Gondolkodó pápa

SRS -33 nap

Ma összesen két említésre méltó dolog történt. Egyik, hogy új pápát választottak, és szerencsére nem a magyar bíboros lett. Nem akarom tudni, azt az idővonalat. A másik, hogy elindultam a vegaság útján. Le nem írom mindig… Ma már magamnak csináltam az ebédet. Csicseriborsó főzelék lesz, de mást is szeretnék majd még csinálni. A testem furán reagál, mint mikor a glutént hagytam el. Most nagyon kevés húst eszem, s sok tej terméket. Szépen ürül is ki a szervezetem. Várom pár hét múlva mi lesz. A felvágottat már nem is igazán vágyom. Még lesz egy plazma, utána bizonytalan időre vége lesz. Ez a legnagyobb veszteségem. Szerettem őket, s járni is. A főorvosnő nem hiszem engedni fog. Felépültem azért megkérdezem.

Inkább a gondolataimról írok. A kérdés mai is: Mit érzek vagy gondolok a műtétről? Most, hogy gyorsan kell gyógyulnom, mert egy hónap kiesést nem engedhetek meg magamnak. A tervezett két-három hét is rossz lesz lelkileg. Gyorsan fog telni, de haszontalannak fogom érezni magam, és attól félek majd, hogy kirúgnak mert nem dolgozom. Ez most a legnagyobb gondom. Meg az STD szűrést hol végezzem el, s mik kellenek. Most, ahogy megnéztem a SynLab jó lesz. Körülbelül harmincezer lesz a három vizsgálat, ha csak az kell (HIV, hepatitisz, szifilisz). Ezek most a legfontosabbak. Mellette munkába visszatérést is rendezni szeretném. Azt, hogy mit viszek. Első pont természetesen Róka Úr és Kitsune lett. Venni kell viszont több dolgot is. Nincs hálóingem… Izé, nem is tudom elképzelni magamon. Kéne pár bő nadrág, és szeretnék venni pár tangát is. Tudom, de a lelkemnek jó lenne. A legfontosabb megvenni az aranyérpárna. Kiemelet jelentőségű. Kell Ruby-nak akksi, és winyó is. Kell valami amivel elleszek abban a hat napban. Gondolkodtam Nintendo-n, de túl drága lenne. Lehet a PS-t kéne levinni. Azt hiszem más hirtelen nincs. A többi haladós lesz.
A lelki rész jön. Egyik, amit le szeretnék írni, hogy még mindig érzem. Tudom, hogy vágyom rá, de azt is érzem nincs logika benne. Egyre inkább csak látni, beszélgetni vele. Kezd halványulni, és borostyánba záródni az érzés. Jobb is most, mert sok dolgot kell végig rágnom. Gondolkozom mi lesz velem. Őszintén egyszerre félek, és izgulok, hogy többé nincs állva pisilés. Már két éve nem csináltam, de már nem tenni és nem tudni megtenni. Sokat gondolok arra is, hogy már nem fogok tudni behatolni, de ez csak miatta van. Nem akarok, és nem is hiszem élvezném. A lehetőség viszont megvan. Ezek a végleges változások amik elgondolkodtatnak. Mégis, valahogy akarom, pedig egy tetoválásra sem tudtam magam rávenni, mert állandó. Izgatott vagyok, ahogy közeledem. Élvezem a tervezést.
Gondolkodtam, hogy mi változik majd. Kifelé semmi, sőt a nevem miatt majdhogynem semmi. Nem is ezért csinálom. Magamnak szeretnék tetszeni. Szeretném érezni a testem, látni mennyire szép is lehet. Más most szinte mindig vigyorgok mikor tükörbe nézek. Mi lesz, ha műtét után snowbody-ra gyúrom magam, és a hasam is meglesz? Várom, és nem érdekel, hogy életem fele eltelt. Kicsit több is, mert közelebb van a néni korszakom, mint a nőci. Várom a napot, és tudom mekkora változás. Sok fájdalom, és felépülés vár rám. Viszont testem rám simul. A lelkem megtalálja helyét.