Kicsit máshol

Kezdek rájönni, hogy mi volt az életemben ami nem stimmelt. Claire írta, hogy olyan, mintha a lelke végre belecsúszna a bőrébe, s a sajátja lenne. Tényleg ilyen érzés a változás, de ez csak a fizikai része.
A lelki része más, ott is végre megtalálod magad, de számomra inkább a sorsomat, az utamat. Úgy kell elképzelni, mintha az ablakodból néznéd a többi ember ablakát. Tudod, hogy nem jó lakásban vagy, de nem mehetsz át. Érzed, az a szoba nem a tiéd. Alakítod, kalapálod, de csak halvány utánzata annak amire vágysz igazán. Megelégszel vele, mert tudod nem lehet másképp.
Egyszer csak jön egy üzenet, hogy bocs nem jó alapokat adtunk, de amit lehet megteszünk. Légy aki vagy! Nézed a szobád, amit sok-sok éve teszel otthonosabbá, most boldogan rombolod, és alkotod újra. Úgy ahogy mindig is képzelted. Lassan, ahogy telik az idő egyre kevesebbet nézel ki az ablakon, nem kell. Már, olyan az életed amit szerettél volna. Az vagy akinek lenned kell.
Megtalálod a helyed a világban, s így rád is rád találnak…