SRS -30 nap

Egy hónap múlva. Egyszerre vagyok boldog, és feszült. Alig várom, hogy eljöjjön a pillanat. Tervezek mindent, és leginkább ezzel foglalkozom. A másik, hogy fejlődni szeretnék. Bár kevésbé tartom hatékonynak, önismereti könyveket olvasok. Változni szeretnék, s kicsit már beragadtam ebbe az életbe. Szeretnék mást, másképpen. A máshol nem hiszem működhet, de nem zárom ki azt sem. Ma csak a listát csináltam, mostam. Kicsit tévéztem. Igen, a legszuperebb dolgot is el kellet intéznem, borotválkozni ott lent, hogy tudjak lézerezni. Jó nap volt. A vega ebéd, legalább finom volt.

A kérdés mit sem változott, és nem is fog: Mit gondolok, vagy érzek a műtétről? Ma biztos vagy háromszor le akartam vágni. Minden bajom volt. Néha van ilyen időszak. Azért ma nehezebb volt kibírni. Valahogy ezeken az üres napokon nem találom a helyem. Leginkább a listámat csináltam meg. Fura arra gondolni, hogy tisztasági betétre lesz szükségem. Annyira másképpen kezd el működni az ember agya. Mások lesznek fontosok, a sorrend megváltozik. Igen, a társadalmi része hatással van mindenkire. Másik, hogy egyre kevésbé kell félnem, hogy elhagynak. Leginkább azért, mert tudom akkor is boldog vagyok, és nem másoktól függ, hogy milyen vagyok, és hogy boldog vagyok. Szeretek mindent amit a tranzíció adott nekem. Főleg a munkámnak örülök. Sok tervem van, és még több tennivalóm. Rájöttem végre hol vagyok, és ki vagyok. Ebben volt mindenki nagy segítségemre. Ma csak azt éreztem, hogy ennek a beteljesedése jön. Sokkal inkább várom, és szeretnék már ott lenni. Az is valószínű, hogy lesz tetoválásom. Szeretném a levendulát, de egyenlőre nem az lesz. Ösztrogén molekula és a transz zászló pasztell színben. Talán majd, Odin lesz a levendulásban. Ma nem gondoltam arra sem, hogy félek-e, mert nem. Nagy műtét, s jobb lesz utána. Jó nem közvetlenül utána. Várom, még négy hét…

Ma hivatalosan is lecseréltem a kék bögrém. Egy hét éves megszakítással, szerintem már több mint húsz éve használtuk, és javarészt én. Azt tudom, hogy már az Erfurtin is megvolt. Hihetetlen belegondolni, hogy menni reggelt töltött velem. Csak 2011 novembere óta nézem, akkor is az 4930 nap. Tizenhárom és fél év. Csak mosolyogni tudok. A történetünk nem ért a végére. Szeretném, ha velem jönne, s bárhová költözöm is majd, benne iszom elsőnek. Most viszont nyugdíjaztam. Immár a szintén több, mint húsz éves Hopszahop ül benne. Vigyáznak egymásra.

HRT 219 nap

Gondolatok:
Volt megfejtésem ma, mégis úgy érzem kevesebbet tudok magamról mint reggel. Megvannak érzések, és néhány pillanat is. Valahogy az egész ködös maradt. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy mindig is nő voltam. (Vagy szeretném csak azt hinni?)
Két felbukkanó emlékem jött elő.
Egyik, hogy Ádámnak én megfogtam a kezét, sétáltam vele úgy. Az érzés megvan bennem, hogy gyengéden bánik velem. Viszont semmi megfogható, ami kép lenne. Inkább csak érzés, a keze lágysága és érintése, hogy ez miért esik ennyire jól. Zavarban viszont nem voltam, azt mégsem akartam, hogy ez kitudódjon. Erős érzés, de bizonytalan vagyok a valódiságában. Azt mondom az, de ennyi ideig ne jutott volna eszembe? Ne villant volna be?
Másik emlékben biztos vagyok, mert egy olyanról jutott eszembe ami eddig is megvolt. Arra emlékeztem, hogy Zsu piros nadrágját és pólóját felvettem, s ekkor éreztem leginkább önmagamnak magam. Tisztán emlékszem, hogy szépnek láttam magam. Úgy akartam kinézni. Most, hogy egy falat ledöntöttem jöttem rá, hogy ez ennél több volt. Nem csak a bodyt, vagy a piros ruhát vettem fel. Majdnem mindent felpróbáltam idővel. Voltak amiket szerettem. Ennyi az amiben biztos vagyok. Más már bizonytalan.
Ezek az emlékek kényelmesek, pont azt a választ adják amit szeretnék. Pont emiatt kételkedem bennük. Akármennyire is biztos vagyok benne megtörténtek, az agy csodás dolog, ha kell elhiteti magával a dolgokat. Teljes életet építfel ami nem is igaz. Az igazság nem fog már kiderülni, nem is baj. Én valóságnak fogom fel, s ezzel el is engedem a múltam. A keresést azért tettem, mert tudni akartam voltak-e jelek. A kettős élet engem is meglepett, az is mennyire elnyomtam, és fordítottam át másba, fétisbe. Azt tudom, előbb nem tudtam volna nagyon elindulni az úton. Legfeljebb akkor mikor a bátyám is ment rajta (ő visszalépet), akkor senki nem hitt volna nekem. Utána sem. Ebben biztos vagyok. Érdekesség, hogy mikor bátyámról megtudtam nő akar lenni, az volt az első gondolatom, hogy miattam. Sok olyanba vittem bele, ami nőies volt, ruhák és játékok. Úgy hiszem, voltak jelek, csak ki mondani nem mondtam, mert nem olyan közegben voltam, hiába volt a családom elfogadó…

Napom:
Reggel nagyon fáradtan keltem. Borotválkozni sem volt kedvem. Végül rávettem magam, utána elmentem még dolgozni is. Munka ma jó volt, már eléggé ténfergős. A 10.000 lépés, azért már napok óta megvan. A túlórámban kasszában lehetem, végig vigyorogtam. Rájöttem fogalmuk nincs az embereknek mennyire szeretek ott lenni. Engem megnyugtat, és boldogabbá tesz. Bár keveset beszélek emberekkel, s szinte nincs is barátom, a kasszában sokat beszélek.
Munka után elrohantam a Vinted-es dolgaimért. Megjött a két része a Calderon sorozatnak, és lett egy lila farmerom. Imádom, jó rám, a színe is szép. Holnap abban is megyek. Szerelmes lettem.
Itthon pihentem, nem tudtam rávenni magam a tekerésre. Kevés az idő, ennyire nem akartam szűkösre. Azóta csak írok, még van angol, egy kis olvasás, utána meglátjuk.

Testi változások:
Belefértem volna a kalóriába. Abban az esetben, ha nincs a teszt kifli. Sokat ettem belőle. Bár nem mertem beírni, kb. 900 kalória volt. A 6-7 kifli kilenc óra alatt úgy eltűnt bennem, hogy nem is vettem észre. Finom volt, ettem egyet-kettőt. Aztán pár óra múlva megint. Hízni könnyű, ösztrogénnel még inkább, azt tapasztaltam.
Az ebét krumplis tészta volt ma is, és holnap is az lesz. A vacsora tortilla volt, Tescos Cesar-os. Nem volt olyan jó, mint az omlettes.

Libidó (erekció):
Semmi nem volt. nincs benne vágy, vagyis nem szexuális, inkább érzelmi van. Ami új, az a vágy a fizikai kontaktusra. Öleljenek, vagy simogassanak. Csókra még mindig nem, vagy többre. Csak ennyire. Kicsit kényeztessenek.

Érzelmek:
Fáradt, de jó kedvű voltam ma. Még fel sem húztam magam. Volt pár bosszantó helyzet, de csak kis morgolódások. Passing biztos kevésbé vagyok, mégis szerintem kikezdett velem az egyik roma biztonságisunk. Nem is igazán értettem, csak arra tudtam gondolni, hogy unikornisvadász. Ettől még zavarba tudott hozni, és elpirultam. Ezt észre is vettem, hogy jobban látszanak rajtam az érzelmek. A mozgásom is felszabadult, már nem is próbálok nőies, vagy nem pasis lenni. Magam akarok, azokat a pózokat levedleni, amik rám ragadtak. Valójában mindig törékeny voltam, csak kellet egy jó álca, a nagy és bátor srác képe erre jó volt. Emiatt, ha megrémülök sem látszik rajtam. Mára viszont más lettem, rájöttem, hogyan tudom úgy összehúzni magam, hogy közben a mellem mégis látszik. Elbújni, úgy hogy ne görnyedj. Sétálni, mint egy modell, mert csoda vagy aki megéli az életét.

Adatok
Címkék: napló, este
Könyv: Jodi Picoult, Jennifer Finney Boylan – Bódító méz
Időjárás: 18 / 13 °C
Napkelte: 4:52 Napnyugta: 20:49
Holdfázis: Növekvő félhold
Hely: 47.686729, 17.619177
Értékelés: ★★★★☆

HRT 218 nap

Gondolatok:
Ma megint sokat gondolkodtam. Valójában, csak járt a fejem. Reggeli olvasás hatására, s mert már sokkal kevésbé kételkedem abban, hogy valaha passing leszek. Úgy döntöttem, hogy nem használom többé a régi nevem, csak akkor mikor nincs más lehetőségem. Ez egy nagy megkönnyebbülés volt, elengedni az utolsó előtti férfias dolgot. A szőrt nem veszem annak, a péniszem viszont igen. Már nem kell többé férfi néven bemutatkozni. Lehetek önmagam.
Lehet emiatt, de elkezdtek szállingózni azok az emlékek amiket annyira kerestem. Azt eddig is tudtam, hogy csak azok vannak meg ahol valami pasis dolgot teszek. Kalandozok, iszok, füvezek, estleg ezek kombinációja. Mindig valami olyant teszek, amit egy csaj nem tenne. Az emlékek ott tűntek el mikor általánosban újra másodikas nem lettem. Egészen addig nem is voltak, míg Attissal nem ismerkedtem össze. Körülbelül 93-tól 2003-ig. Vannak emlékeim ebből az időszakból is. Nono, Judy, és Kasp-al is. Mégis hiányoznak a hétköznapok, azok a pillanatok mikor iskolában voltam. Most, hogy elengedtem egy nagyon erős, és gátló énem felnyílt egy két fejezet. Érzések szintjén jött elő, hogy mennyire lágy voltam akkor, mennyire sokat vettem fel Zsu ruháit. Sőt, az is, hogy a hajam pont azért szerettem, mert lágyította az arcom. Az biztos, hogy meg nem fogalmazódott bennem, hogy nő vagyok. Az viszont egyértelműen, hogy bár az lennék. Mindig inkább a női karakterekkel azonosultam. Most ennyit látok, de szerintem még fog elő jönni érzelem, remélem emlék is. Ezekről az emlékekről még szeretnék majd írni.

Napom:
Reggel fáradtan, de időben keltem. Borotválkoztam is. EdE kajája miatt, kicsit megcsúsztam, de végül el tudtam indulni. Utálva a hatórai munkakezdést. Buszon tudtam olvasni. Munka egészen jó volt. A pékséget én nem annyira szeretem, inkább pakolok, vagy kasszázom. Ma és holnap plusz két óra lesz. Ma nem volt vészes. Utána még mennem kellet Spar, Rossman, a Vinted-es dolgokért már oda sem értem. Viszont lett kézi tükröm, mert bent nincs egy tükör sem. Fura. Lehet mindenki vámpír. Busz előtt még tudtam olvasni, így a buszon inkább zenét hallgattam. Itthon Divi, vacsi, most még írok, utána angol, és fekszem is.

Testi változások:
Majd hetven kiló vagyok, és a krumplis tészta a kriptonitom. Tudtam tartani az 1500 kalóriát. Sajnos egy kis tésztát dézsmáltam, de az 560 kalória séta szerintem fedezi, meg az emelgetés. Végre kicsit kifelé is ment belőlem, így jobban is vagyok. A nyelőcsövem, és a gyomrom viszont lehet elégettem, tud fájni.

Libidó (erekció):
Megvan, vagyis nincs. Így tökéletes. Most mintha, eltűnt volna minden. Nincs ott a hang hátul, hogy „de jó lenne, élveznéd”. Megkönnyebbülés.

Érzelmek:
A sírhatnékom továbbra is erősen megvan, a te jó lenne tovább lépni ebből a világból már elmúlt. Szépnek látom az arcom. Látom magamban a nőt. Az, hogy más esetleg nem, letojom. Én megélem minden pillanatát. Az elengedés hatására kicsit ez is változott. Előjöttek olyan mozdulatok, ami teljesen ösztönösek. Megállások, a hajam eltűrése, vagy csak vakarózás.

Adatok
Címkék: napló, este
Könyv: Jodi Picoult, Jennifer Finney Boylan – Bódító méz
Időjárás: 23 / 15 °C
Napkelte: 4:52 Napnyugta: 20:48
Holdfázis: Növekvő félhold
Hely: 47.686729, 17.619177
Értékelés: ★★★★☆

HRT 141 nap

Gondolatok:
Nagyon zajos hely most a fejem. Annyira sok mindenről gondolok most, annyira sok mindent. Tudom, hogy mindenképpen most jöttem volna csak rá, hogy transz vagyok. Az, hogy ez lehetséges, szerintem legjobb esetben is csak 12 éve tudom. Akkor még bőven kerestem az identitásom. Csak két évvel később vettem meg az első overálom, ami már egyértelmű jelzés lehetett volna. Emlékszem, mikor bátyám elkezdte a tranzíciót, az első gondolatom az volt, hogy ez miattam van. Még akkor sem esett le senkinek, hogy ez mégis hogy lehet. Nem tudom magam nyugtatam-e, vagy tényleg ennyire hiba volt a rendszerben. Azért hittem, mert akkor régen én találtam a fürdőruhákat, akkor régen én akartam felvegyük. Szerettem abban lenni. Mindig szerettem női ruhában lenni. Ez az egyik válasz amit a könyv megadott. Tényleg mindegy volt, hogy Tina ruhája, anyué, vagy szereztem. Akkor éreztem teljesnek magam, ha abban lehettem. A elvárások (leginkább társadalmi) persze csak addig engedték, míg ezt titokban tehettem. Emlékszem milyen bűntudatom volt mindig utána. Mennyi ruha végezte a szemetesbe, mert ez nem lehet, férfi vagy. Megváltoztathatatlan, egy szőrös hiányzó láncszem. Senki nem is sejtette, hogy milyen mély sebet ejt vele, mikor így nevezett. Miközben esténként átöltöztem, s szerettem olyannak látni a testem. Húsz évnek kellet eltelnie, mire minden a helyére került, és elkezdtem gondolkozni azon ki is vagyok.

Napom:
Reggel edzettem. Nem tudom mikor csináltam utoljára hat napot egybe. Sok, kimerülnek az izmaim, s nem is tökéletes a tekerés, futni kéne. Reggeli után telefonáltam, hogy amit szeretnék megadja-e a munkahely. Utána mehettem is borotválkozni. Buszon javarész olvastam, és nagyon jól éreztem magam a mai szettben. Már sokkal nyugodtabb vagyok. Még mindig van pár fura tekintet, de semmi kezelhetetlen. Az interjún semmi nem volt, tizenöt perc. Még hallgatnak meg kb. 20 embert, s utána döntenek. Egy operátori állásra. Hihetetlen. Kis várakozás után a szépben a világ végén, már robogtam is vissza a városba. Fél óra olvasgatás, majd haza. Ettem, majd pihentem. Befejeztem Meredith Russo Születésnapok-ját. Gyors voltam vele, 250 oldal 4 nap alatt. Ennyi lenne a napom.

Testi változások:
Nem sokat tudok mondani. Valahova hízok, és az nem a combom, és a mellem. Szóval marad a hasam. Kitörően boldog vagyok miatta. Valamit kitalálok rá. Nem is értem, közel 500 kalóriával kevesebbet eszem, s nem is látszik. Nem tudom még mi legyen. Dolgozom, elmegyek edzőhöz, amint lehet.

Libidó (erekció):
Nem volt semmi. Ez nem teljesen igaz. Kicsit megkérdőjeleződött bennem a biszexualitásom biztossága. Sokkal jobban vonzódom a pasikhoz, mint a nőkhöz. Eddig ez fordítva volt. Bevallom, nem hittem, hogy hetero leszek. :D 

Érzelmek:
Örülök, mert alakul. Egyre inkább omlik le a fal amit emeltem. Ha valaki megríkat már biztos bőgők. A vidámabb része nem nagyon jön az életembe, nagyon keveset nevetek, de szerencsére mosolyogni azért több okom van. Elég csak abba belegondolnom, hogy önmagam lehetek. Élvezem a napfényt, ahogy melegít a ruhán át, egy olyan ruhán át amit szeretek és szépnek érzem magam benne. Boldog vagyok.

Címkék: napló, este
Időjárás: 17 / 2 °C
Napkelte: 5:40 Napnyugta: 18:11
Holdfázis: Fogyó hold
Hely: 47.679848, 17.716751
Értékelés: ★★★☆☆