Fájós unikornis
Ma reggel már érztem, hogy az a nap mindenképpen testileg megterhelő lesz. Az is lett, sajnos. A szellemi rész pont olyan volt mint vártam. Jó volt újra csak azért kedveskedni, mert lehet. Figyelni a vevőkre. Ez nagyon hiányzott.
Reggel tovább pihentem, de visszaaludni nem tudtam. Utána otthon már a szokásos menetrend szerint mentem. Ebben csak a betadni volt kivétel. De gépeztem, betadni, ettem, rendbe szedtem magam, végül készülődtem. Szóval otthon a normális mederben haladtak a dolgok.
A munka már nagyon más volt. Berobogva megvettem Gina-nak az unikornist. Ez tervem is volt miután elárulta akarja. Aztán futottam dolgozni. Ahogy vártam nem igazán tudtam teljesen jól működni. Igazán csak a vége volt jobban fájdalmas. Meglátjuk mit hoz a hét. A regeneráció a fontos, elég e a pihenő.
A vevők már izgalmasabbak voltak. Kettőt emelnék igazán ki, mert a többiekkel csak pár szót váltottam. Igaz itt is volt egy érdekes észrevételem. Míg mikor készültem műtétre sokan támogattak, úgy, hogy tudták mi fog történni. Most mikor visszatértem, volt aki teljesen meglepődött, hogy megcsináltam. Tényleg vaginát csináltattam magamnak. Látszott a zavar az arcukon. No, de a két vevő. Egyik egyik törzsvásárlónk. Nem tudtam vele sehogy zöldágra vergődni (vajon honnan ered ez a mondás), nem sejtettem miért nem szól hozzám. Most – lehet mert új hajam van – megszólalt. Kérdezte, hogy pasi vagyok? Mondtam, nem nő. Ezen elbeszélgetünk egy percet. Vicces volt, mert azon a denem – deigen szinten volt. Aztán megunta, és elment. Mosolyogtam, és végre megértettem mi a baja. Abban is biztos vagyok, önmagával is van problémája. Másik egy csaj volt. Én nem szeretem, ha valaki szomorú mikor ott van szembe velem. Kicsit beszélgettünk, lassabban csináltam a dolgom. Végül azért mosolygott. És azt mondta megérte bejönni ide. Kicsit elérzékenyülve mondtam neki, hogy mosolyogjon, s akkor rá is mosolyognak. Így lesz szebb a világ.
