Bár szülhetnék

2024. augusztus 25., vasárnap 20:01

HRT 293 nap

Nem jól keltem ma. Persze azért felkeltem, és el is mentem dolgozni. Előtte persze kávé hozzá a Tökéletesség jött ki nap lapjának. Utána borotválkoztam, bár nagyon nem volt semmi. Aztán készültem is, ma jobban sminkeltem, mert tudtam kasszában leszek. Elértem a buszt, ebook-ot olvastam közben. Ma is séta volt kifelé, és a munka is egész jó volt. Tényleg nem tudok mit mondani, mert békén hagytak, és tehettem a dolgom. Csak két dolog volt, ami zavart.
Az egyik, hogy még mindig úgy érzem, hogy szégyellem kell mikor ki kell mennem a gyógyszert felkenni. Ez tíz perces művelet, addig helyettesíteni kell. Egyszer szem éreztem, ezt elfogadnák. Nagyon rosszul esik, mert ha betegség lenne, nem lenne egy szavuk sem. Igen, tudom, hogy el kéne dönteném, hogy betegség vagy sem. Születési rendellenesség, szóval betegség. Hormonális zavar, és testi deformáció. Nem ennek mondják, de szerintem ez fedi a valóságot.
A másik ami zavar, hogy a fiatalabb vezető – aki ma pék volt, valahogy egyszer sem takarítja a pékséget. Ez valami előjog? Vagy csak, mert megteheti mindenki így szívat? Akármelyik is, nem vezetőhöz méltó viselkedés. Oké, ott mint ilyen nem létezik, nincs példamutatás, sem vezetői viselkedés. Ezt már elfogadtam, ahogy azt is, hogy nem itt van a jövőm. Én nem leszek itt éveket.
Munka után sokat tudtam olvasni. Nagyon jó volt, és élveztem is. Tudni kell rólam, hogy amit olvasok azt átérzem elgondolkodtat. Emiatt ritka, hogy száz oldalt olvasok, inkább 40-60 oldal szokott lenni. Persze, van amit csak olvasok, és átfolyik rajtam. Most viszont nem így van. A kis gyerek meséje, hogy már kicsinek lány akar lenni, elgondolkodtatott. Egyrészt, én milyen lettem volna ennyi idősen, ha akkor kimondom. Tudom elnyomtak volna, de ha nem. Akkor lehet én is farmerszoknyában, és harisnyába mentem volna. Lila kötényruhában. Akkor már tudtam.
Mi lett volna, ha lesz gyerekem. Fiú, és transznemű? Azt tudom támogattam volna, és mikor jöttem volna rá, hogy ő én vagyok? Lányom lenne, lehet nem is jött volna elő, mert rajta kiélem? Vagy pont miatta tudatosult volna? Érdekes kérdések, de csak azok. Nem kellenek a válaszok. Nő voltam mindig, akinek nincs méhe, s sajnos nem tudok szülni. Ezen nem fogom magam túl tenni. Túl nagy a vágyam hozzá.
Itthon sorozatot néztem, mostam és kicsit olvastam. A mosás persze nem száradt meg, sejtettem. Fürödtem, és hajat mostam. Megint a dúsítót használtam, és szeretem mikor szénaboglya vagyok. Enni banánt ettem reggelire, ebéd – kicsit korán – sóska volt, csirkecomb és rizs. Vacsorára, Tesco-s Cini Minis kóstoltam meg. Nekem bejön, aztán meglátjuk.
Vannak a jövőre vonatkozó aggályaim, de az a Jövő Myra-ra hagyom. Ahogy eddig is, lépésről lépésre haladok.

Adatok
Címkék: napló, munka, este, érzelmek, könyv
⚖ Súly: 70,95, 😴 Alvás: 5:05, 🚶‍♀️ Lépések: 14 700,
📖 Könyv: Laurie Frankel – Mindig ez van, 🛋 Olvasás: 50 oldal,
📺 TV: Vox Machina Legendája, 🔢 Szavak: 430, Rövidkék
Időjárás: 🌞 33 / 21 °C
☀️ Napkelte: 6:00 Napnyugta: 19:45
Holdfázis: 🌖 Fogyó hold
Hely: 47.686729, 17.619177
Értékelés: ★★★☆☆