Mastodon Myra naplója
Uncategorized

Rájönni mi vár még rám

Be kell vallanom, hogy kicsit most parázok. Lassan eljön az ideje, hogy már nem az a tisztán pasi leszek, hanem valahol az átmenetben.
Claire írta; három része van az átalakulásnak: 1) ez a pasi fura; 2) ez a pasi nagyon fura; 3) ez a nő randa. Lehet ez így szarkasztikus, nekem tetszik a poén, de tényleg. Mikor lehet majd, s akkor mi lesz ha már hordhatok a testemből adódóan ruhákat, de az arcom még nem lesz az?
Persze, sejtem nem véletlen, hogy szinte mindenki a 4-6 hónapban vált teljesen nemet, és éli meg azt az életet amire mindig is vágyott.
Akkor itt vagy és érzed már nem az vagy aki voltál, s még nem vagy az akivé leszel. Lebegsz egy meghatározatlan pont felett. Ott most még csak te vagy, nincs már a múlt, de a jővő még nem jött el.
Törések, és szakadások. Hol komolyabbak, hol észrevétlenek. Napról napra több az érzelem bennem. Egyre nehezebb, hogy ne bőgjem el magam, s hagyjam minden át folyjon rajtam. Tudom, ezt engednem kéne, de nem az vagyok aki szereti kimutatni az érzelmeit. Tudom, ha most engedek megváltozik minden. Akarom is, de mélyen belül még nem vagyok kész rá. Hiába töredezik a maszkom, s egyre láthatóbb Myra, csak apró lépésekben tudok, s merek haladni. Nem nő akarok lenni, önmagam akarok, aki nem a smink miatt az, vagy a ruha miatt. Meztelen is Myra akarok lenni. Ez idő, de az addigi út hosszú, és félelmetes…

Leave a Reply