Erősen gondolkoztam, hogy írjak-e, aztán azon, mégis miről. Az életem most folyik, és halad. Kisebb bukkanókkal, de van iránya, és haladása. Erről sokat nem tudnék mesélni. Anyagilag egy kicsit szűkösen vagyok, de remélem ez is be fog állni idővel. Ennyit tudok mondani. Egy érdekes része van most, hogy elkezdtem újra felfedezni a szexualitásom. Erről viszont tudok mesélni.

Mindenek előtt el kell mondanom, hogy vannak ügye hüvelytágítóim. A háromból kettőt használok, a közepeset, és a nagyot. Közepesnek a neve Roberto. Egy magas cingár olasz. Ilyennek képzelem el, no. A nagy Sanyi. Ő a kigyúrt kőagyú állat. Shorr-nak is hívhatnám. Sanyi csak keveset van velem egyenlőre, mert hát elég vastag. Nagyon élvezem mikor kitölt, és én pulykának érzem magam. Viszont utána sokáig érzem, sőt fáj is. Nem nagyon, de érzem, hogy még sok nekem. Ellenben Roberto. Igazi latin szerető. Mozgékony, ezzel sokkal jobban izgat. Viszont nem érzem, hogy tökéletes lenne. Ettől még szerintem vele fogok előbb eljutni az élvezetig. Máig így volt…

Ma megvettem Lili-t, a gésa vagy kegel golyókat. Így ma tettem pár felfedezést. Egyik, hogy a 3,2 centis golyót nem kellemes magamba rakni. Megy, s megtudom csinálni. Az egyiket. Utána már fáj. Miután erre rájöttem, tudom ezzel még sokat kell várnom. Miután kivettem magamhoz nyúltam. Igazán megtapintgattam magam belülről. Az egyik felfedezésem, hogy érintésre meg nem mondtam volna, hogy nem igazi. Egyből kipróbáltam, hogyan nyomok ki Roberto-t. Nagyon hasonló az is, de a végén nem egészen ugyanazok az izmok. Itt volt a másik felfedezésem. Hihetetlenül merev vagyok, képtelen vagyok még ellazulni. Érzem, ahogy feszül az izom. Ezen nagyon sokat kell még dolgoznom. Amíg ezt nem tudom kontrollálni, biztos fájna az első alkalom. Persze addig még van időm, főleg ha olyanokat álmodok, mint ma. Nem emlékszem mi volt, de valami bizonyitás miatt Gina megcsókolt. Nem mondom, hogy nem volt jó. Sőt, jól csókol. Ez csak azt jelenti, visszatértek az erotikus álmaim. A jelentése pedig, csak annyi, hogy nagy hatással van rám. Álmomban már csókolóztam Lola-val és Claire-el is.

A héten többször is voltam overálban. Nagyon jól esik, hogy van testem hozzá. Nekem kényelmes, és szépnek érzem magam benne.

Ez a bejegyzés, most nem a naplóhoz kapcsolódik. Csak történt a napokban pár olyan esemény ami elindított bennem gondolatokat, és ezeket szeretném megosztani. Este jön – ha épp kiteszem – a szokásos bejegyzés.

Első az volt, hogy kitettem egy nem túl előnyös képet, hogy mennyit változtam 21 hónap alatt. Igen, már ott hibáztam, hogy nem figyeltem milyen kép megy ki. Másik, hogy nagyon meg kell gondolni mit osztok meg mert a hétszáz feletti követőszám már komolyan eljuttat sok helyre. Ez persze jó is, csak annak hatása kevésbé látszik. Újra megmutatta nekem az internet, hogy mennyire mérgező hely is. Kaptam elég komoly íveket is. Mindig is pasi maradok, meg hogy g@ci vagyok. Legtöbb arról szólt, hogy csak becsapom az embereket, mert pénisszel születtem. Nő nem lehetek. Van amit nem lehet tanulni. Itt azért a pszichológia szerető énem a haját tépte, mert minden viselkedés tanult, meg egyébként is mindenki nőnek indul a embrionális szakasz elején. Bár tudom a nagy része butaság, ilyenkor én el szoktam gondolkozni. Mi lehet, és mi nem. Egyik részlet, nem vagyok a legjobb formámban. A két hónap Divi nélkül látszik rajtam, ráadásul fogytam közel négy kilót. Nem a legjobb módja nőiesedni. Kell egy kis idő mire visszaállnak a dolgok…

Másik oldala az érzelmi rész. Ebbe beletartozik a nagy műtét is. Végig kellet gondolnom, hogy van értelme, és erőm ezt folytatni. Elsőnek az egész életemre gondoltam, aztán rájöttem, hogy lehet csak az online életem kéne abba hagyni. Ilyenkor szinte mindig tartok egy nap pihenőt gondolkodni. Ez a nap volt tegnap. Nagyon sokat gondolkodtam, és meg is inogtam, hogy én mi a fenét akarok. Ki leszek, és ki vagyok. Abban gyorsan biztos lettem, hogy a műtétet nem bánom. Az a női létemtől független. Hormont nem is kezdem el, akkor is megtörtént volna valamikor. Viszont a tranzicó már más kérdés. Az nem biztos. Ez volt amin gondolkoztam. Egy idő után rájöttem, hogy a testem szeretem, jobban mint bármikor. Emiatt megérte. Viszont egy dolog volt most. Visszatért a libidóm. Továbbra sem tudom hova vonzódom, de nem nem testi dolgok felé. Erre jött János bácsi és letapizott. Ez két dologra mutatott rá – hogy a fenébe írok ennyire furán, lehet kevesebb szakkönyvet kéne olvasni , hogy akkor mégis nőies lehetek. Másik rosszabb, a kiszolgáltatottság. Nagyon nem törődnek a pasik a nők érzelmeivel. Hiába mondatm sokszor nem érdekel, hogy puszilgatni akar, engem ez nem hoz lázba. Legutóbb viszont átlépett egy határt. Megakarta simogatni a szemérmem. Akármennyire is negatív ez, nekem segített. Akarom ezt az életet árnyoldalával együtt. Szeretek szép lenni, és lágyan mozogni. Nekem ez fontos. Az online életem pedig el kell választanom a valóditól. A kettő nagyon nem azonos, még akkor sem, ha most nagyon sok volt mikor pasinak néztek. Ennek okát tudom, türelmesnek kell lennem.

Tanulság nincs, az idő sok dolgot megold, és a internet még mindig nagyon mérgező hely. Ettől én szeretem, és folytatni fogom. Mi lesz a vége még magam sem tudom…

HRT 640 nap (21 hónap)

SRS 59 nap

Gondolatok: Ez a nap olyan, ja volt. Semmit nem lehet róla mesélni. Talán csak, hogy ma voltam 21 hónapos. Jó ennyire közeledni a két év felé. Annyi sok dolog történt. Nem, nem akarok mesébe fogni. Csak kiemelni, hogy végre magamnak kezem érezni magam. Még van min változtatnom, de alakulok. Amit mindig elakartam érni, most közelebb van. Jó, még piszok sok meló van addig.

Napom: Reggel később keltem, s nem is feküdtem vissza. Inkább sorozatoztam. Bent kicsit beszélgettünk, majd kassza volt.  Valójában nem könnyebb ez a műszak, csak más nagyon. Jól esik, hogy újra szoknom kell. Ez a változatosság is elég lehet, hogy ne fásuljon az ember.

Testi változások: Semmi, amit mesélni lehetne. Ma kevésbé volt érzékeny a mellem. Tejem biztos nincs, így valószínűbb, hogy nő. Az viszont lehet, fél nappal a Divi után szédülök kicsit. Mikor a legkevesebb, de ezt még figyelem.

Érzelmek: Még mindig gonoszka vagyok. Egyenlőre könnyen felhúzom magam. Tudom kezelni, mert a hirtelen része egyre kevésbé van meg. Valahogy csak mikor sokadszorra van valami akkor pattanok…

Étkezések: Nem volt reggeli, ebéd borsóleves, s zöldbab. Vacsi kaszinó tojás.

Kiadások: Csak kaja.

TV: Star Trek: Furcsa új világok. Jó volt. Christine nagyon ohh, meg Spock is.

Vannak az életben pillanatok mikor tudod, hogy ott vagy. Van amit jobbá lehet tenni, de be kell vallanod magadnak. Jó úton jársz. Amikor tudod, most valami izgalmas jöhet. Talán valami nagy. Érzed a jövő annyira már nem burkolózik ködbe. Ezek a pillanatok, amik igazán felemelők.

A napokban sok dolog járt a fejemben, s még több apróság történt. Van, hogy leírni is nehéz lenne. Ezért gondolkozom, hogy AI-al csinálok egy androidos programot, hogy írni tudjak gyorsan, ha úgy van. Egyenlőre csak tervek vannak. A napokban leginkább azon filozofáltam magamban, hogy vaginám van. Tudom hogyan hangzik, de kellet ez ötven nap, hogy bátran hozzá merjek érni. Nem a vaginámtól féltem, hanem hogy ártok vele. Fertőzések miegymás. Így már érzem, sőt tudatosan érzem. Ténylegesen ott vannak az érzetek ahol fizikálisan. Ami kezd igazán érdekes lenni. És persze jó is. Van most is, hogy beduzzadok, vagy fájok. Sejtelmem nincs menni idő a teljes gyógyulás, de ha azt nézem teljesen megváltoztattak, azt hiszem sok.

Nagyon fáradt vagyok, és nem is tudom mit akartam ezzel most kihozni. Elfelejtettem. Ahh, jó éjt. Talán majd holnap.

Mai nap dolgos volt. Nem is tudom hogyan jutottam néha egyről a kettőre. Csak telt a nap én meg koncentráltam arra ami épp előttem van. Időbeosztásban, és az haladásban is jónak éreztem magam. Nehéz lenne megmagyarázni a dolgokat, főleg hogy sokszor éreztem az utóbbi időben, hogy megleltem amit kerestem. Talán meséltem a disforiáról, az nagyon aljas dolog. Csak akkor tudod, hogy van, mikor már eltűnt akkor érzed meg igazán. Mikor aztán egyre felszabadultabb vagy, egyre jobban azt érzed most vagy a helyeden. Most valahogy más. Azt érzem, érdemes tenni, és sokat adni. Nagyon sokat. Visszaadni amit kaptam, és még csak meg sem köszöntem mindig. Nem csak itt, és most. Egész életemben. Ezt szeretném kicsit visszajuttatni. Most sem vagyok az aki lenni szeretnék, sokat hibázok. Nagy a szám, és túl sokat beszélek. Beleütöm az orrom sok dologba amibe nem kéne. Mentségem legyen, hogy szeretek mindent tudni. Csak ez nem mindig jó. Ezen akarok változtatni. Érzelmileg viszont sokat változtam. Nem sajnos most is egy nagy rumli a szobám. Ez van. Viszont visszatért az a makacsság ami a hormonok elején volt, meg a kitartás. Ezeket most is próbálom majd megfogni. Ezekre nagy szükségem lesz a jövőben. Meg olvasni kéne.

Ma is pékségben voltam, de amit beszélgettem a csajokkal most próbáltam kihasználni. Éreztem is, hogy már tudok eléggé pörögni hozzá. Meg is tettem. Rekord 1980 kalóriát égettem el ma. Hathatósan betudtam segíteni az árú kipakolásában, ami eddig nem ment mikor ott voltam. Igyekeztem az időmet beosztani, de ez csak az egyik fele volt. Másik hogy igenis kell párhuzamosan csinálni a dolgokat. Ez az igazán nehéz része. Fejben tartani hol tartottál, miközben másra figyelsz. Nekem ez a gyengém. Ez ment ma jól. Úgy hiszem lehet köze a hormonnak, mert az elején is volt egy ilyen rész. Aztán minden eltűnt. Arra gondolok azért mert sok lett bennem az ösztrogén, lehet ha tudom tartani a normál szintet akkor lesz meg az ÉN. Az aki mindig is lehettem volna. Most ez a legfontosabb tervem. Meg a suli, de az következő hónapban indul.

Testemet is figyelem, és tanulgatom. Tegnap elsőnek néztem meg igazán. Nem tükör, hanem amennyire lehetett oda hajoltam. Most is tetszik. És, igen, változom. Fura kimondani, de egyre kevésbé érdekelnek a csajok. Testileg mindenképpen. Még az az oda bújni akarás is kopott most ki. Ellenben egy-két sráchoz (nem bentihez. ) nagyon is jó lenne oda bújni. Meg persze több is jó lenne. Érezni őt. Még mindig nem érzem azt, hogy mernék engedni, vagy hinni benne elég passing lennék tetszek valakinek. Ez még egy kicsit messzebb van. Addig keresem mit élvezek igazán, és mennyit érzek. Egyenlőre közepesnek mondanám. A szemérem ajkaim nem sokat adnak. Viszont hétről hétre változnak a dolgok. Ötvenkét hét lesz mire teljesen azt tudom mondani már változás nem lesz. A hetediknél tartok. Még sok minden jön, a hormon is. Ami tényleg sokat változtat az érzeteken. Várom mit hoz a jövő, és azt is csaj vagy pasi lesz aki elsőnek látni fog.

Ma reggel már érztem, hogy az a nap mindenképpen testileg megterhelő lesz. Az is lett, sajnos. A szellemi rész pont olyan volt mint vártam. Jó volt újra csak azért kedveskedni, mert lehet. Figyelni a vevőkre. Ez nagyon hiányzott.

Reggel tovább pihentem, de visszaaludni nem tudtam. Utána otthon már a szokásos menetrend szerint mentem. Ebben csak a betadni volt kivétel. De gépeztem, betadni, ettem, rendbe szedtem magam, végül készülődtem. Szóval otthon a normális mederben haladtak a dolgok.

A munka már nagyon más volt. Berobogva megvettem Gina-nak az unikornist. Ez tervem is volt miután elárulta akarja. Aztán futottam dolgozni. Ahogy vártam nem igazán tudtam teljesen jól működni. Igazán csak a vége volt jobban fájdalmas. Meglátjuk mit hoz a hét. A regeneráció a fontos, elég e a pihenő.

A vevők már izgalmasabbak voltak. Kettőt emelnék igazán ki, mert a többiekkel csak pár szót váltottam. Igaz itt is volt egy érdekes észrevételem. Míg mikor készültem műtétre sokan támogattak, úgy, hogy tudták mi fog történni. Most mikor visszatértem, volt aki teljesen meglepődött, hogy megcsináltam. Tényleg vaginát csináltattam magamnak. Látszott a zavar az arcukon. No, de a két vevő. Egyik egyik törzsvásárlónk. Nem tudtam vele sehogy zöldágra vergődni (vajon honnan ered ez a mondás), nem sejtettem miért nem szól hozzám. Most – lehet mert új hajam van – megszólalt. Kérdezte, hogy pasi vagyok? Mondtam, nem nő. Ezen elbeszélgetünk egy percet. Vicces volt, mert azon a denem – deigen szinten volt. Aztán megunta, és elment. Mosolyogtam, és végre megértettem mi a baja. Abban is biztos vagyok, önmagával is van problémája. Másik egy csaj volt. Én nem szeretem, ha valaki szomorú mikor ott van szembe velem. Kicsit beszélgettünk, lassabban csináltam a dolgom. Végül azért mosolygott. És azt mondta megérte bejönni ide. Kicsit elérzékenyülve mondtam neki, hogy mosolyogjon, s akkor rá is mosolyognak. Így lesz szebb a világ.

Mikor ma elindultam dolgozni sok mindenre gondoltam, de arra nem ami aztán lett. Sokkal hosszabb lett a műszak, lényegében tizenkét óra, amit szellemileg meg sem éreztem. Testileg keményen odavágott. Piszkosul megduzzadtam, s nem értem az okát. Sejtem még mindig a gyógyulás elején vagyok, s nem túl a kezdetén ahogy én gondoltam. A mozgásba annyira nem zavart, és nem is fáj, inkább csak kellemetlen érzés volt. Most pihenek, és holnap is szeretnék kicsit többet feküdni. A nap jó része azért nagyon az volt.

Beérve beszélgettünk, pár dolgot leszámoltunk. Én beálltam a Klau helyett párszor. Aztán a háromkor kezdődött a leltár maga. Raktár, végeztek, mi ellenőriztük. Volt mit egyszerűbb volt, volt amit nehezebb. Közben bezártuk a boltot. Aztán neki feküdtünk nagyüzemben a dolognak. Gina Hajni-val bent, én kint. Sajnos, mi kicsit gyorsabban haladtunk. Igaz, számot ellenőrizni egyszerűbb. Így azért ettünk pizzát, ültünk kicsit. Aztán hatkor Hajni-nak is menni kellet. Azt az első pillanattól tudtam, hogy nem hagyom ott Gina-t. Mivel későn mentem, nem is kellet. Viszont nyolc magasságában elszabadultunk. Volt sírva röhögés, tánclás, és csak ülve létezés. Minden szinten átmentünk, ami lehetett. Mire este tízre végeztek. Mi végül annyira jól ellenőriztünk vissza, hogy negyven százalék felett lettünk. Ami nagyon jó lett. Pedig, nagyon fárasztottunk egymást. Főleg én a Hugi-t. Továbbra is biztos vagyok, a lazulás mellett is lehet produktívnak, és hatékonynak lenni. Az hogy kettesben voltunk. Még mindig néha egy idióta értelmi szintjét tudom megütni, de azt hiszem pont ezért van, hogy én láthatom táncolni. Természetesen akkor én is elkezdem.

Jó nap volt, de a határomon ez túl van. Nem lett bajom, viszont ennyit még nem bírok. Elég lesz bőven a nyolc óra. Holnap még pihi, aztán belevágunk két hónapig a mókuskerékbe. Tényleg, a kasszázás. Elsőre fura volt. Hirtelen nem tudtam hogyan vannak a dolgok, de egészen gyorsan beleszoktam. Nem gondoltam, ennyire figyelnem kell az elején. Tudtam mi hol van, csak kicsit bizonytalan voltam. Pár nap, s ez is elmúlik. Aztán már tudom kicsit piszkálni a többieket. Várom már. Hihi!

Nem tudom mit fogok írni a mai napról, mert semmi nem történt. Csak egy dolgot csináltam. A szoba egy részét ami egy ideje váratott magára. Ez is inkább mert még nem mertem ekkorát emelni. Most már az ágy rendben van. Már túl régóta zavart ahogy kinézett. Sajnos, még mindig nem tudom hogyan oldjam meg a szobát. Kinőttem egy ideje. A ruháimnak, és a könyveknek sincs elég hely…

Most megyek tágítom kicsit a hüvelyem, mert elfelejtettem. Utána folytatom… … Megvolt ez is. Uhh, még hetekre vagyok, hogy ez normálisan menjen. Kicsit jobb volt, de mélyebbre nem nagyon tudtam menni. Az jobban zavar, hogy közben nem lazulok el eléggé. Erre figyelnem kell. Másik, hogy valahogy meg kell oldanom, hogy jobban kimosson a Betadin. Lehet veszek még. Nem tudom, mert nem vagyok elégedett. Viszont én sokkal többet várok el, mint a doki kér. Kontrollon nem volt semmi, de nem akarom bármi történjen. Még jó pár hónapig nagyon kell vigyáznom. Emiatt is döntöttem, hogy két naponta tágítok, ami a javaslat is. A többiről majd beszámolok.

Nem nagyon tudok mit mesélni a mai napról. Délelőtt takarítottam, és mostam. Biztosan tudom, hogy overálban szeretnék dolgozni, aztán majd meglátjuk. Így a munkaruhát kimostam. Pihentem kicsit szokásosan. Mivel nem megyek semerre elég sokat alszom. Bár ez tőlem megszokott. Mikor kell akkor azért nincs gond. Délutánom nagy részében hátteret kerestem Gina-nak. Egész jókat tudtam összeszedni főleg, hogy ár vadászni kell. Ősz azért egyszerűbb lesz. Most is kapott kakukktojást. Kíváncsi vagyok rájön-e melyik az. Utána kitaláltam a holnapi szettem. Sajnos, egy temetésre kell mennem, erről holnap mesélek hosszan. A fekete egyberuha mellett döntöttem. Miután Hajni is rábólintott. Zsu-nak segítettem még, fürödtem. Más nem is volt ma. Azt észrevettem, hogy a hajam sokkal jobban elkezdett hullámosodni. Tippem nincs, hogy a tesztoszteron hiánya hogyan hozza ezt. Mitől lesz egyáltalán ilyen? Kell egy dokit találnom aki erre tudja a választ.

Ezzel együtt most három bejegyzést kéne megírnom, de nem fogok. Persze, a tegnapi napot megcsinálom, csak nem most. Majd remélem holnap. Ma nem sok dolog történt, de azért élveztem a napot. Az biztos a tegnapot ki kellet pihenni. Tíz órát mentem egyfolytában. Aztán éjjel értem haza.

Ma nagyon semmi lényeges nem történt. Reggel kipakoltam, és rakodtam kicsit. Tévét néztem, s el is telt a délelőtt. Ebédet csináltam magamnak. Meglepetésemre, nem tudtam meg enni mindet. Idejét sem tudom mikor volt ilyen utoljára. Volt fincsi tofum, 175g. Négy tojás, a többi szokásos, és 100g mozzarella. Meg egy tortilla lap. Kifogott rajtam. Utána pihentem. Meg nem is csináltam semmit. Nagyon gáz tudok néha lenni. Jó azért mosogattam is. Délután csak fürdés volt lényeges. Megvolt a betadin. Nem éreztem másnak, hogy tágítok. Hajat is mostam. Szeretem, mikor magától lesz hullámos. Utána szúrtam, és tágítottam is. Erről már ideje mesélnem…

Érdekes érzés, mikor benned van egy műbroki. Érzed, ha nem is teljesen. Inkább a környező részekkel. A ki-be még kicsit sem megy. Meg nem lehet élvezetnek tekinteni, mert kicsit kellemetlen. Nem rossz., viszont ha elengedem magam, és hagyom átjárjon a gondolat, hogy ott van bennem. Na, az nagyon jó. Egyből remegek, és szapora légzés lesz. Akkor milyen lesz egy meleg élő dologgal ugyanez? Ezek igazán izgalmas. Az viszont, hogy nem bírom magam rendesen tisztán tartani rettenetesen zavar. Semmi durva dolog, de van szagom – jó női, de akkor is. Erre ki kell majd találnom valami.

HRT 609 nap (Húsz hónap)

SRS 26 nap

Tudok ülni. Jó, hellyel közzel. Akkor is ez a nap híre. Sok dolog nem történt, így ezzel nem is fárasztok senkit. Lényegében csak összepakoltam holnapra, mert irány megint a napfény városa. Két nap. Egyiken mászkálok, másikon doki, s más lesz tervben, ez titkos. Ma ennyit tettem, nem sok. Ez van. Inkább a húsz hónap legyen a téma.

Kezdet kezdetén izgultam, de nem vártam, hogy másnapra nő leszek, bár ezt másnap szomorúan vettem tudomásul. Aztán telt az idő, én meg csak hisztis lettem, de nőiesebb nem. Oké, ma is inkább hasonlítok egy tál babra mint másra. Jó, elmondom. A tál bab a pasi, mert a here a bab. Nincs logika. A krumpli az androgűn, a szilva a nő, ami még nem volt. Ezzel jelzem hogyan érzem magam. Sokáig inkább bab voltam. Megélni nehéz volt, hogy emiatt kirúgtak, és nehezen találta állást. Ennek azért volt jó oldala is, itthon biztonságban változtam, s lettem nőiesebb. Ekkor váltottam, s kezdtem nőként élni. Lényegében, mert a mellem már akkora volt, hogy nem lehetett titkolni. Aztán elkezdtem a videókat, és a Threads-et. Az ahova jutott hihetetlen. Nem hittem volna, ilyen jó közösségem lesz. Végül találtam munkát, egy multinál. Érdekes, hogy én nem tartottam tőle, hogy a vevők kinéznek vagy megszólnak. Nem is velük lett végül probléma. Mindenképp örülök, hogy elvállaltam, mert végre kiteljesedhetek. Nagyon szeretek eladó lenni, és emberekkel foglalkozni. Igaz majdnem otthagytam az egészet mikor kaptam egy lehetőséget. A Gazdám magához csalt. Azóta úgy érzem létezik munkahely ahol inkább ott vagy, mint otthon. Önmagam lehetek, amennyire a vezetőség engedi, és fejlődhetek is. Most munka terén majdnem a tökéletes helyen vagyok. Igen, könyvesbolt a tökéletes…

Érzelmileg egy nagyon kemény utazás volt. Minden szempontból. Voltam nagyon mélyen, sőt a legmélyebben is. Igaz szárnyaltam is. Voltam nagyon hisztis, és tökéletes munkatárs is. Mikor minden összeomlott, akkor nem hittem, lehet valaha még vaginám, most meg itt próbálok ülni rajta. Ami másképp rossz, mint mikor a péniszem zsibbadt el. A legjobb a Halloween volt. Imádtam cicalány lenni, és mindenkit mosolyogtatni. Talán ez a legjobb ebben a húsz hónapban. Egyre többet mosolyogtam, míg végül ez lettem én. Lehet végre elértem amit vágytam, az vagyok akire én jóként gondolok. Van még mit fejlődnöm, mert napokban voltam gonoszka. Persze csak szóban. A műtét viszont maga nagy volt. Előtte nem izgultam, el is aludtam. Utána is teljesen nyugodt voltam. Már mikor betoltak tudtam, ez nem változtatás, ez helyreállítás. Azóta sem tudok betelni bele, milyen szép a hasam, és nincs ott semmi. Nem lesz világszép, de engem nem izgat. Enyém, és nincs ott ami a DNS-em elhibázott. Az utóbbi hónapom ennek az örömében telt. Talán a legérdekesebb, hogy már nem szorongok. Már nem a jövő érdekel. Csak az itt ,és a most.