HRT 497 nap
Már nap elején tudtam, hogy miről szeretnék mesélni. Magamról, és az eljövendő műtétről. Nem igazán azért, hogy elmagyarázzam. Annak is eljön majd az ideje. Azért szeretnék beszélni róla, hogy itt legyen, s megértsék, hogy én ezt akarom, és teljesen biztos vagyok abban, hogy ezt akarom. Sokszor teszik fel a kérdést, hogy nem félek-e, vagy gondolom majd meg magam. Ez lesz a téma.
Mikor elsőnek kaptam meg a kérdést, akkor teljesen biztosan mondtam, hogy nem félek. A bogár viszont a fülembe került. Gondolkozni kezdtem a dolgon, emésztgettem, és figyeltem az érzéseim. Végül arra jutott, hogy nem félek. Merhetetlenül izgulok. Annyi mindent kell majd megtanulnom. Mikor elsőnek belegondoltam, hogy már nem lesz péniszem, hirtelen lefagytam. "Már semmilyen körülmény között nem tudok állva pisilni (értitek). Aztán ott lesz, hogy mégis hogy vigyázzak a vaginámra. Könnyebben felfázok majd? Egyáltalán felfázok majd, mert eddig ilyen nem volt. Végre lehet majd tangám, komolyan. Aztán ott van, hogy többet nem lesz merevedés. Ohh, akkor hogyan fogok elélvezni. Oké, akkor ezt is meg kell tanulni. Jó, de akkor kell valami amivel segítek. A tágítás milyen lesz, olyan mint a szeretkezés. Az biztos nem. Jó, akkor az lesz. Mi lesz velem, ha egy nő hozzám ér ott. Álljunk meg! Akarom én ezt... Felborul az életem... Fenébe, ülök itt, és zavar a nemiszervem. Persze, hogy ezt akarom. Nem kell a lábam közé nyúlni, ha minimálisan felizgulok, hogy nem bukom le. A tesztoszteron végre a múlté teljesen. A legfontosabb, hogy végre olyan lesz a testem amilyenné mindig is változtatni akartam." Nem félek, nem vagyok bizonytalan. Izgulok, és gombócban van a gyomrom. Várom, hogy lépkedhessek előre. Hiába tartok az első lépésnél, nagyon izgalmas út első lépése.
Már elfogadtam, hogy szép nő nem leszek. Közelébe sem fogok érni Claire-nek, nincs ezzel problémám. Híztam egy év alatt tíz kilót, amiből szinte semmi nem látszik az arcomon. Ilyen a genetikám. Ami zsír volt az arcomon, az már az új helyén van. Talán később a hormonok miatt tudok oda felszedni, de nem számít. Én így szeretem magam. Bár a hasam nekem most is nagy, azt a műtétre helyre akarom hozni. A többi részem most is szép. Igen, széles a vállam, de a csípőm is szélesebb lett, így kevésbé látszik. Azért váll nélküli ruhákkal, és mély kivágással most sem próbálkozom. Mellkasom sajnos szőrös maradt, egyszer talán kap egy adag lézert. Másik, hogy látszik a műtéti hegem. Ezekkel együtt tudok élni, amúgy sem az én világom a kivágott ruha.
Most ennyi jutott eszembe. Vannak érzéseim a műtét kapcsán, de nem félek. Tudom, hogy utána társadalmilag valahol a férfi és a nő közt leszek, de nem érdekel. Én magam leszek. Legnagyobb vágyam így sem, úgy sem teljesülhet. Szülni a tudomány jelen állása szerint nem tudok. Gyerekre vágyom, ezt nem tagadom, de párra már sokkal kevésbé. Így ez a kettőség sem zavar. Lesz majd valahogy, de lényeg önmagam leszek, és önmagam számára végre hibáimtól mentes.
Csak az sajnálom, hogy ami farkincát levesznek, nem tudják a kromoszómámra rátenni.
]]>HRT 490 nap
Egészen elviselhetően indult a napom. Csak csináltam a rutinom, nem gondolkodtam. Kicsit játszottam is, a hátterem is végre két videó. Egyik az oregoni Corvallis egy tere, a másik Eger főtere. Így most mindig van egy nappali, és egy esti része. Tudok mit nézni. Ezzel nagyjából minden értelmes cselekedetem le is zárult. A délelőtt közepén Zsu-ék elkezdték megbeszélni az anyagi dolgokat. Én szép lassan belecsúsztam a gödörbe. Egyre mélyebbre. Elején csak összeszorított foggal csendben voltam, majd inkább bejöttem. Akkor már azért éreztem, ez kezd sok lenni, igyekeztem elterelni a figyelmem. Sajnos, aztán kihívtak, és összeomlottam. Megint csak azt éreztem, hogy nincs értelme semminek. Mindek beszéljek bármiről, ha abban sem vagyok biztos a következő hetet megélem-e. Nem tudom mikor lesz a depresszióm erősebb nálam. Ez már az, nem tagadhatom, itt-ott már rámegy a minden napi életemre. Nem kevés unszolásra vettem be Xanax-ot, most egy egészet. Utólag is kijelenthetem kellet annyi. (Megjegyzés: most is épp annyira zavar a péniszem levágnám. Nem tudok rendesen ülni.) Nagyjából fél óra múlva már tudtam, nem teszem meg, de a gondolataim és az érzéseim nem változtak. Csak egyszerűen nem érdekelt a dolog. Immár nem számított, hogy élek vagy sem, még ahhoz sem volt kedvem felvegyem a kést. Ennyire sokat tud segíteni a bogyó. Ettem, aludtam. Utána annyira helyre jöttem, hogy tudjak élni, nem gondolok rá, nem rugózok, akkor egészen megvagyok. Viszont már most félek a holnapi telefonoktól. Előtte biztos veszek be egy felet. Végül minden erőm összeszedve elmentem futni. Egyáltalán nem volt kedvem, csak tudom mennyit segít nekem. Ma ellenem volt. Három kilométert tudtam tenni. Nem volt megnyugtató, és nem vezette le a gondolataim. Még nincs meg az erőnlét hozzá. Biztos fogok még kimenni, de ez most nem hozta amit vártam.
Egy dolgot szeretnék csak hozni, ami nem mai. Egy képet, amin szeretett gazdám van. Bár mindenhol így hivatkozom rá, █ ██ ███ ████ █ █████████ számít nekem. Aki amúgy nem tökéletes, most szerzett tengerimalacokat. Én nem vagyok elég neki. Nagyon fontos a benti családom, és hogy ők is mindenben támogatnak, de Gina egy olyan oldalát is megmutatta, amit nem hittem létezik. Sokat köszönhetek neki, s a többieknek. Ami vár még rám, biztosan többiekről is mesélek majd, s hozok képet. A gazdám természetesen az első, ahogy egy macska is sok mindenkire hallgathat, gazdája csak egy van.
HRT 486 nap
Egész nap fáradt voltam. Pedig korán feküdtem, és sokat is tudtam aludni. Lehet, hogy kicsit túl aludtam magam. Vagy rossz időben keltem. Azt már tudom, ha nem lámpára kelek, akkor fáradtabb vagyok. Végülis így imitálom a reggeli napkeltét. Ma megint előbb keltem, mint az óra bár nem sokkal. Egyedül voltam, így jól időben tudtam készülni. Bár volt sejtésem mi lesz a munkám, inkább bevettem a Xanax-ot. Már nem arról szól, hogy mit nyom el bennem, hanem hogy sokkal könnyebben lépek túl a dolgokon. Holnap, és szombaton még akarom használni, utána kipróbálom, hogy magamból is elő tudom hozni azt a "jól van az úgy" érzést. Mivel fáradt voltam, így igazán fel sem pörgetett. Inkább csak bamba voltam. Figyeltem, s nem hiszem hibáztam, de inkább volt robotpilóta. Néha vannak ilyen napok, bár most is beszélgettem vevőkkel.
Volt egy beszélgetésem Gina-val is. Megkérdezem hogyan hozzuk össze a következő évet, hiszen innen- terveim szerint – elég kaotikusan leszek. Áprilisban dokik, nyaralás, színház. Májusban biztosan dokik lesznek. Terveim szerint viszont szeptember környékén már megyek nagy műtétre, és suliba is. Jelenleg fogalmam nincs, ezt hogyan oldom meg. Remélem augusztusban megtudom oldani a műtétet, akkor a suli sem esne ki. A műtétről tippünk sincs, hiszen a felépülés időbe telik. Nem tudom mennyi idő, de biztosan hetek. Csak a korház öt nap. Utána még itthon lábadozom. A varratok? Kontroll? Ez nagyon kemény lesz. Akkor is akarom. A sulit Hajni segítségével megoldottuk. Kedd, csütörtök mennék. Délutánosban akkor mindenképpen szabadnap, délelőttösben a következő napon köztesben mennék. Legvalószínűbben kilenctől ötig lennék azokon a napokon. Ami igazán jó megoldás. Ez azért megnyugtatott. Igazán a műtét miatti kiesések zavarnak. Ezt nem tudom mennyire fogják tolerálni magasabb szinten. Azt tudom Gina ki fog állni mellettem, hiszek is a csapatban. Viszont, sajnos tényleg sokat fogok menni. Egy izgalmas, és nehéz fél év jön most.
Munka után még elrohantam plazmát adni. Nem volt semmi lényeges. Olvastam, utána siettem a buszra. Itthon Zigi lett, így megkapta a Kinder állatkertet. Ma sikerült végre egy Vasember-t kifogni, de Gwen továbbra sincs. Holnap megveszem a maradék tojásokat, és én ezzel le is zártam a dolgot. Közel hatvanat vettem, csak pókember, és a póklány nem volt benne. Igaz, ismétlés is csak öt volt. Mind egy kartonból volt, a boltból. Jó játék volt, bár kicsit drága. Nem számolom ki.
]]>Amit biztosan látok, s nem csak lehetőség, hogy a változásom tovább folytatódik. Év végére már szeretnék mindig Myraként létezni. A mások nem ilyen jó, hogy a munkahelyemet le kell cserélnem. Ott nem alakulhatok át. Hónapok óta gondolkozom azon, hogy ez a kényszerűség jó vagy rossz. Ez a munka, miközben nagyon jól fizet, néha rossz ott lenni, néha jó. Rájöttem már, hogy ez a főnököm kedvétöl függ. Mindig kifogom az ilyen helyeket… Ezek a biztosabb dolgok.
Amit tervezek, az a nagy feladat. Megtanulni varrni. Év végére már tudni szeretnék nadrágot, ruhát, s felsőt varrni. A cél, hogy én hordani tudjam, nem az eladási szint. Még egy van, amit jó lenne megugrani. Újra edzeni, és értelmes testalkattal (M-es méretném maradva), 65 kg alatt maradni. Leginkább 60 környékén szeretnék, de akkor izmom nem lesz. Sminkelni sem lenne utolsó megtanulni, csak a szakállam olyan gyorsan nő mostanában… Ez is egy nagyobb terv, több smink.
Vannak, olyan tervek amik ha sikerül jó, ha nem akkor tovább viszem. Ilyen a tűs arc szőrtelenítés, a hang képzés.
Születésnap. Jön, s egyetlen kívánságom van. Addigra, had lehessen újra nevet változtatni. Mást nem is szeretnék.
Nem lett olyan hosszú ez a poszt, de leírtam amit szerettem volna. Azt kell mondjam, nem sok tervel megyek az újévbe, inkább hosszútávúakkal. Ez jobban ösztönöz, mint sok kisebb. Szeretnék a divatba is jobban belemélyedni, aktuális trendekbe. Szeretném, hogy a divat határozza meg az évem. Élvezném.
Szokássá vált, hogy az elsőnaphoz hasonlítom az évet. Így lesz akkor pihenős az eleje, dolgos a második negyede, pihenős a harmadik, majd a vége kikapcsolódós. Érdekes lenne egy ilyen év. utolsó nap, majd elmesélem.