Első randevú

Reggel már izgultam, hogy milyen lesz a nap, és hogyan fogok átlépni az árnyékomon. Minden kicsit nehezen ment. Igaz azt már kitaláltam, hogy miben fogok menni, és mit viszek magammal, de össze még nem raktam. Ezzel ment el a legtöbb időm. Közben beszélgettünk, és készülődtünk mindketten. Én a magam módján szinte listával. Róka Úr állandó társam természetesen elsőnek került a kis zsákjába. Nem tudnám itt hagyni. Mire ezekkel végeztem igyekeznem is kellet.

Első randink, így biztosan tudtam, hogy szoknyában akarok menni. Ehhez vettem fel egy ezüstös csillogó harisnyát, és szürkésfehér pulcsit. Természetesen boszis terrakotta magas talpúval. Viszont ebben nem mehettem másnap doktorhoz, így arra a kedvenc farmerom raktam el. Minden készen állt, egészen kicsi is lett a zsákom.
Kivételesen nem volt probléma az utazással a fővárosig, sőt a találkozóig sem. Az átszállás után ráadásul szivárvány sálas társam volt a vonaton. Elmosolyogtam ott, de nem beszéltünk.

Leszállás után szinte azonnal megláttam. Vigyorogtam, mint a tejbetök, és siettem fel. Érkezéskor egy hatalmas ölelés, és puszi, de nem mertem többet tenni. Magam sem tudtam mit szeretnék. Elindultunk mosdó irányába. Kicsit bizonytalan volt, hiszen ő még nem tart ott, ahol én, de nem hagytam neki lehetőséget jönnie kellet velem. Nem volt senki, így nyugodtan voltunk ketten, utána még kimentünk egy rövid videóra az ott kiállított mozdonyhoz. Már ekkor észrevettem, hogy többen megnéznek minket, de nem nagyon érdekelt. Csak tekintetek voltak, ahhoz én hozzá vagyok szokva. A boltban is ugyanez volt, kicsit feszült lettem, és jobban figyeltem mindenre. Ilyenkor mindig ez van. Egészen bevásároltunk, nekem nem is esett nehezemre gluténmentesen gondolkodni. Valahogy számomra adta magán, ez már nem csak az Ő dolga, enyémmé is vált, hiszen ezzel együtt fogadtam el.

Autóba kicsit még ültünk, majd neki indultunk a kétórás útnak. Régen éreztem magam annyira jól, mint mellette a kocsiban. Csak futottak a fák mellettünk, s az azt kívántam ne legyen vége az utunk. Időközben aztán megálltunk. Egy benzinkútnál, hogy használjuk a mosdót. Erről azért mesélni kell, mert az a hely simán mehetne horrorfilmbe. Leálltunk csak kamionokat láttunk, és az állomást. Mikor benyitottam pillanatra elakadt a lélegzetem, csak egy asztal, és az a tipikus szerelő overallos fazon volt a helyiségben. Azt hittem most feláll és beinvitál, de végül csak válaszolt a kérdésemre. Utána használtuk a nem túl higiénikus helységet. Mikor visszaültünk az autóba kicsit mélyedtem, mert pont mellék állt be egy egészen redneck fazon, de mi egész gyorsan tovább mentünk, így nem lettem viasztestű…

Persze végül Szegedre értünk, hiába nem akartam, de így is nagyon élveztem az utazást. Egy része a lelkemnek biztosan most is ott autózik Rea-val. Leparkolva, és kiszálva mindent hagyva rohantunk a szállásra, hogy könnyítsünk magunkon. Maradni nem maradtunk, mert pár dolgot mindenképpen megakartam mutatni neki. Szeretem helyeket, a szeretem emberemnek. Tényleg, mint egy álom, randi volt a javából. Elsőnek a Kockás Csészébe menünk. Az a hely egy csoda. Egy kicsinyke kávézó, ahol specialitásokat lehet kapni. Mi most pumpkin spice latte-t ittunk. Még tök alakú szórás is volt a tetején. Nagyon jó volt, és ott adtam az első csókot is. Egy számomra fontos városban, hiszen itt volt műtétem, kedvenc kávézómban. Nem volt egy nagy dolog, de jó volt jelezni, és érezni tényleg működhet, és nem csak az online térben. Kávé után a városban sétáltunk, megmutattam kedvenc szobraim, ettünk kicsit. Végül visszatértünk a szállásra.

Részemről én annyira esetlen voltam, hogy ha Rea szétteszi a lábát akkor sem kapcsoltam volna. Bár valójában ez meg is történt, és nem kapcsoltam… Leginkább, mert én sem tudtam mit is akarok. Annyira bizonytalan voltam, hogy mi és hogyan működhet. Nem tudtam, hogyan tudok neki, és magamnak megfelelni. Szerencsére, ő biztosabb volt magában, és adott egy lökést. Abban a pillanatban mikor a hasára ültem tudtam, hogy mit akarok, és azt biztosan. Lehajoltam, és igazán megcsókoltam. Azzal a lendülettel teljesen elvesztem. Szó szerint nem tudtam merre és hol vagyok, annyira vittek az érzelmek. Csak lihegni és könyökölni tudtam. Amint megmozdultam, megint csak csillagokat láttam annyira erősek voltak az érzelmek. Nagy nehezen sikerült összeszednem magam, akkor ráhajoltam. És rájöttem. Miért van ott a csikló, ahol van. Ezt persze fennhangon is kimondtam. Annyira meglepődtem, hogy kicsi mozgás is mekkora hatással van rám. Végül nem mentünk tovább. Egyikünk sem érezte ez most alkalmas lenne. Az hátralevő részében beszélgettük kicsit, és összebújva feküdtünk. Jó volt a hátához bújni, hajába fúrni magam, és érezni az illatát. Persze eljött a búcsúzás ideje, hiszen neki munka, nekem kontroll volt másnap. Nehezen engedtem el az éjszakába, több mint kétszáz kilométert vezetni. Végig tartottuk a kapcsolatot. A legfájóbb mégis az volt, hogy az illata ott maradt az ágyon, és én csak Róka Urat tudtam helyette ölelni. Végül azért elaludtam, álomtalanul.