SRS -8 nap

Mai napom leginkább a feszültségről szólt. Nem tudtam elengedni az érzést, hogy mi lesz tettem következménye. Ez az érzés hatotta át a napom. Közben próbáltam pakolni, játszani, olvasni és pihenni is. Kevés sikerrel.

Reggel, mivel majdnem kilec órát aludtam nem siettem a fekvéssel. Ami nem is ment. Inkább tettem vettem. Nem is tudom mire figyeltem. Aztán hívtam a Mediversal-t, mert maradt kérdésem. Egyik, hogy a szövettant mikor kell fizetnem. Miért kellhet? Ebből aztán egy igazán jó beszélgetés lett. Kiderült, hogy lehet vegetáriánus menüm. Ennek nagyon örülök. Az is, hogy valószínűleg egyedül leszek a szobában. Lehet jól hangzik, de hat napig ott nem annyira jó. Ráadásul én szeretek emberek közelében lenni. Így biztosan fogok sétálni. Csak azt sajnálom nem tudok gyerek osztályról ott. Kicsit jó lenne foglalkozni velük. Azt meglátjuk milyen lesz. Akármi is lesz, nekem hatalmas élmény lesz, s más leszek mikor elhagyom. Utána már csak készülödtem, s mentem munkába. Egy egész Xanaxal kezdtem, s fogom is folytatni. Nem tudtam mire számítsak. Nyugodt szerettem volna lenni. Végül semmi nem jött el, s ez zavar. Több okból is, de ez már nem ide tartozik. Majd valamikor a maradék négy napban. Mikor erre rájöttem majdnem hánytam. Ott álltam, s minden létező, s ami nem lepörgött előttem. Majd hirtelen vágás. Nagy fekete folt. Leesett, bármi is legyen a műtét ideje el fog jönni, s ezen ami várható nem tud változtatni. Megnyugodtam, s mindenkinek csak ezt a jót akartam adni. Érezzék a nyugalmam. Úgy hiszem azért sikerült. Biztos leszek még gyomorgörcsök, s kelleni fog a bogyó, de most jobban vagyok.

Kérdem én: Biztosan akarom a műtétet? Igen, egyre inkább. Ma sem mondhatom, hogy nem zavart. Nagyon is. Közben visszatért valamennyire a vágy az elélvezésre. Viszont nem tudtam mi izgatna. Ami hajtotta ezt a részt végleg kiveszett belőlem. Így viszont marad a kérdés, valaha is voltam fetisiszta? Tény, hogy szeretem az overálokat, s abban lenni most is biztonságot ad, de már semmi mást nem jelent. Nem izgat, s nem akarok csak abban lenni. Pedig munka napokon nagyon is sokat vagyok abban. A pizsim most is egy hátul cipzáros, s a munkában is mindig a Cardio Bunny-ban vagyok. A pizsi megszokás, szeretek abban lenni, s megbolondulok, ha éjjel a derekam kivan. A munka a hideg miatt kezdődött, s így maradt. Már kezd meleg lenni, de ezt a négy napot még abban leszek. Utána megérett a nyári szett. Tényleg nem azért vagyok benne mert a régi dolgok miatt bármi is lenne. Már nem vagyok férfi, nem tudok úgy tekinteni a dolgokra. Magam vagyok. Nő, aki egyre kevésbé érti mi volt vele az elmúlt négy évben…

SRS -27 nap

Lehet ez sem ma megy ki. Nagyon sok mindent csinálok, és az alvással így megcsúszok. Mondom is a napom. Reggel keltem, nem órára, de így is hatkor fent voltam. Utána már nem aludtam vissza. Számoltam, és intéztem mit kell vennem. Aztán fél tizenegykor el is indultam. Beérve Zsu-t kisértem kicsit. Utána vettem enni magamnak. Majd irány ki Dechlaton. Elég sok időt voltam kint. Vettem köntöst, törölközőt, hajamra is, bugyikat és egy nadrággot. Ott is hagytam majd harmincezret. Kelletek nagyon. Átrobogtam Tesco, néztem magamnak plüsst, de nem volt, csak egy ajándék. Ott vettem aztán hálóruhát. Kelleni fog… Utána robogtam is vissza DM-be. Megvettem a maradék dolgot ami még kellet. Intimbetét, törlőkendők, fertőtlenítők, ilyenek. Végül felvettem a vidékiben a hüvelytágítókat, és haza jöttem. Itthon próbáltam pihenni, de csak agyaltam. Leginkább, hogy mit felejtek el. A sors végül tényleg úgy hozta, hogy egyedül megyek, így úgy szállást is kellet keresnem. Összeszedtem a gondolataim, és kiszámoltam mennyim marad. Jelenleg 360ezrem marad. Ami egészen jó. Még nem tudom a műtétre félre tettből marad-e valami. Bárki bármit mond, én részemről nem szeretnék semmilyen extrát adni a dokinak. Ez a hozzáállásom változhat, de akkor sem tudom ezt hogyan kellene megvalósítani, leginkább ezért hanyagolnám a témát. Elvileg már nem kell vennem semmit Szegedre, így már csak figyelnem kell a pénzre. Nem vehetek könyveket, és mást sem. Borz…alom…

Természetesen a gondolatok: Mit gondolok, vagy érzek a műtétről? Várom, és jó volt összeszedni a dolgokat. Tanulni, mit merre. Bár gondolkodni nincs sok időm. Végül egyedül leszek. Nem félek tőle, nem is tartok. Inkább csak jó lenne kibeszélni közben a dolgokat. Persze írni is tudok, s szerintem lesz telefon is, de tapasztaltam akármit is csinálsz jobb ha van ott veled valaki. Legjobban azt sajnálom, hogy senki nem lesz velem mikor megnézem Szegedet. Lehet nem nagy dolog, de akkor is először járok ott. A műtét nem is annyira zavar. Az élmény megosztása fog hiányozni. Innen jól tudom egy másikra kanyarítani a témát. Tervezem megosztani a kórházi napokat is. Addigra összerakom a Buymeacoffee oldalam. Ott szeretném a képeket is megosztani. Aztán ma rájöttem, hogy valójában mennyi embert érek el. Egyre többször igaz, hogy 20-30 ezer ember látja amit kiírok. Nagyon félelmetes. Már írtam, hogy felelősége van ilyenkor már az embernek. Egy réteget reprezentálok. Meg kell gondolni, mit hogyan írok, hogy közben önmagam maradjak. Már nem csak rólam szól. Eddig is azt szerettem volna, hogy mindenki tudja, az lehet aki lenni akar. Ha egy róka, aki Vénusz légycsapója akar lenni, akkor legyen az. Képen Stupid Fox van, nagy kedvencem.

HRT 533 nap

Egészen értelmes nap lett a mai, ahhoz képest nem úgy mentek a dolgok, amint terveztem. Mivel alig voltak buszok előbb kellet bemennem Odin-nal, így az egész délelőttöt átgondoltam. Azt tudtam piheni még szeretnék. Holnap nagyon hosszú napom lesz. Reggel héttől este tizenegyig nem leszek itthon. Amit itthon akartam elintéztem, aztán pihi volt. Bár csak másfél órát aludtam, összesen hét és felet. Kicsit többet terveztem. Így ma amint lehet fekszem is, mert ötkor kelek. Ennyit erről.

Itthon összeraktam a szettem, fájószívvel egyik overál sem jó. Így visszatértem a farmerhoz. Nem esett jól, de a fejem is olyan volt ma, mint egy krumpli. Megint nem láttam magamban semmi nőiest. Azért időben elindultunk, elfelejtett kutyakakizacsi után. Megvettem az ebnek a világjegyet, így már bármikor tudom vinni. Beérve első állomás a park volt, "a régi szerelmek lábnyoma, / a csókok íze számban hol méz, hol áfonya". Az a pad nekem mindig a mosolyát fogja jelenteni. Aztán tovább mentünk a Bécsi-be, de ott még nem volt ebfagyi. Elég sokat sétáltunk, de szinte semmi nem volt nyitva. Végül visszatértünk a Levendula-hoz. Természetesen vettem levendula fagyit. Odin egy tölcsért kapott, egész nehezen értette meg hogyan kell enni. Közben az enyémből adtam neki. Ette szóval szerintem ízlett neki. Utána végre nyitott a Bar of Legends. Már terveztem újra megyek, fura nem sört inni. Sajnos, másik gazdája nem futott be. Jeleztem, de még nem jött vissza városba. Mi azért elvoltunk. Odin-ról a hámot is levettem mehetett. Néha tényleg azt hittem otthagy engem. Olvastam kicsit, majd eljöttünk. Sétáltunk keveset, aztán busszal haza. Itthon csak fürdésre volt idő. Esti rutin, s alvás jön…

Mese nem lett ma végül. Egyenlőre nem érzem azt, hogy el tudok szakadni a másik világtól. Holnap biztos nem lesz, utána lehet megpróbálkozom. Viszont lezárom a szavas mese írást. Túl problémás. Más megoldást fogok keresni.
Régebben mondta nekem Gina, hogy legyek egyenes. Akkor már tudtam igaza van. Most is kettesben szívesen, és bátram elmondom érzéseim, ha érdekli. A lényeg, hogy rájöttem miért így kommunikálok. Azt már mondtam, én totálisan diszfunkcionális vagyok. A családom egy fokkal kevésbé. Nem szoktuk egyenes kimondani a dolgokat. Én is sokszor csak utalok rá. Igyekszem ezen változtatni, de többször túl őszinte vagyok. Azt meg tudjuk, hogy két ember létezik, akinek vannak barátai, és vannak akik teljesen őszinték. Ezért is nehéz ez, nem akarok senkit megbántani, és én sem akarok csalódni. Mindenki túl sok pofont kapott már. Tudom magamról azt is, hogy manipulálom az embereket, hogy elérjem a célom. Utálom emiatt magam, s általában szólok is erről, de annyira finoman csinálom eddig csak pár jelezték nekem, észrevették. Szóval igen, egészen elcseszett vagyok.

U.I.: Mit gondolhattak az emberek, hogy cicás kalapban, cicás hátizsákkal kutyát sétáltatok?

HRT 504 nap

Egy olyan témáról akarok ma írni amiről már nagyon rég kellet volna. Idejét sem tudom, de rájöttem, hogy hogyan lehet barátokat szerezni. Érthető legyen, azokat akiket szeretnél. Ebből aztán az alakulhat ki amit szeretnél. Nekem kevés esetben nem sikerült amit akartam. IceCat-et is így sikerült megismernem, igaz ott kellet egy véletlen is. Most is ezt terveztem a Gazdámmal, de mivel kicsit sem jelentett volna ez jót nekem le álltam vele. Nem is tervezem folytatni. A folyamatot viszont elmesélem, mert érdekes, hogy mennyi minden van benne, s egyszerűségében szép. A Gazdám azért nem akarom, mert volt egy beszélgetésem ami felnyitotta a szemem. Ettől még remélem, egy minőségibb kapcsolat lesz, mivel az a szál bennem majd szép lassan elhal.

Akkor a történet. Ennek is úgy kéne kezdődni, hogy egyszer volt. Valójában így is kell kezdődnie. Egy beszélgetéssel. Élő vagy sem, az ott nem fontos, de személyesnek kell lenni. Érezni kell, a kölcsönös bizalom magját. Enélkül nem megy, hiába próbálkozunk. Nem figyelnek rád, akkor csak teher leszel. Viszont, ha ez megvan akkor én mindig chatre mentem. Én ott jobb vagyok. A legfontosabb, hogy jó pár napig, egy hétig mindig kell reggel írni. Nem túl gondolva, de valami vidámat, vagy érdekeset. Aztán nap közben beszélgetni, de csak akkor írni ha írt, vagy órák teltek el. Nem szabad erőltetni, követelőzni. Idővel, már tudni fogja, hogy ott várja az üzenet. Én ekkor el szoktam hallgatni, egy-két napra. Nem ír nekem, akkor tudom csak én akartam jobban, s így felesleges lenne folytatni. Sőt jó eséllyel teherré válhatok. Viszont, ha visszaír. Lényegében bármit, akkor már jó. A napok alatt fontos, hogy legyenek olyan poénok, szavak, amik csak ketten értetek. Én szeretek állat neveket adni a másiknak. Ezzel is lesz egy kötelék. Minél több ilyen van, annál jobban alakul a dolog. Ezzel nem párt szereznél magadnak, csak barátot, amiből aztán bármi lehet. Én most egy rejtvényt adtam a Gazdámnak. Fotókat kapott, amik egy témát érintettek. Láttam nem mozgatja meg eléggé, így elengedtem. Pedig a városunk is igyekeztem mutatni. Másik, hogy sejtem szereti hallani a hangom, így szokott tőlem felolvasásokat is kapni. A következő tervem az lett volna, hogy minden délelőtt kértem volna egy szót. Ebből a szóból kapott volna estimesét minden nap. Ennek az ötletnek az alapja, hogy a naplóm mindig alvás előtt olvassa, mint estimese. Ezek az apróságok fontosok, mert akkor rád gondol, s ez a cél. Minél több ilyen kell. Persze elengedni is tudni kell. Mikor nincs, vagy kevés a visszacsatolás, akkor érdemes hagyni a dolgot, mert egy jó viszony még lehet. A jövő meg mindig ködbe burkolódzik.

Ez lenne az én nem túl titkos taktikám, hogy hogyan barátkozom. Nekem ez már automatikus, és nem is szeretem. Próbálom másképpen csinálni a dolgokat. Nem akarom, hogy egy bűbáj miatt kedveljen valaki. Inkább ösztönös szeretnék lenni, a pillanatban meglátni a lehetőségeket, és nem egy hosszan eltervezett utat bejárni. Mert ezt aztán a végtelenségig lehet fűzni. A Gazdám ennél mindenképpen többet érdemel. Számomra az érdekes, hogy ezen át nem nagyon láttak, legalábbis nem éreztetek velem, érzik amit csinálok. A figyelmem valódi, inkább a témák, és az időzítések amik megtervezettek. Így nehéz is észre venni. Te észre vennéd?

HRT 503 nap

Gondolatok:
Mondanám, hogy inkább csak gondolatokat szeretnék írni, de akkor megint csak én húznám a rövidebbet. Ma sem változott sok minden bennem, sajnos a csigaházba sem kezdtem bevonulni, jobban el kéne magam zárni. Holnap lehet nem megyek Instagram, és Messenger közelbe. Arra viszont rájöttem, hogy nagyon sokat tudnék írni. Sok-sok kiregényt, ehhez képest legfeljebb két mondatkat írtam. Elő jött belőlem az az ember akit igyekeztem eltemetni. Nem akarom, hogy itt legyen. Tudom, hogy sokat segít, de utálom őt. Le kell lőni. Aki megmarad őt, meg megölelni. Még nem tudom, hogy hogyan tüntetem el, talán elég lesz a lelki erőm is hozzá. Nem, akkor tényleg csigaházazok, s egy időre elbújok. Néha régen is csináltam ilyet.

Napom:
Reggel kicsit óra előtt keltem. Jó volt egyedül készülni. Egy bajom volt, hogy szombat. Akkor kerül a busz, így nagy séta van. Mindegy is, abban is megvan a jó dolog, csak ne kéne sietni. Bent szokásosnak álltam neki, aztán kassza. Egy negatív, hogy komoly mínuszom lett legutóbb. Nem értem hogyan, de ilyenkor váltok, és kicsit másképpen számolok. Tényleg egy kicsit másképpen dolgozom, hogy érezzem hol volt a hiba. Ma leginkább arra akartam figyelni, hogy tudjak fokuszálni. Mikor a kassza, akkor csak az, pontosabban ha pénzezek. Emiatt csináltam is pár más dolgot. Az meglepett, hogy mivel bizonyítani akarok Vera-nak, és Gina-nak is, nagyon gyorsan megvoltam a kijelölt területemmel. Rendbe raktam, takarítottam, és eligazítottam. A hiányom ezért is volt fájó. Nagyon meg akarom mutatni, hogy megtudom csinálni. Ez még nem is a fejlődésről szól. Na végén kellet mirelitet pakolnom. Bár – hála égnek – senki nem hallotta puffogtam egy kicsit. Talán pár mondat lehetett, aztán éreztem, a mindenbe ez is beletartozik. Elkezdtem lelkiismeretesen csinálni. Miután szereztem egy sapkát. Anélkül továbbra sem vagyok hajlandó hűtőzni. Féltem a buksim, Munka végén szereztem Munch, meg is ettem a vidékiig, ott olvastam, s haza. Itthon Zigi-ék, kicsit tévéztem, majd befejeztem a könyvet.

Testi változások:
Nap végére már éreztem a mellem. azt, hogy kezd megtelni. Fura ilyet írni. Egyébként nem lett nagyobb, nem zavar a tény, de lassan akármi lesz hormont kell nézetnem. Nem tudom elkerülni. Remélem a doki majd kérni fog.

Libidó:
Ma már vágytam rá, lehet este be is vállalom. Féle, hogy nem lesz jó, vagy el sem jutok semeddig. A vágy viszont már megvan. Szeretnék kicsit ábrándozni, vágyakozni. Érdekel mi sül ki belőle.

Érzelmek:
Muszáj beszélnem róla? Nem akarok. Csak annyit vagyok hajlandó mondani, hogy a lelki világom újfent egy tini csitrijével vetekszik. Szóval igen, tökéletesen jól vagyok… Ja, nem.

Étkezések:
Reggeli szokásos szendvics, ebéd nagyon sok zöldbabfőzelék. Nasi pékárú, a vacsi Zabfalatok. Már nem sokáig ehetem túl magam. Ezt még kicsit kihasználom.

Kiadások:
Csak a nasi volt 700 forint.

Könyv:
Befejeztem a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága-t. Jó volt, nagyon is, szerintem hatott rám. Viszont a történetet nem éreztem elég erősnek. Emiatt nem is lett kedvenc, de közel volt. Holnap már pszihót fogok olvasni.

Zene:
Ma is Leander Kills-t választottam. Valamiért, ez a szám igazán illet a hangulatomhoz. Mondom tini lettem. Mégis, ez talált ma meg. Ez a beillesztős dolog egyenlőre csak teszt. Meglátjuk milyen élőben, hasznos egyátalán.

HRT 498 nap

Ma aztán volt egy egészen eseménytelen nap. Inkább minden úgy ment, ahogy kellet neki. Nem éreztem azt, hogy valamit másképpen kellet volna. Ebben a gazdám jelenléte biztos segített, de alapjában is jobb kedvem volt. Bár csinálni semmit nem volt kedvem. Reggel már egy órával az ébresztő előtt keltem, és alig alig bólogattam kelésig. Azt már akkor sejtettem, hogy túl korán fog a szufla kifogyni belőlem. Beérve azonnal átvettem a pékséget ahogy szoktam amíg nincs más. Nem is volt vele problémám. Utána már kasszában voltam. Egy érdekesség. Mindig mikor ott vagyok, van mikor elfogy a türelmem. Leginkább mert az emberek nem igazán ismerik az etikettet. Aztán hirtelen jön egy kis lélegzetvétel, és csak mosolyogni tudok. Akármit is csinálnak, és azt szeretem csinálni. Jó velük foglalkozni, sőt tudni hogyan haladnak. Kezdem megismerni a történeteket. Mint idegen fotók, ki éppen szakdolgozatot ír, van aki új munkába kezd és olyan is akad aki unkájának főz. Imádom ezeket a képeket. Kicsikkel már egyre nagyobb összhangom, még nekik is, és nekem is van fülünk. Ami meglepő, hogy a tízéves korosztály néz leginkább bolondnak. Nem fér bele a világképükbe, hogy egy felnőt lehet szertelen, és bolondos. Jelentem, az lehetsz aki csak akarsz. Én mindenkit támogatok.

Munka után úgy döntöttem, hogy Mouch-ot fogok venni, kipróbáltam a Spar-t és újra a Lipóti-t. Előbbi az volt amit vártam, utóbbi most is hozta a színvonalat. Tele ettem magam, és még haza is hoztam. Közben felvettem a könyveket Jean Piaget Szimbólumképzés a gyermekkorban egy izgalmas könyvnek ígérkezik. Engem ott megvett, hogy Piaget Mérei fordította, s Binét a lektor. Ekkor nevek egy könyvön. Oké, egy tankönyvet várok izgatottan. Fura lettem.

Egy érdekes dologra is rájöttem ma. Azt eddig is tudtam, hogy nem bírom a változást. Feszült, mogorva és beforduló leszek tőle. Amit ma vettem észre, hogy ennek vannak fokozatai. Mikor hetekre-hónapokra előre tudom a változást nincs igazán problémám. Akkor is lehet szorongás bennem, de kezelhető. Egy hétnél közelebb van, akkor stresszelek, és forgatókönyveket gyártok túl agyalom a dolgot. Addig nem nyugszom míg a legjobb és a legrosszabb forgatókönyv nincs meg. Akkor vagyok bajban, ha 24 órán beül van a változás, azzal nem tudok mit kezdeni, és morgok, hogy ez nem így volt. Ennek nem így kell lennie. Ezek a fokozatok arra is igazak mennyire voltak biztosak az események. Egy bizonytalan esemény megváltozása sokkal kevésbé zavar, mint egy biztosnak mondott. Az, hogy erre rájöttem, már tudok kezdeni valami vele. Bár segítség nélkül kevésbé hiszem, a lényeg, hogy tudom az egyik legnagyobb hibám természetét. Igen, ez is a kontrollmániámhoz tartozik. Szeretem kontroll alatt tartani ami történik velem. Ami, ahogyan várható , nem sikerül, és sokszor rosszul is sül el. A jövőben talán tudok majd ezen javítani. Vajon mi lenne, ha lenne egy lányom? Csicseri-vel hogy bírnám ezt?

HRT 489 nap

Vannak nagyon nehezen megírható bejegyzések, a mai mindenképpen az. Egyrészt, mert nehéz ennyire őszintének lenni, és olyanokat is kiírni amiket amúgy az ember nem tenne. Életemben talán csak egyetlen dolog van amiről csak tőmondatokban szeretek beszélni. Az öngyilkossági gondolataim. Igen, fejtettem már ki egy részt, de az nem az volt amit tegnap éreztem. Inkább reményvesztettség. Ami tegnap volt ahhoz hasonló, csak egyszer volt életemben húsz éve. Azért sem szeretem elmondani, mert nagyon ellentétes a személyiségemmel, és fáj újra átélni.

Tegnap miután kitettem a naplót jött értesítés az OTP-től, hogy inkasszózták a számlám. Fura összeg volt, mert sehova nem tudtam tenni. Pár percig el sem jutott az agyamig, hogy ez mit jelent. Csak az járt a fejemben, hogy miért ha egyszer megegyeztünk, és még időben voltam. Aztán összeomlott a világom. Azzal, hogy a számlámon megjelent egy behajtási tétel buktam a hitelem, amivel a műtét lehetőségét is. A minősítésem mindenképpen rosszabb lesz, ha egyáltalán lesz. Amint felfogtam, hogy ez mit jelent nem tudtam mást tenni, mint magzatpózban sírni. Anyu próbált vigasztalni, de esélye sem volt. Le kellet mennem a gödör aljára. Az a baj, hogy ott egy kés várt. Kirohantam a konyhába, és összeestem. Mindegy ki mit hisz, azután, hogy régi nevem kiáltotta utána, már jártányi erőm sem volt. Az járt a fejemben ennyit sem érek. Semmit sem érek. Hihetetlen, de nem tudtam semmit tenni, lebénultam egy időre. Nagyon lassan szedtem össze magam. Csak azt tudtam, hogy bármit teszek rám hívják a mentőket. Akkor még az is jó ötletnek tűnt. Az igazság, most sem vagyok jobban. Most is meg akarom tenni, nem változott semmi. Nehéz kimondani, hogy hiába tervezek, és az egésszel magam próbálom vakítani, hogy ne lássam nincs jövőm, nincs életem. Napról napra jobban utálom a farkam, és ezzel meg kell küzdeni. Ma is, és holnap is érezni fogom, hogy ott van. Akadályoz, zavar. A remény pedig elveszett, lehet nem teljesen, de már nem tudok hinni. Egész éjjel az járt a fejemben kinek ártottam, hogy ezt kaptam. Annyira igyekszem jó ember lenni, és ennek is értelme. Akkor minek legyek itt és éljek? Nincs semminek értelme.

Most abba hagyom, mert sok lesz. Így is érthető, úgy hiszem. Sajnos, a következő időszakban kelleni fog a Xanax. Tudok tisztán gondolkodni, de az van, hogy kevés. Azért, hogy ne tegyek semmit kell a feszültség oldó, el tudjam engedni kicsit a félelmem, hogy holtan többet érek, mint élve. Most ezt érzem, és gondolom…

Nagyon sajnálom

Kinek mondanád ha lehetne,
Sajnálom találkoztál velem,
Nem akartam életed ilyen legyen,
Csak segíteni akartam neked.

Az eső esik kint az utcán,
Én bent nézem bután,
Nem is vagyok jó talán,
Mindent csak veled láthatnák.

Elfogynak aztán a napok,
Hiába visszakívánom,
Neked már nem mondhatom,
Hidd el, nagyon sajnálom.

2025.III.07.

2023. november 13., hétfő 8:56
Érdekes reggel

Terveim: 
Myra projektnek neki állni. Sokadszorra is. Paliával kicsit játszani, s kitalálni a heti poszt hogyan legyen. Mi legyen benne. 

Kedvem: 
Napsütéses van, szóval jó. Nem jelentett sokat a plusz alvás, de jó volt. Viszont már határozottan érzem a libidós dolgokat. 
Kicsit rosszalkodik a bal lában, így a B. Doktornőnél rákérdeztem nem-e kell több folsav a plazmaadás miatt. 

Álmom: 
Nem volt. Alvás közben, meg félálomban, viszont többször volt olyan érzésem mintha nem lenne péniszem. Meglátjuk, még nem tudom hova tenni.

Időjárás: 10 / 2 °C
Napkelte: 6:52 Napnyugta: 16:17
Holdfázis: Újhold
Hely: 47.681525, 17.636572
Értékelés: ★★★☆☆

2023. november 13., hétfő 11:24
HRT 7 nap

Gondolatok:
Nagyon kezd más lenni. Kicsit fény sebesség, de nem baj. Majd lassul.  ████████████ ████ ████████████ ███ ██████████████ ██ ███ ██████ ██████ █ █████████████████ ████ █ ████ ██████████ ████ █████ ████ ██████ ██████ ██████████ ██████████ ████

Testi változások:
A bőröm mindenképp változik, mindenhol. Az érzékenység is megmaradt, ezt szeretném is, hogy legyen. Érzeni az anyagokat a bőrön, ahogy mozog. Imádom. :)

Libidó (erekció):
Még akad, szerintem este lesz is maszturbáció, de egyre fogy. Érzékelem. Ha holnap sem lesz reggeli merevedés, akkor végre annak vége. :)

Érzelmek:
Hullámzik, mint a tenger egy jól megtermett hurrikán idején. Amennyire Zen voltam eddig, kb. annyira nem vagyok már. Szóval egész sok energia elmegy arra, hogy ne kössek bele az elém ugró fákba. :/ Ez van.

Holdfázis:  Újhold
Értékelés: ★★★★☆