Édes tizenhat

HRT 487 nap (16 hónap)

Most valamit mondanom kéne. Ez a nap nagyon kész volt. Nem úgy készültem, hogy hóforduló lesz. Inkább úgy, hogy fizetés. Így reggel magastalpúban, és overálban mentem. Kicsit fáztam befelé, de hazafelé nagyon jól esett overálban jönni. Bent nem kasszában voltam, viszont azok a kis idők szó szerint feltöltődéssel értek fel. Nem volt rossz pakolni, de akkor sem az éltet. Néha viszont jó, hogy emlékeztet, nem szabad természetesnek vennem. Volt vezetői látogatás, a végén már kínunkban azt sem tudtuk mit csináljunk. Bent aztán tényleg megvettem a húsz Kinder-t, s még mást is. Jelentősen túl is költöttem magam. Gwen meglett végre, negyediknek ki is húzta Zigi. Vettem BelVita-t is, így megint vihetek akár azt is, igaz most sok gyümölcsöt eszek. Csak a csoki volt kényeztetés, de az közel egy tízes volt. Jó, azért is megérte mert az emberek tök nagyot néztek, hogy egy tálca tojással mászkálok. A szekérnél vettem könyveket, sőt el is tetettem a pszichológia könyveket. Várom mik bukkannak majd fel. Utána Lipóti, Munch-ot próbáltam ki. Nagyon megéri. Viszont ezzel túl is ettem magam, szerintem 1500 kalóriával. Ezt most elengedem. Jön a jó idő úgy is futni fogok. Vidékiben felvettem a Vinted-es overált, és jöttem haza, hogy Zigi-vel Kindereket bontsunk. Ennyi volt a napom.

Aztán most arról kéne írni, hogy milyen a tizenhat hónaposnak lenni. Olyan, mint tizenötnek. Már nem sok dolog változik gyorsan. Bár kifejezetten nőies lett az arcom, ha a hajam nem látszik, vagy sapka van rajtam, akkor kevésbé tudnak dönteni az emberek. Jó, lassan tényleg itt az ideje a fodrásznak, de az csak májusban lesz. Akkor lesz két éve hogy növesztem. Most sem, s akkor sem fogom akarni bárki hozzáérjen ollóval, de tény, az így nem nőies. Ami még más lett ebben az időszakban, hogy nem igazán megy a fogyás. Testileg még csak-csak működne, de az akaraterőm jóval kevesebb lett. Ahogy robogok bele a évekbe, egyre inkább kívánom az édeset. Régi énem fele ennyire sem kívánta. Most csak a hasam zavar. Az sem lenne vészes, ha nem pasisan híznék. Még az inkább a régi hormonokról maradt meg. Azért a műtétre mindenképpen össze akarom magam szedni. Még van a határvonalig idő, de már most is érzem, hogy mit jelent a másfél év. Én nagyjából egy éve vagyok mindig Myra. Érdekes volt visszaolvasni azokat a bejegyzéseket. Most elképzelni sem tudom milyen lenne a régi ruhákban mászkálni. Főleg boxerben. Mivel április elsején dolgozom, így azért részben megtudom. Szeretem látni a testem, s nézni mivé változott. Ma is megkaptam a kérdést, hogy jobban érzem magam most. Mondtam, hogy sokkal-sokkal-sokkal jobban. Valahogy ilyen menni a hónapokban, és változni.