Leszel a barátom?
HRT 504 nap
Egy olyan témáról akarok ma írni amiről már nagyon rég kellet volna. Idejét sem tudom, de rájöttem, hogy hogyan lehet barátokat szerezni. Érthető legyen, azokat akiket szeretnél. Ebből aztán az alakulhat ki amit szeretnél. Nekem kevés esetben nem sikerült amit akartam. IceCat-et is így sikerült megismernem, igaz ott kellet egy véletlen is. Most is ezt terveztem a Gazdámmal, de mivel kicsit sem jelentett volna ez jót nekem le álltam vele. Nem is tervezem folytatni. A folyamatot viszont elmesélem, mert érdekes, hogy mennyi minden van benne, s egyszerűségében szép. A Gazdám azért nem akarom, mert volt egy beszélgetésem ami felnyitotta a szemem. Ettől még remélem, egy minőségibb kapcsolat lesz, mivel az a szál bennem majd szép lassan elhal.
Akkor a történet. Ennek is úgy kéne kezdődni, hogy egyszer volt. Valójában így is kell kezdődnie. Egy beszélgetéssel. Élő vagy sem, az ott nem fontos, de személyesnek kell lenni. Érezni kell, a kölcsönös bizalom magját. Enélkül nem megy, hiába próbálkozunk. Nem figyelnek rád, akkor csak teher leszel. Viszont, ha ez megvan akkor én mindig chatre mentem. Én ott jobb vagyok. A legfontosabb, hogy jó pár napig, egy hétig mindig kell reggel írni. Nem túl gondolva, de valami vidámat, vagy érdekeset. Aztán nap közben beszélgetni, de csak akkor írni ha írt, vagy órák teltek el. Nem szabad erőltetni, követelőzni. Idővel, már tudni fogja, hogy ott várja az üzenet. Én ekkor el szoktam hallgatni, egy-két napra. Nem ír nekem, akkor tudom csak én akartam jobban, s így felesleges lenne folytatni. Sőt jó eséllyel teherré válhatok. Viszont, ha visszaír. Lényegében bármit, akkor már jó. A napok alatt fontos, hogy legyenek olyan poénok, szavak, amik csak ketten értetek. Én szeretek állat neveket adni a másiknak. Ezzel is lesz egy kötelék. Minél több ilyen van, annál jobban alakul a dolog. Ezzel nem párt szereznél magadnak, csak barátot, amiből aztán bármi lehet. Én most egy rejtvényt adtam a Gazdámnak. Fotókat kapott, amik egy témát érintettek. Láttam nem mozgatja meg eléggé, így elengedtem. Pedig a városunk is igyekeztem mutatni. Másik, hogy sejtem szereti hallani a hangom, így szokott tőlem felolvasásokat is kapni. A következő tervem az lett volna, hogy minden délelőtt kértem volna egy szót. Ebből a szóból kapott volna estimesét minden nap. Ennek az ötletnek az alapja, hogy a naplóm mindig alvás előtt olvassa, mint estimese. Ezek az apróságok fontosok, mert akkor rád gondol, s ez a cél. Minél több ilyen kell. Persze elengedni is tudni kell. Mikor nincs, vagy kevés a visszacsatolás, akkor érdemes hagyni a dolgot, mert egy jó viszony még lehet. A jövő meg mindig ködbe burkolódzik.
Ez lenne az én nem túl titkos taktikám, hogy hogyan barátkozom. Nekem ez már automatikus, és nem is szeretem. Próbálom másképpen csinálni a dolgokat. Nem akarom, hogy egy bűbáj miatt kedveljen valaki. Inkább ösztönös szeretnék lenni, a pillanatban meglátni a lehetőségeket, és nem egy hosszan eltervezett utat bejárni. Mert ezt aztán a végtelenségig lehet fűzni. A Gazdám ennél mindenképpen többet érdemel. Számomra az érdekes, hogy ezen át nem nagyon láttak, legalábbis nem éreztetek velem, érzik amit csinálok. A figyelmem valódi, inkább a témák, és az időzítések amik megtervezettek. Így nehéz is észre venni. Te észre vennéd?
