Levél

Sokáig gondolkoztam hogyan meséljem el neked mi mindent jelentesz nekem. Miért vagy napom fénye, és éjjelem ezüst esője. Mennyire sokat jelent nekem ragyogásod, és mennyire fáj látnom haragod. Mily varázslatos, ha csak ott vagy hol olvasok. Többre miért nem vágyom. Mért lettél te a világom. Talán ez a emlék kicsit megmutatja milyennek látom veled a világot.

Ez is csak egy reggellel kezdődik, mint minden nap. Bár már egy ideje együtt voltunk nem költöztünk még ekkor össze. Az ágy végében csak Odin lábait lehetett látni. Még aludt. A nap ébredezett, én szokásos könnyebben keletem. Kisurrantam mellőled, készültem a meglepetésre. Elmentem az ajándékért, mire visszaértem Odinnal, már ébren voltál. Fogalmam nincs miért imádom reggel mikor rám nézel, de csak mosolyogni tudok azon a gombócon aki akkor vagy. Az a pillanat mikor újra oda bújok, és a mogorva télből nyárrá olvadsz. Azok a pillantok nekem boldogságom. Velem, és tőlem indul a reggel. Melléd bújva jöhet a nap, és vele bármit tartogat.
Általában nem a legjobbakat. Tudom mikor bánt valami, s akkor nehéz bármit mondani. Szeretem makacsságod, azt mekkora a kitartásod. Megmutattad nekem hova juthatok, és mennyi rejlik bennem. Már tudom, veled a csillagokba vágyom. Csak azért, hogy azokat neked ajándékozom. Mégis, mikor már minden összeomlott, bennünk akkor is ott vannak a boldog pillanatok. Elhagyhatatlan, megváltoztathatlan emlékfolyamok.
Mindent veled kívánok, agy új életet, és világot. Amiben már nem csak te és én vagyok. Egy másik naplót, amit már ketten alkotunk. Benne új életünk, döntések amit közösen hozunk. Ahol már nem lesz a legfájóbb mikor nem vagy a közelembe, és nem kell félnem mikor érkezel. Itt leszel, mert velem éled életed.

A történet nem így ér véget, hiszen semmit nem meséltem. Nincs benne a szeretem, sem a bizalom és nincs ott mennyire vágyom ölelésed, csókod. Nem lehet mindent leírni, mégis amit meglehet fogalmazni… Szél ahogy öleli a fát,
tenger simogatja a partot, úgy érintenélek minden napon. Ahogy az eső érinti arcod, a fény bőrödön ragyog, úgy csókolnám angyalom. Miképp a kő ragaszkodik a földhöz, s a levél az ághoz, úgy ölelnélek minden napon. Ahogy a hattyú párt választ, és a farkas életét adja, úgy választalak én is. Tudom minden ami nélküled jöhet, és létezhet nem lesz annyi, mint bármi ami veled lehet. Jövőm képe, és egésze vagy nekem. Hiszem egyszer, minden tökéletes lesz. Együtt éljük meg, hogy boldogan öregedhessünk meg. Nem kívánhat az ember többet. Te mindezt megadod, s sokkal többet. Köszönöm, hogy melletted lehetek, és elfogadsz engem.