogy így néha érzékeny részek is lesznek. Bár nem ma.

Napom legjobb része volt, hogy a cicás néni megtalált Messenger-en, így tudunk beszélgetni. Igen, tényleg ennyire fontosak nekem a vevők… Nem mindenkit engednék ennyire közel, de sokan vannak. No, érzem rajta, hogy még mindig félt engem, és ez nagyon jó érzés. A tudat, hogy vannak akiknek fontos vagyok. Tudom, el kellene mennem, akkor pár hét és én is borostyán emlék lennek, de nem ott vagyunk. Az itt, és most a fontos. Tudod, megélni a pillanatot. Ezt most nagyon jó megélni. Továbbra is úgy hiszem, hogy Ica néni LMBTQ érintett, bár azt nem tudom milyen értelemben.

A testem köszöni alakul, minden olyan amilyen eddig. Már lassan letudok ülni, de hosszútávon még nagyon nem vagyok az igazi. Kicsit félek is a nyolc óra munkától, de a további pihenést feleslegesnek tartom. Első két hétben, biztos többet kell pihennem munka után, így szinte mindent hanyagolni fogok. Meglátjuk hogy mennek majd a dolgok. Holnap is kihívásos nap lesz, és utána is Szeged. Lesz időm kitapasztalni, hogy mennyit hogyan bírok.

Ennyi gondolat volt ma bennem. De írnom kéne, mert valami megint kimaradt. Jó, a napi is azért jött vissza, mert hüle vagyok. Bár élvezem, az oka az volt, hogy hiányolta. Természetesen azóta nem olvassa, de lesz mit, mikor újra megnéz. Muhaha! Kicsit olyan, mintha neki mesélném el a napom. Ó, akkor ő a bizalmasom?

Már magam sem tudom hogyan szeretnék írni, és hova. Tegnap még a Diarium-ba írtam, telefonról. Ma már a Ruby-t használom, s közvetlen írok… Lehet ez lesz a megoldás, gépről ide, telefon oda. Csak akkor össze kellene hangolni. Terv szerint az összes bejegyzés hetente ki lenne adva, mint életem könyve. Ez azóta sem valósult meg. Inkább a mai nap legyen.

Reggel, mit reggel hajnalban keltem, és nem is tudtam visszaaludni. Nagyon kipihent vagyok már. Ideje lenne dolgozni. Ehh! Azért pár órára sikerült, aztán mentem is kávézni. Nagyon egyebet nem terveztem tenni. Azt tudom, hogy álmodtam. Természetesen Vele, mert miért ne. Az érzelmeim újra mint egy tizenhat évesé. Ezzel még nem is lesz vége, mert mikor újra kezdem tuti megint jegelhetem magam, hogy ne olvadjak el, mikor rám mosolyog. Hogy mondjam, nem szeretem, inkább fix pont lett nekem. Fontos személy akit közel engedtem. Nagyon régóta az első. Nem is akarok semmit, egyszerűen csak jobb a napom ha találkozunk. Többit az idő megmutatja.

Délelőtt még kicsit rakodtam, talán sikerül is rendet tennem időre. Csak a ruhák, nem tudom mi legyen velük. Most nem is akarok gondolkodni ezen. Játszottam kicsit Lost Records-al. Nem egy nagy játék, de Swan-ban megtaláltam magam, s így tudom élvezni. A jellem fejlődések nagyon jók benne. Utána ettem, és meglepetésre pihentem. Jó előtte olvastam is. A Növénybűvölő-t olvasom. Itt is az érzelmi állapotom miatt választottam. Igaz, a könyvek hatnak az érzelmeimre. Lehet ezért álmodtam Róla? Ez a jobbik eset.

Ébredés után semmit nem csináltam, szó szerint. Olvastam csak Zsu mellett. Este szúrtam a hasam, simán csak én lehetek, hogy az első bökés annyira rossz lett, hogy vérzett is. Ami nem is tudna. Még Betadin is kellet öblítenem, lent igen. Hol jobban, hol kevésbé sikerül. Azt még nem tudom mennyire zavar, hogy a húgycsövem elcsúszott jobbra. Doki majd megmondja. Persze, én ma képes voltam szövet elhalást is belelátni a dolgokba. A duzzanataim megvannak, most nagyon lelassult a gyógyulás. Meglátjuk, valamiért egyes részek nehezebben akarnak normálisak lenni.

Ennyi lett volna ma, még néztünk ki LEGO-kat is, remélem lesz nálunk is. Nagyon jó halloween-i jön majd…

SRS -11 nap

Ma igazán csak pihentem, és regenerálódtam. Magamra figyeltem, és arra mit érzek mivel kapcsolatban. Mire vágyon, és mennyire változom. Tényleg semmi eget rengetőt nem tettem. Sajnos, nem is jutottam a terveimmel előrébb. Azt is kezdem érezni, hogy a túlagyalást elengedjem. Ez még sok idő. A vasárnap, és a hétfő nehéznek ígérkezik, így azért még érzem magamban, hogy van min meditálni.

Bevallom kezdem megkedvelni a Gemini-t (Google AI). Reggel beszéltem vele, hogy a rejtés hogyan lehetne igazán biztonságos, és állandó. A megoldás amit adott jelenleg is használom, de változtattunk rajta több helyen, így sokkal inkább független a nettől, és a motortól is. Nem tuti biztos, de közel van hozzá. Ezt majd a gyógyulás alatt fog élesedni, addig még más megoldás van. Viszont így egy nagy teher engedett fel. Sokkal jobban vagyok. Nem is hittem, ez ennyire zavart. Mindig ott volt bennem, hogy most amit olvasnak mit gondolnak mások. Főleg mikor a magán életem írtam. Ez most eltűnt, már csak én látom. Igaz, hogy ezeket közel tíz éve inkább magamnak írom.

Délelőtt Zigi-vel játszottam. Az Astro Bot nagyon elkapott. Még így is, hogy kétszer csinálom. Nem sokat toltuk, én utána bejöttem olvasni kicsit. Aztán elmentek, én ettem, majd elélveztem. Egyszerűen megmondva szar volt. Nem is vágytam, nem is tudtam, hogy mire lenne jó, mit keressek. Nagy nehezen azért meg volt. Ez is csak azért, mert reggel kétszer is komoly merevedésem volt. Pihenés után behoztam a PS-m, és folytattam a játékot. Nem szépítek a galaxist meg is csináltam. Utána fürödtem.
Voltam kicsit a csajokkal is. Egyre jobban érzem, hogy kezdem nőként megtalálni a hangom. Nagyon jól elvagyok mind a kettőjükkel. Kezd kiengedni az a nagyon erősen gyereket akarok érzés. Nem véletlen, hogy egy évig annyi hormonnal éltem amennyi egy terhes nőnek van. Nem túl egészséges. Viszont sem tudatosan, sem alatta nem tudtam lemondani az érzésről. Arról sem, hogy az anyatejem ne legyen. Most ez már megy. Kellet, hogy elhagyjam a bogyókat. A testem elkezdett változni. A súlyom elsőnek. Az anyagcserém felgyorsult, és fogyok. Már a hajamon is látszik. Kicsit jobban hullik, és szárazabb is. A szellemi része szinte az első naptól megvolt, de inkább egy hét után éreztem kezdek változni. Jobban érezni magam. Most a lányok is érzik, hogy megtaláltam magam, és nyitnak felém. Sajnos, Noémi most sem mondta el az életértelmét, de nem adtam fel. Zigi-vel viszont szokássá tettük a forrócsokizást. Remélem, ez míg élük megmarad, és beszélgetünk majd sok év múlva is így.

A kérdés: Biztos szeretném most is a műtétet? Igen. Ma sok dolog megerősített benne. Kezdve a reggeli két merevedéssel. A pocsék elélvezéssel, ami pont emiatt kellet. Nem akarok ezzel foglalkozni. Nem akarom érezni, hogy most rosszul van a lábam közt. Csak ne legyen ott. Azt akarom ne legyen ilyen gondom. Szedem most is az Andro-t, de tudom néha kevés. Azt már rég észre vettem, hogy hiába van alig tesztoszteron bennem, ha nincs elég ösztrogén akkor merevedésem van éjjel. Ez is oka volt, hogy kétszeres szinten tartottam. Ez is ezzel oka fogyott lesz. Az Andro is… Igen, nagyon akarom, nem azért nőiesebb legyek, azért is, de leginkább hogy az amit egész életemben szégyelltem ne legyen többet. Talán egy hosszú-hosszú terápia után tudnám, hogy ez a szégyen honnan jön. Mivel a testem most érzem sajátomnak, úgy gondolom mindig is szégyelltem, mert nem annak kellene ott lenni.

SRS -12 nap

Nem tudom a napló jelenleg milyen formában fog folytatódni. Bár naiv volt a gondolat, hogy nem lesz hatással az életemre, mégsem az adta a végső lökést. Az igazság az, hogy az interakciók hiánya miatt gondolkozom lezárom. Nem szeretnék azon gondolkozni, mit hogyan írok le. Ha éppen ideges vagyok a családomra ne kelljen visszafogni magam. Vagy ha leakarom írni, hogy @&*# meg ne kelljen kihagynom. Másik fele, hogy az amit átéltem annak igenis nyoma kell maradjon az interneten. Senki nem írta le így, ahogyan én. Minden változás benne van. Ezt nem szeretném elrejteni. A rejtés most is valós lehetőség, s ezt tartom legjobb ötletnek, de veszélyes. A kiegészítő hibás lesz, akkor minden látszani fog. Ezt nem szeretném. Lehet újra saját megoldást fogok csinálni. A gondolataim a transzneműségről megmaradnak, mást nem szeretnék ide írni. Ennek hoztam létre a domaint, ezért van. Sőt a napló is erről szólt az elején. Csak aztán nem változott semmi, és elkezdem a gondolataim írni, s azt ami velem történt. Végig hozzászólások nélkül. Pedig több tucat állandó olvasom van…

Ma is egyedül keltem, ami jól esett. Munka eltelt. Közben megjött az Astro Bot is. Már bent elkezdtem feltenni a PS-re. Az új kiadású Pszichológia nagyon vastag, s nagyon más. Ma már szeretnék beleolvasni. Munka után mentem DM. Kellet rúzs, és kézfertőtlenítő. Itt elcsábultam, vettem egy fekete macskás kicsit is. Nagyon aranyos, és illik a cicás vonalba. Szeretek macska lenni. Gondolkoztam az unikornison, de nem soká már nem leszek az. Csak egy cica. Utána haza, játszottam kicsit, majd pihentem. Zigi megérkezett, s vele játszottam. Laza vacsora, most még olvasni tervezek, s alszom is. Holnap tudok pihenni.

Kérdés: Biztosan akarom a műtétet? Igen, nagyon sokat gondolok rá, s hogy mennyire más lesz az életem. Nem a környezetem. Én magam leszek más, ahogy mozognom kell, ahogy vigyázni magamra. Szeretek az lenni akivé tettek a bogyók. Viszont a hormonokkal nem jó játszani. Túl sok mellékhatása van, mint testi, mint szellemi. Azt kijelenthetem, hogy a nőit sokkal jobban szeretem. Nehezebb kezelni, és sokkal törékenyebb, de hozzám közelebb áll. Ezért is szeretném végre, ha a heréim nem lennének. Jó, most sem túl aktívak, s épp egy nagyobb bab szem nagyságúak. Másik, hogy nagyon várom, hogy belém hatoljanak. Itt csak kíváncsiság van. Vágy nincs mögötte. Ami tök fura, mégis azt szeretném egyszer érezni. Valakit annyira szeretni. Bár ezekre még erősen képtelen vagyok.

SRS -24 nap

Annyira gondolkodtam valamin, hogy mostanra elfelejtettem. Azt hiszem ma a múltat, és a jövőt fogom körbejárni, a nap leírása után. Ma ennyi lenne az előszó, ami máig nem tudom miért van, de lelkesen megírom minden alkalommal. Valaki rájön, hogy miért csinálom jelezzen.

Reggel időben keltem, megint ébresztő nélkül. Napközben viszont fáradtabb leszek. Még így is jó volt nyugiban egy kávé, utána már keltek Zigi-ék, és elindult a nap. Egészen hisztis volt ma, így mikor kicsit visszafeküdtem, felébredtem rá. Úgy döntöttem, hogy akkor most elkapom, és beszélgetek vele. Szerepjátékot szerettem volna, de mást gondolt ő. Hagytam had vigye a beszélgetést, nem vártam a naptól semmit. Építkezem, ez később fog beérni. Az biztos, hogy ittunk egy forrócsokit, közben elvoltunk ketten. Utóbb kiderült, hogy élvezte, mert még sok dolgot szeretne velem megbeszélni. Utána én mente is a buszra, hogy a nemi betegségszűrésre. Beértem, mondtam is, hogy mit szeretnék. Mindenki nagyon rendes és kedves volt a SynLab-ban. Kiderült, hogy teljesen feleslegesen tartottam vissza a vizeletem, mert minden vizsgálat vérből kimutatható. Boldog voltam, de egy hét és tudni fogom mi a helyzet. Busz fordultával haza is jöttem. Ettem a többiekkel, és pihentem. Meglepett, sokkal fáradtabb vagyok mint hittem. Igazából nem is annyira fizikailag. Kezd azért leülepedni bennem. Már szinte mindent megcsináltam ami kell az utazás előtt. Még van három hetem, hogy eszembe jusson amit elfelejtek. A kéz fertőtlenítő az egyik ilyen. A többi majd jön. Este felé neki álltam a rizottómnak, Zsu azért segített, jó volt. Ezeket így nem tudtam volna megcsinálni. Finom lett, s pár napra lett kajám is. Közben horgoltam, haladtam is vele, még maradok a láncszemeknél, amíg meg nem unom. Még tévézek, olvasok kicsit aztán alszom. Holnapot várom már.

Változatlanul: Mit érzek, vagy gondolok a műtétről? Ma inkább a múlton, és a jövőn gondolkodtam. A jövő egyszerűbb, mert már mondtam róla ezt azt. Ez most sem változott, mert tudom mi jelenet az egész. Ami eszembe jutott, hogy mi lesz velem. Én milyen leszek évek múlva. A legrosszabb forgatókönyv volt fontos. Az első ami aztán érdekesen eszembe jutott, hogy egy hitelt hogyan érdemes felvenni. Akkor, ha a hitel futam idején túl mutat a dolog. Azaz, ha nekem akkor is jó lesz, mikor 2032-ben lejár a hitelem, 48 évesen. Itt már tényleg elkezdtem a legrosszabbra gondolni, és az mennyire lenne az. Hét év alatt rettenetesen sok minden történhet. A talán a legfélelmetesebb, hogy egyedül maradok, és nem tudom magam megélni. Csak létezni fogok valahol egy munkában, és nem találni a helyem. Ez lenne a vége. A kérdés, hogy akkor is tudnám azt mondani, hogy megérte. Ez egyetlen dolgon fog múlni, hogy nőkét tudok akkor élni. Említettem a világ épp nem arra tart, de reménykedem. Mert, ha Emese leszek akkor is, mindegy mennyire egyedül, nem a műtétet fogom bánni. Ebben biztos vagyok. A jövő azt hiszem ezzel lezárt, hacsak nem jön más gondolat.
A múlt már más. Azon gondolkoztam, hogy mit tettem volna másképpen, ha valamit tudok. Bármit megtehetek. Egyáltalán mikor tudatosult bennem a dolog? Ezek nehéz kérdések, és teljes válaszaim nincsenek is. A mosdós csepe éríntős emlékek az elsők amiben biztos vagyok, ez 10-11 éves korom körül lehetett. Arra nem fogom megtalálni a válasz, hogy mikor volt az első gondolatom, hogy bár nő lehetnék. Abban biztos vagyok, nagyon sokszor úgy aludtam el, azt képzeltem nőként ébredek. Igazán ez, Tina-val mikor voltam akkor kapott erőre. Onnan tudom biztosan, de akkor már 20 éves voltam. Egyébként pont abban az időben mikor a legtöbben rájönnek. Csak én nem tudtam, hogy ez lehetséges. Meg valljuk meg, az én csökött agyam nem tudta elhinni, lehetek nőies. Még attól is igyekeztem eltávolodni apámra hasonlítsak. Ettől még egészen jól ment néha. Voltak az életemnek sötét részei. Akkor abban a négy évben valami máshogy alakul, akkor sem hiszem nagyon más lenne. Túl korai volt, még nem készült fel rá az ország. Jó öt év volt, mire valami elindult. A múltat már nem szeretném bolygatni, lezártnak tekintem. Hamarosan, teljesen szeretném elengedni, és keveset beszélni róla. Új fejezet jön, ami valójában már másfél éve tart. Akkor új könyv, amiben már más vagyok. Amiben nem kell álmodoznom…

SRS -28 nap

Eléggé kimerítőek a napok. Nem fizikailag. Nagyon sokat kell gondolkodni, hogy mit merre hogyan tervez az ember. Érdekes, de most sem hiszem, hogy túlzottan túl léptem volna a költségvetésem, de ez csak holnap derül ki. Ma inkább a sok telefon volt zavaró. Tényleg ma sokan kerestek. A munka kicsit lassú volt, de egészen jó volt. Megtudtam végre, hogy hepatitis B és C kell, HIV és szifilisz mellé. Csak ez így harmincezer lesz. Még van ezen kívül is tételem, de elvileg jövőhéten már minden meglesz. Költeni meg már nem költhettek. Mindenképpen lesz hamarosan egy táblázat amiben leírom, hogy mi mennyi volt a műtétre. Terv szerint szombaton szeretném megcsinálni. Bent viszont vásároltam. Nem mondom feleslegesnek, de a reggeli és a vacsora mindig megoldható vegába. Ezek inkább kicsit finomabb. Másik, hogy a kalóriára figyelek, ezért van amit mindig megveszek. Kenyér hello!

Lényeges, hogy voltam régi munkahelyemen a számitástechnikai üzletben. Meglepetésemre volt főnököm egyből felismert, igaz végig a régi nevem használta. Inkább volt fura, mint zavaró. Azért bevásároltam. Ruby-nak kellet töltő, és SSD. Utóbbiból én fél terrásat akartam, de jobban megérte a terrás. Most már csak a aksira kell várni. Akkor egy közepes laptopom lesz, egész jól összerakva. Amire használni szeretném, arra nagyon ott lesz. Már rég akartam ezt. A nagy géphez kellet még HDD venni, ott adott volt, hogy két terra kell. Ez is sikerül, ezzel és pár aprósággal otthagytam negyvenötezret. Utána mentem a péksütikért. Aztán becsatlakoztam Zsu-hoz. Zigi-vel és Noémi-vel voltam kicsit. Zigi kapott tőlem könyvet. Az kötelező, nem felesleges. Magamnak vettem melltartót. Az amit szeretek ritkán van. A másik amit régóta akartam az egy Ghost-Spider LEGO kulcstartót, most szembejött velem, így megvettem. Így a lányok is kaptak apróságot. Mást már nem vettem. Jó, horgolási könyvet, de az nem számít. Annyira meg akarok tanulni, csak eddig nem értem haza időben. Még olvasni sem volt időm nagyon. Mikor hazaértem gyorsan összeraktam a dolgokat. Ruby-t jújta is kellet tenni, a gépbe betenni az új winyót. Aludni vágyom. Holnap viszont nem lesz ébresztőm, érdekel meddig alszom.

Ma is van kérdés: Mit érzek vagy gondolok a műtéttel kapcsolatban? Nem változott semmi. Nagyon várom. Egy kicsit az egész átcsúszott egy fura pihenés tervezésébe. Mégis azt érzem, hogy kezdek én lenni. Talán ezért nem zavar, és nem érdekel ki milyen néven hív. A fontos, hogy én kinek érzem magam, és ki akarok lenni. Minden más már nem fontos. Szeretek az lenni, akivé vált a testem. Most azért félek, egy hónapra abbahagytam a Divi-t és a Progeszteron-t. Nem tudom mi fog történi. Látványos nem lesz, de bennem történhetnek dolgok. Talán nem veszem majd észre, mert nagyon pörgők a készülődésen. Ettől még kicsit tartok tőle, és kértem a többieket jelezzék, ha hülye lennék, mert bármi lehet. Egy dolog van ami maradt az az Andro. Az nem tudnám elviselni, hogy a merevedésem visszatérjen.

SRS -36 nap (Másfél év)

Annyira érdekes volt ez a nap. Nem volt jó, hiába jött a legjobb hír. Szó szerint minden elvitte, hogy ennek örülni tudjak. Talán felfogni sem volt időm. A napom pontosan úgy indult, ahogyan vártam. Nehezen, és tudtam, hogy nagyon sűrű lesz majd. Az, hogy végül szinte senkinek nem tudtam a nap végén elmondani a boldogságom nagyon rosszul esett. Kifejtem majd.

Reggeli készülődést nem részleteszem, kicsit megcsúszva, de beértem a bankba is. Ez már más történet. Elsőnek kicsit kekeckedtem. Kellet is, s érdekelt is, hogy miért öt nap mire megtudom megkapom a hitelt. Elfogadható választ nem kaptam. Elengedtem, és folytattam. Az igénylés végére egészen jóba lettem az ügyintézővel. Sajnos nagyon nem tudott segíteni azokban amik számomra fontosak voltak. Tipp sincs, hogy elfogadják-e, s sajnos a bankkártyán sem lehet a választott nevem. Így egyenlőre maradok OTP. Meglepett, hogy másfél óra volt. Ember azt hinné a digitális világban elég pár aláírás, a bekért papírok, és mehetsz is. Amennyit nyomtatott szegény nő, szerintem pár fával végeztünk. Arra már nem jutott idő, hogy számlát is nyissak. Rohantam a buszra.

A kórházban az első megálló a pszichológus volt, igazából csak a papírokért mentem. Elvileg elég elektronikusan is, de szeretem volna kézben is. Most van négy papírom, hogy mehet a gyógyszer. Nem is kellet sokat várom, és nem is haragudott, hogy lemondtam.
Aztán átrohantam az endokrinológiára. Itt már minden volt, csak jó nem. Egyfelől csakazértis kiváratta velem az időmet. Utána sem lett jobb. A doktornőnek fogalma nincs, hogy hogyan kéne kezelni engem. Féltem azokat aki esetleg hozzá kerülnek. Rendben, hogy konzultált a pesti egyetemi doktornővel, de kitalálták, hogy mindent elvesznek tőlem. Androcour minek, túl veszélyes, köszi amiatt nincs merevedésem. A Progeszteron felesleges, oké de attól alszom jobban és vagyok nyugodtabb, fázom kevésbé. Ezek után még, ő akart gondozni engem. Már előtte is beszéltem pár emberrel, mindenki azt javasolta, engedjem el Győrt, és menjek Pestre. Így inkább kértem utaljon be a SOTE-ra. Amit meg is tett nekem. Jobb lesz így. Igaz a kemény része csak utána jött. Volt két rezidens csaj is. Megnézték a papírjaim, de hatalmas meglepetésemre egyetlen kérdést sem kaptam. Nem hiszem sok esettel találkoznak majd. Engem nagyon érdekelt volna. Lényeg, hogy egyszer csal oda fordul hozzájuk a doktornő, és ilyet szól: "Látják, mikor felöltözik, egészen lányosan néz ki." Azt hittem üvöltök vele, de lehet meg is fojtom, hogy mást ne alázhasson meg, és ne ilyen példát mutasson. Csak akkor nem kapok papírt, így csendben figyeltem a rezidensek reakcióját. Ami egy nagy semmi volt. Ez volt a pillanat, mikor elkezdtem leírni a győri kórházat… Jobb, ha nem lesz ott semmi kapcsolatom. Sietve el is jöttem, aztán busz, és haza.

Tudtam, hogy legkisebb testvérünk érkezik, így sokat nem vártam itthon. Az azért zavart, hogy azt sem kérdezték hogy vagy. Inkább elbújtam, egyedül ettem. Mert nem vártak negyed órát, hogy velük tudjak. Szeret a családom. Mondtam már, nagyon kéne a távolság. Ezért is próbálok többet keresni, ami egyenlőre nem megy. Egy keveset pihentem, majd csörgött a telefon. Néztem a magán klinika hívott, hogy jön a műtét. Egy hónap múlva. Agyam kikapcsolt, és csak az elfelejtett kérdésekre tudtam figyelni. Aztán az egyik legrosszabb jött. Senkinek nem tudtam elmondani. Ott volt bennem ez a boldogság, és le sem tojtak. Olyan volt, mintha egy üveg választana el minket, és én lennék a kis terráriumban a házi kedvenc. Türelmesen kivártam, hogy mindenki elmenjen, hátha megkérdezik mi volt. Nem tették, annyi volt a válasz anyu részéről, hogy túl fáradt majd holnap. Már fogalmam nincs miért erőltetem ezt a családosdit. Már azt is megkérdőjelezem, hogy érdeklek valakit, vagy az ami velem történik. Összesen annyi volt, hogy a PS-em kellet volna. Kicsit felkaptam a vizet, hogy szeretném most nálam legyen. Kettő van, a másikat is ellehet vinni. Szeretnék kicsit játszani vele majd, így a hetekben biztosan nálam marad. Kikapcsolni nekem is kell. Mikor kint van, félig lustaság, féli azért mert nem akarom elvenni mástól nem hozom be. Így mikor nálam van, akkor sokáig szokott.

Azt tudom mondani, hiába kaptam meg a nagy hírt, ez a nap nem volt sem jó, sem eredményes. Viszont annyira sok dolgom lesz, semmire nem lesz időm. Már ma éreztem, újra magamra figyelek, és nem rá. El tudom engedni, mert nem lesz időm foglalkozni az érzésekkel. Remélem a barátság ezzel annyira helyre áll, hogy tudjuk találkozni, és színházba menni. Bent még sok dolgom van, ebben az egy hónapban alázatot, és kitartást kell tanulnom. A határaim viszont érzem, sajnos van amit nem tudok elérni. Van, hogy ez nem is rajtam múlik. Továbbra sem adom fel, de azért a mai visszautasítás nem esett jól. Nem baj, műtét után újra neki futunk. Mikor eléggé felépültem.