Ma azért tudok miről mesélni, mert munkában is volt jó, meg a Divi is kicsit érződik. Még nem indultak be a dolgok, de az, hogy fél napra vettem be a következőt éreztem. Egyébként egy egészen normális napom volt. Jó, inkább mesélek, mert ma sem leszek hosszú. Lehet visszatérek egy időre a tematikusra. Fene tudja…

Reggel tudtam, hogy pékség, így nem volt bennem fezültség. Jó volt nyugodtan nekiállni. Aztán ment is a dolog. Bár sokat vettem a vevők, tényleg sokat. A végére tudtam fél órára segíteni, és még mindig nem tökéletes a mozgásom. Nap végére aztán pont végeztem. Tényleg pontosan. Vera megdicsért, ami nagyon jól esett. Tudom, hogy csak a jóval elégszik meg. Tudom, mit kell teljesítenem, és próbálom is ezt egyre jobban csinálni. A pékség is, kezd alakulni. Ráérzek, valamennyire. Bár káoszt tudok magam után hagyni, de azt azért átlátom. Egy dolog volt. Jött három fagyos. Gondoltam nem sok, ami tényleg nem volt az. Megcsinálom egyedül. Vera szólt is, hogy segítenek majd, de én elutasítottam. Reméltem lassan, okosan megtudom csinálni. Első után éreztem, ez így nem lesz jó. Nem szoktam fájni, de most fájtam. Megértettem, hogy miért mondják ne emelj. Nem tudom ott milyen izmokat mozgattam meg, de na ez még nem megy. Nem nehéz volt, csak sokszor emelni, az nem ment. Pedig pont ebben reménykedtem. Ma is új dolgot tudtam meg a testemről. Arra is rájöttem, hogy ülő munka hamarabb ment volna. Okosan csinálva tényleg segít. De egész napot nem lehet csak széken, kell a párna. Futni néha is szoktam, de nem sokat. A hirtelen mozdulatok nem igazán mennek. Itt még nagyon bele tud nyilallni. Ennyi volt a munka.

Átraktam a Divi-t reggelre. Mindenképpen jobb lesz. Szeretem érezni a hatását. Ami egyenlőre szédülés is. Vagy keveset eszem, vagy iszom, vagy nem tudom. A hajam még nem változott. Igazán semmi csak valahogy placebo szinten vannak. Akkor placebo alapon a mellem is növeszthetem? A körmöm törik, mintha kötelező volna. A testem még nem eszmélt rá, de most van bennem hormon. Jó volt azok nélkül is, de volt pár dolog ami nem tetszett. Egyik, hogy volt agresszió bennem. Ösztrogén alatt ez kimaradt. Vajon hormon nélküli személyiségem lehet az alap? Bár nem tudom mi lesz, így is nagyon vidám vagyok, ha erre még az ösztrogén rátesz, akkor lebegni fogok. A szőröm nagyon furán viselkedik most. Van ami normálisan nő, van ami gyorsan, s van ami szinte nem is… Nem értem. Pár hét, és érezni fogom a hatást. Addig marad, ez a tippelgetés, épp mi változik. Hirtelen olyan, mintha az elejét írnám a naplónak. Nagyítóval figyelem magam, és keresem mi változik. Azon azóta is gondolkozom, az a 65kg énem hiányzik-e. Néha… De most is jól nézek ki.

HRT 609 nap (Húsz hónap)

SRS 26 nap

Tudok ülni. Jó, hellyel közzel. Akkor is ez a nap híre. Sok dolog nem történt, így ezzel nem is fárasztok senkit. Lényegében csak összepakoltam holnapra, mert irány megint a napfény városa. Két nap. Egyiken mászkálok, másikon doki, s más lesz tervben, ez titkos. Ma ennyit tettem, nem sok. Ez van. Inkább a húsz hónap legyen a téma.

Kezdet kezdetén izgultam, de nem vártam, hogy másnapra nő leszek, bár ezt másnap szomorúan vettem tudomásul. Aztán telt az idő, én meg csak hisztis lettem, de nőiesebb nem. Oké, ma is inkább hasonlítok egy tál babra mint másra. Jó, elmondom. A tál bab a pasi, mert a here a bab. Nincs logika. A krumpli az androgűn, a szilva a nő, ami még nem volt. Ezzel jelzem hogyan érzem magam. Sokáig inkább bab voltam. Megélni nehéz volt, hogy emiatt kirúgtak, és nehezen találta állást. Ennek azért volt jó oldala is, itthon biztonságban változtam, s lettem nőiesebb. Ekkor váltottam, s kezdtem nőként élni. Lényegében, mert a mellem már akkora volt, hogy nem lehetett titkolni. Aztán elkezdtem a videókat, és a Threads-et. Az ahova jutott hihetetlen. Nem hittem volna, ilyen jó közösségem lesz. Végül találtam munkát, egy multinál. Érdekes, hogy én nem tartottam tőle, hogy a vevők kinéznek vagy megszólnak. Nem is velük lett végül probléma. Mindenképp örülök, hogy elvállaltam, mert végre kiteljesedhetek. Nagyon szeretek eladó lenni, és emberekkel foglalkozni. Igaz majdnem otthagytam az egészet mikor kaptam egy lehetőséget. A Gazdám magához csalt. Azóta úgy érzem létezik munkahely ahol inkább ott vagy, mint otthon. Önmagam lehetek, amennyire a vezetőség engedi, és fejlődhetek is. Most munka terén majdnem a tökéletes helyen vagyok. Igen, könyvesbolt a tökéletes…

Érzelmileg egy nagyon kemény utazás volt. Minden szempontból. Voltam nagyon mélyen, sőt a legmélyebben is. Igaz szárnyaltam is. Voltam nagyon hisztis, és tökéletes munkatárs is. Mikor minden összeomlott, akkor nem hittem, lehet valaha még vaginám, most meg itt próbálok ülni rajta. Ami másképp rossz, mint mikor a péniszem zsibbadt el. A legjobb a Halloween volt. Imádtam cicalány lenni, és mindenkit mosolyogtatni. Talán ez a legjobb ebben a húsz hónapban. Egyre többet mosolyogtam, míg végül ez lettem én. Lehet végre elértem amit vágytam, az vagyok akire én jóként gondolok. Van még mit fejlődnöm, mert napokban voltam gonoszka. Persze csak szóban. A műtét viszont maga nagy volt. Előtte nem izgultam, el is aludtam. Utána is teljesen nyugodt voltam. Már mikor betoltak tudtam, ez nem változtatás, ez helyreállítás. Azóta sem tudok betelni bele, milyen szép a hasam, és nincs ott semmi. Nem lesz világszép, de engem nem izgat. Enyém, és nincs ott ami a DNS-em elhibázott. Az utóbbi hónapom ennek az örömében telt. Talán a legérdekesebb, hogy már nem szorongok. Már nem a jövő érdekel. Csak az itt ,és a most.

Nem terveztem, hogy ennyire soká fogok újra írni. Sajnos, nem egyszerű írni úgy, hogy nem tudsz ülni. Ma viszont már nagyon aktuálissá vált. Rengeteg dolog történt velem ebben a két hétben. Nem csak testileg változtam. Körülöttem minden kicsit más lett. Több úgy érzem.

Szeretném majd külön bejegyzésekben megírni a műtét után történeket. Most inkább csak bejelentkeztem, hogy jól vagyok. Nagyon is jól. Imádom a testem, egyre szebb vagyok. Nem tudok mit mondani, minthogy így vagyok én. Lehet belelátom de azt hiszem az alakom is változott. Jó, fogytam 2-3 kilót. Törékenyebb lettem.

Annyi mindent szeretnék mesélni. Igyekszem majd fokozatosan megírni, és kirakni is. Most ennyit bírtam. A napló nagy változásokon fog átmenni, de nem kinézetben. Bocsánat, szeretem ezt a témát. Nem mindig fogom megtartani a napi bejegyzéseket. Ezek inkább az unalmas napokra vonatkozik. Az alcím immár eltűnik, nem számolok tovább. Nincs mit.

Köszönöm, hogy eddig olvastál remélem ez után is velem maradsz.

U.I.: Tudsz támogatni is, ezt a műtétem törlesztésére fordítom. A támogatásért cserébe a gyógyulásom naplóját láthatod. Úgy hiszem a 2€ nem nagy összeg havonta. Amennyiben csak támogatsz (egyszer) akkor írásokat láthatod. Kérés volt ez az opció. Feliratkozás esetén a képeket is megtekintheted.

SRS mai nap

Megérkeztem a klinikára. Bár ez sem volt minden kalandtól mentes. Azért jól érzem magam, és kedves mindenki. A szállást is időben elhagytam. Gyorsan mesélek is. Ma azért van korán a napló, mert műtét után már nem hiszem tudok majd írni.

Reggel többször is keltem, de végig aludta az estét. Csak az utolsó másfél óra volt nehezebb. Inni már nem nagyon ittam. Enni meg tilos, nem mintha bírnék. Így mentem le a ház elé várni a taxim. Szegényen látszott, hogy nem engem várt, de azért kedves volt. A bejárat előtt vettem egy nagy levegőt, s bejöttem. Minden simán ment, kicsit kellet csak várnom.
Ekkor jöttek meg, akiket alig akartam elengedni a parkolóban véletlenül. Úgy hiszem, a csajnak is SRS műtéte volt, de valami lehetett utána. Két dolog zavart nagyon, egyik, hogy a szülei semmit nem segítettek neki, csak aggódva néha odanéztek. A másik, hogy nem láttam azt a tisztaságot, amit én egy ilyen műtét után várnék. Ezt biztos látnom kellet, hogy pár dolgot megértsek, s jobban vigyázzak magamra mint eddig hittem.
Utána feljöttem a szobámba, s kiderült, hogy egyedül leszek a kétágyasban. Még nem tudom ez mennyire lesz jó, de még a folyosón is egyedül leszek. Berendezkedtem tévét néztem, kicsit el is bólintottam. Most egészen otthonos.

Ma már nincs kérdés, teljesen okafogyott. Itt lenni viszont érdekes. A neheze most kezdődik majd. Már gondolkoztam mi legyen az új főcím, de nem tudom. Máshogy fognak telni a napok. Bár a hormonterápia folytatódik, már nem klasszikusan az lesz. Inkább hormonpótlás. Ezt még nem tudom. Az biztos most is, hogy nem akarom a péniszem. Annyira sok dolog van amiben akadályozott. Igaz, hogy kaptam jó dolgokat is, de összességében inkább fájdalmat. Mióta tudom elfogadtam a nemi identitásom sokkal jobban, és boldogabban élek. Ez lesz a következő lépés, ami felé bátran lépek.

SRS -9 nap

Hosszú nap volt a mai. Bár bevallom számítottam rá. Tudtam mit akarok, s így is készültem, ami kifizetődő volt. Csak azt sajnálom másra nem jutott időm. Azért jó egy újabb nappal közelebb lenni a műtéthez. Közben viszont távolodom mindentől. Leginkább egy burában lennék, s csak magammal foglalkoznék. Az lenne igazán jó.

Reggel nem sok kedvvel keltem, de készültem lelkileg a hosszú napra. Bent azonnal kezdtem is a pékséget, utána ahogy terveztem csináltam a fontosabb dolgokból egy új adagot. Félre téve várta bevetését. Ami szerencsére nem jött el, így nyugiban tudtam leltárazni. Volt segítségem is. Rehabos társunknak, én tudom már tudom milyen munkát lehet adni. Így tudtam magamon is segíteni, és neki is jobban telt az idő. Utána már csak a szokásos dolgok maradtak. A szünetekről nem nyilatkoznék. Enni azért ettem. Büszke vagyok, hogy ma a végére tudtam mindennek érni. Kicsit késve tudtunk lelépni, de az érzés az eredményes napért megérte…

Igen, ugyanaz: Biztosan akarom a műtétet? Kezdek megbolondulni a farkamtól. Idegesít Pusztán a létezése is. Tudom nemsoká Kibírom, de nem hittem, hogy erősödni fog az érzés és nem gyengülni. Arra tippeltem, hogy azért is kell abba hagyni, hogy bizonyos érzések és ösztönök visszatérjenek. Visszatértek, érzem őket. Viszont nem akarom ezeket. Jobban érzem magam cicás csajnak, s majd őrült macskás nőnek, mint bármilyen férfinak. Nem tudok abban a közegben létezni, amit a férfi világ rám próbál egész életemben kényszeríteni. Szeretem, hogy van bátorságom tátogni az utcán, sőt néha táncolni. Mindig mosolyoghatok, bárkire kor és nem függetlenül. Lehet amúgy is lehetne, de én így vagyok az akiről tudom őszinte a mozdulata, s a mosolya. Olykor a dühe és a haragja is.

SRS -15 nap

Legyen zene… Ki használ még winampot? Bár nekem rádiók vannak berakva, azok közül választok. Ma eltelt, minden nagyjából normálisan telet. Kívánhatnám, akkor a maradék napok így teljenek. Kicsit azért jól is éreztem magam, és bent maradtam. Ezzel ez volt napom legjobb része. Inkább mesélek, ahogy szoktam.

Reggel kakasszóra keltem, majdnem napkeltére. Jól aludtam, most sem tudom eldönteni a tönköly párna jó vagy sem. Mindenesetre időben voltam mindennel, és indultam is. Bent is jó volt. Vártam a kasszázást. Most ott érzem legjobban magam. Van mit csinálnom mielőtt elmegyek, és szeretnék a végére is érni. Szeretem azt a területet, s hogy még mindig van mit tanulnom ott. Pedig nem nagy. A vevők egészen jók voltak, a adomány tervem jól halad, csak lesz pár lyukas nap, amit előre kell termelnem. Akkor is szeretném az ezer darabot. Most, ha tippelnem kell, pár százzal maradok majd el. Ettől még mindenképpen csinálom. Érdekes tudni, hogy a boltban csak én teszem. Mindenki valahogy megmagyarázza miért nem. Én hiszek benne, így szeretem is kérdezni az embereket. Nem erőszakoskodom, de szépen nézek. Munka után vettem csokit. Ennek az az oka, hogy nagyon gyorsan fogyok, valószínűleg a bogyók hiánya miatt újra gyors az anyagcserém. Kicsit próbálok visszaszedni. Kevés sikerrel.
Aztán mentem a fonalboltba. Én imádok ott. Annyira gyorsan mentem le alfába, hogy nem is vettem észre. Jó volt horgolni. Pár dolgot kellet újra vennem, igazából, csak jó volt ott ülni, és a társaság közelében lenni. Jó volt, sok esetben be is vontak. Idővel mennem kellet. Még voltam Spar, nem lényeges, s jöttem haza. Szerencsére az esőt elkerültem. Itthon horgoltam, egyébként mindig visszafejtem még nem tartom meg. Gyakorlok. Más nem is volt, Alita harmadik részét kellet megvennem. Sajnos, a DM-be elfelejtettem bemenni. Majd holnap.

Kérdés változatlan: Mit érzek vagy gondolok a műtétről? Egyre kevesebb amit tudok mondani. Semmi nem változott három hét alatt. Akarom, és tudom ez mivel jár, de én nem szeretem a férfiasságom. Emlékszem, hogy milyen behatolni, milyen érezni a másik melegét, azt ahogy megszorít. Tudom milyen érzések ezek. Viszont nem akartam az lenni, aki érzi, az akartam lenni aki adja. Minden páromat kérdeztem, hogy milyen mikor behatolok. Valahogy az áll hozzám közelebb. Azért beszélek erről többet, mert az hogy nő vagyok, akkor is adott ha nincs műtét. Akkor is így kell helytállnom ebben a patriarchális társadalomban. Ez független ettől. A műtétnek lényegében érzelmi és esztétikai okai vannak. Megértem, ha ezt valaki nem érti meg. Nekem jobb lesz a közérzetem, ha tudom nem látszódhat véletlen sem. Jó, erre vannak tapaszok, de én nem akarok már másba behatolni. Szeretném, majd belém hatoljanak. Ez van.

SRS -24 nap

Annyira gondolkodtam valamin, hogy mostanra elfelejtettem. Azt hiszem ma a múltat, és a jövőt fogom körbejárni, a nap leírása után. Ma ennyi lenne az előszó, ami máig nem tudom miért van, de lelkesen megírom minden alkalommal. Valaki rájön, hogy miért csinálom jelezzen.

Reggel időben keltem, megint ébresztő nélkül. Napközben viszont fáradtabb leszek. Még így is jó volt nyugiban egy kávé, utána már keltek Zigi-ék, és elindult a nap. Egészen hisztis volt ma, így mikor kicsit visszafeküdtem, felébredtem rá. Úgy döntöttem, hogy akkor most elkapom, és beszélgetek vele. Szerepjátékot szerettem volna, de mást gondolt ő. Hagytam had vigye a beszélgetést, nem vártam a naptól semmit. Építkezem, ez később fog beérni. Az biztos, hogy ittunk egy forrócsokit, közben elvoltunk ketten. Utóbb kiderült, hogy élvezte, mert még sok dolgot szeretne velem megbeszélni. Utána én mente is a buszra, hogy a nemi betegségszűrésre. Beértem, mondtam is, hogy mit szeretnék. Mindenki nagyon rendes és kedves volt a SynLab-ban. Kiderült, hogy teljesen feleslegesen tartottam vissza a vizeletem, mert minden vizsgálat vérből kimutatható. Boldog voltam, de egy hét és tudni fogom mi a helyzet. Busz fordultával haza is jöttem. Ettem a többiekkel, és pihentem. Meglepett, sokkal fáradtabb vagyok mint hittem. Igazából nem is annyira fizikailag. Kezd azért leülepedni bennem. Már szinte mindent megcsináltam ami kell az utazás előtt. Még van három hetem, hogy eszembe jusson amit elfelejtek. A kéz fertőtlenítő az egyik ilyen. A többi majd jön. Este felé neki álltam a rizottómnak, Zsu azért segített, jó volt. Ezeket így nem tudtam volna megcsinálni. Finom lett, s pár napra lett kajám is. Közben horgoltam, haladtam is vele, még maradok a láncszemeknél, amíg meg nem unom. Még tévézek, olvasok kicsit aztán alszom. Holnapot várom már.

Változatlanul: Mit érzek, vagy gondolok a műtétről? Ma inkább a múlton, és a jövőn gondolkodtam. A jövő egyszerűbb, mert már mondtam róla ezt azt. Ez most sem változott, mert tudom mi jelenet az egész. Ami eszembe jutott, hogy mi lesz velem. Én milyen leszek évek múlva. A legrosszabb forgatókönyv volt fontos. Az első ami aztán érdekesen eszembe jutott, hogy egy hitelt hogyan érdemes felvenni. Akkor, ha a hitel futam idején túl mutat a dolog. Azaz, ha nekem akkor is jó lesz, mikor 2032-ben lejár a hitelem, 48 évesen. Itt már tényleg elkezdtem a legrosszabbra gondolni, és az mennyire lenne az. Hét év alatt rettenetesen sok minden történhet. A talán a legfélelmetesebb, hogy egyedül maradok, és nem tudom magam megélni. Csak létezni fogok valahol egy munkában, és nem találni a helyem. Ez lenne a vége. A kérdés, hogy akkor is tudnám azt mondani, hogy megérte. Ez egyetlen dolgon fog múlni, hogy nőkét tudok akkor élni. Említettem a világ épp nem arra tart, de reménykedem. Mert, ha Emese leszek akkor is, mindegy mennyire egyedül, nem a műtétet fogom bánni. Ebben biztos vagyok. A jövő azt hiszem ezzel lezárt, hacsak nem jön más gondolat.
A múlt már más. Azon gondolkoztam, hogy mit tettem volna másképpen, ha valamit tudok. Bármit megtehetek. Egyáltalán mikor tudatosult bennem a dolog? Ezek nehéz kérdések, és teljes válaszaim nincsenek is. A mosdós csepe éríntős emlékek az elsők amiben biztos vagyok, ez 10-11 éves korom körül lehetett. Arra nem fogom megtalálni a válasz, hogy mikor volt az első gondolatom, hogy bár nő lehetnék. Abban biztos vagyok, nagyon sokszor úgy aludtam el, azt képzeltem nőként ébredek. Igazán ez, Tina-val mikor voltam akkor kapott erőre. Onnan tudom biztosan, de akkor már 20 éves voltam. Egyébként pont abban az időben mikor a legtöbben rájönnek. Csak én nem tudtam, hogy ez lehetséges. Meg valljuk meg, az én csökött agyam nem tudta elhinni, lehetek nőies. Még attól is igyekeztem eltávolodni apámra hasonlítsak. Ettől még egészen jól ment néha. Voltak az életemnek sötét részei. Akkor abban a négy évben valami máshogy alakul, akkor sem hiszem nagyon más lenne. Túl korai volt, még nem készült fel rá az ország. Jó öt év volt, mire valami elindult. A múltat már nem szeretném bolygatni, lezártnak tekintem. Hamarosan, teljesen szeretném elengedni, és keveset beszélni róla. Új fejezet jön, ami valójában már másfél éve tart. Akkor új könyv, amiben már más vagyok. Amiben nem kell álmodoznom…

SRS -31 nap

Jó volt ma munka, és egészen nyugodt napom is volt. Azt tudom mondani pár dolgot talán sikerült oldanom is. Tudom mennyire nem működtem jól, és löktem el az embereket. Sok változást szeretnék, és ez egy hosszú út lesz. Bent egyébként jól alakultak a dolgok. Amiket terveztem, azok sikerültek. Ma ittam régóta először energiaitalt. Tudom egy ideje, hogy jobb lenne, de nem akartam eddig. Lehet fáradt napokon már bevállalom majd. Egyenlőre a vega dolgokat is tudom folytatni. Vettem is hozzá dolgokat, de pontosan még nem tudom hogyan lesz tovább. Recepteket kell keresnem, vagy tésztát csinálni.

Ma sem változik a kérdés: Mit érzek vagy gondolok a műtétről? Ma feszült voltam, meglepően nagyon. Nem maga az esemény miatt. Attól tartok, hogy nem fogok végezni mindennel mire indulnom kell. Itt tartunk azt sem tudom pontosan hogyan jutok le. Meg kell majd néznem. Most viszont a tervezés viszi el az időm nagy részét. Amíg nincs meg a hitel csak összerakni tudom a dolgokat, hogy mit kell vennem. Listát kell csinálnom mit ne hagyjak itt. Egy másikat, hogy mit kell venni. Egy harmadikat, hogy mit ne feledjek elintézni. Az Eisenhower mátrix hatalmas segítségemre van. Egy egy dolog már megvan, de olyan is akad, ami nem is rajtam múlik. Ahh, a kérdéseim is összekell holnap írni. Már mennyit írtam, s sok dolog van amit még elfelejtettem. A sorban haladva…
Érzelmileg nem volt annyira lényeges a nap. Egy két dolog volt ami erre vagy arra elvitt. Egyrészt próbálok elélvezni, de már fogalmam nincs mi izgatna fel. Pedig volt merevedésem az elmúlt napokban reggel. Basszus, ha az Andro-t abbahagyom akkor az visszatér. Akkor azt nem fogom. Kevés dolog van a világon amit jobban utálok a reggeli merevedésnél. Szerencsére nem kell az kihagynom. Műtét után meg hát nem lesz ez a probléma. A maszturbáció viszont nem megy. Most semmilyen módon. Nem találom az erogén zónám, sem érzelmileg nem megy. Aztán délután valamiért nedvedzett a péniszem. Nem izgultam fel, így ötletem sincs. Ki viszont kidörzsöltem, s kicsit fáj. Örülök, hogy telik az idő, de az a reális vagy pesszimista énem állandóan paráztat, s még van két három nap mire biztosabbá válnak a dolgok. Akkor már pörgés lesz, tervezem a Tiktok videókat. A megvalósítás kétséges. Szerettem videókat csinálni, csak ahhoz is idő kell. Mindenhez sok idő… Bevallom most nem elsődleges. A legfontosabb a műtét, Odin, munka és utána jön a többi. Ezek közt a napló élvez elsőbbséget. Meg kéne csinálnom míg pihenek a maradék kinézetet, s apróságokat. Csak ha ilyenkor leülök órák telnek el mire kapcsolok. Ezért nem csináltam eddig.

SRS -32 nap

Ma nem is terveztem a napomról mesélni. Az jó volt, hogy találkoztam Vele, de ennyi. Sokat pihentem, játszottam. Tegnap megvettem az Assasin’s Creed Mirage-t. Most azt viszem. Más nem volt. Ja, de elintéztem a SOTE-t. Szeptember egyre kaptam időpontot. Érdekes lesz, mert elvileg pont addigra fogyok ki. Ami zavar, hogy akkor már nem lesz szervem ami hormont termelne. Fő szervem, így mindenképpen kapnom kell. Ez is egy érdekes menet lesz. Egyenlőre csak a műtétig tekintek, a többi majd utána.

A kérdés mai is ugyanaz: Mit gondolok vagy érzek a műtétről? Ma nagyon akartam már, elkezdtem érezni mintha kevés időm lenne addig mindent összeszedni. Sok dolgom van, s sajnos sok a hitelhez kötött. Amit lehet anélkül is megcsinálok, de mivel az a sarokköve, addig nem léphetek amíg nincs meg. Ma annyit megtudtam, hogy még sehol sem tart mert annyi az igénylés. Ez elgondolkodtatott, mi a frász történik itt. Én is azért léptem ebbe bele, mert tudtam elvenni nem tudják majd. Így is azért komoly félelem van bennem.

Ma elélveztem. Pár napja inkább kihagytam, vagy félbe. Nem izgatnak a dolgok. Nem tudom felizgatni magam. Egyre kevésbé vágyom erre. A feszültséget most is jól oldja, de ha a hangulatom pocsék, akkor minden mindegy. Nem fog menni. Emiatt végig gondoltam mi lesz utána. Most is oda jutottam, hogy nem számít, nem ezért teszem. Oké, pár dolgot szeretnék kipróbálni, mint a szeretkezés, a gésa golyók és a dildós bugyi. De már ez sem annyira izgató, talán csak a golyók. Így a szexuális része egyre inkább kezd kikopni. Van viszont sok más is. Főleg az elején. Azt tudom, hogy ez egy műtét, valóban létezik több lépcsős is. Én akkor is ezt választanám. Ja, aztán hat napig katéter… Mint mondjak, első pár nap kábaság, majd séta. Volt már nagy műtétem, tudom a határokat keressem, s azt óvatosan lépjem meg.

Érzelmeim most tombolnak. Fáj a fejem, és néha azt sem tudom mit érezzek. Amennyire lehet mindentől próbálok eltávolodni. Kicsit szeretnék szó szerint mindenkitől távol lenni. Most az kell csak magam legyek. Nem szeretnék kedves, buta, sértődött, mosolygós, ideges vagy jó lenni. Csak üres. Nem érezni, és magamra figyelni. Lehet a napokban meditálok majd. Befelé szeretnék figyelni. Az érzés egyre erősebb, hogy ezt akarom. Egyre többször érzem megtaláltam a testem. Nem tudom hol vagyok mások szemében. Én magam nőnek látom, de ez csak én vagyok. Bár nem érdekelnek mások, azért tudni jó, hogy ők hogy állnak hozzád. Egy mosdóban, vagy egy öltözőben egy nagyon nem mindegy. Lényeg, most érzem magam a leginkább nőnek, mióta elkezdetem kenni a hormont. Szinte semmi pasisat nem látok már magamban. Ez megnyugtat, s boldog vagyok. Igazán, őszintén. Már csak a műtét kell… Meg pár év.

HRT 541 nap

Ma volt időm gondolkozni. Inkább emészteni a felismeréseket. Továbbra sem szeretnék a munkáról írni, sem a családról. Bár most ez nem is lényeges. A gondolatim szeretném kiírni magamból. Legalább kicsit megfejteni hogyan is működöm. Mert jelenleg nagyon nem tudom. Tudom mit érzek, de ezzel nem tudom mit kezdjek.

Ma nagyon lecsitultak az érzelmeim. Főleg a romantikusak. Be kell látnom, nincs senki akitől elvárhatom elfogadjon így. Jelenleg ismerem meg magam, és ez még pár évig el fog tartani. Örülnék, ha lenne egy barátom aki elkísér, de ez nem hiszem megtörténne. Sokat kéne neki mesélnem, annyira, hogy sokat megunna. Változik kívül és belül minden. Ezt nagyon sok gondolatot indít el bennem. Most a szexualitásom, de ott van az anyatej és hogy most jobb kicsit magam mutatni. Smink nélkül. Ma plazmán pedig láttam, hogy nem hisznek nőnek. Nem zavart, érdekesen ez volt szokatlan. Nem volt szempillaspirál, pirosító és rúzs rajtam. Minden más ugyan az volt. Szemöldököm nagyon kikéne szedni. Azt tudom mondani, hogy most amit látnak az nagyjából én vagyok most. Lehet biológiailag férfi maradok, kinézetre a műtét után nő leszek. Ez az én csökött buksimnak is nagy lépés lesz. Ezért nem is tudok pasikkal jelenleg úgy beszélgetni. Itt jön a másik érdekes rész.

Az érzelmek. Akkor hogyan is működöm? Az biztos akivel igazán tudtam beszélgetni, és bohóckodni azokat megszerettem. Nagyon., függetlenül az életkortól Kialakult bennem kapcsolat, hogy többet szeretnék, és adni is neki. Figyelni rá, és megkönnyíteni az életét. Az az érzés nem volt meg, hogy ha elmegy ne tudnék élni, vagy ilyesmi. Ezt külön kell venni. A ragaszkodástól való félelmem, más okból van. Úgy hiszem, a nagy szüleim halála miatt lehet. Ettől eltekintve, a szerelmet így írják le. Akkor viszont én sokszor voltam, de mindig monogám szinten. Nem vágytam ilyenkor senkire. Vele is csak, hogy a közelemben legyen. Ahogy az utóbbi hetekben meséltem. Ott lenni a lábánál, s hallgatni ahogy mozog, vagy olvasni mikor játszik. Nem több, az érzés meglegyen ott van. Lehet írtam, nem érdekel, ha mással is van, vagy elmegy. Egy fontos van. Velem kezdje, és fejezze be a napját. Sokkal fontosabb nekem, hogy odabújjon mikor lefekszik, mint hogy szeretkezzünk. Én mindig is bújos voltam, imádom érinteni a másikat. Felér egy kínzással, ha nem tehetem meg. Ezeket végig gondolva, tényleg aszexuális lehetek. Idővel kiderül, hogy ez számomra mit jelent. Úgy gondolom ezzel és a nimfomániával lehet a legnehezebben tartós kapcsolatot találni.

Látszik, hogy most kezdek igazán kaotikussá válni. Bár egyre tisztább ki vagyok, és mit szeretnék. Párra még mindig nem állok készen. Ezzel senkit nem akarok terhelni. Most egy barátra lenne szükségem, akitől kellő figyelmet kapok. Igen, ez önző, de a reakciók hiánya sokszor probléma abban, jobban értsem magam. Egy magam vagyok az advocatus diaboli¹, és advocatus Dei² is.

1. Ördög ügyvédje, aki az ellenpéldákat hozza. ︎
2. Isten ügyvédje, aki a dolgok mellet áll. ︎