Lehet igaz az álom
2024. október 13., vasárnap 20:03
HRT 342 nap
Ma is inkább gondolkodtam, mint haladtam volna bármivel is, vagy csináltam volna. Tíz és fél órát aludtam, öt nap délutános után elfáradok. A fejemben annál több dolog járt. Pár napja már készülök az egy évre. Igazán csak abban, hogy mi változott. A másik, hogy Halloween-re is tercezek, ha az új főnök – legyen neve? Athena – megengedheti, akkor cicalány leszek munkában, ha nem akkor előtte vagy utána. Kicsit többet leszek bent. Érdekel, hogyan sül majd el, hogy jelmezben leszek. Bár szerintem a cég nem engedni.
Nagyon sokat gondolkodom a testemen, bár lehet ezt majd egy hónap múlva kéne leírnom. Csak, nagyon ki akar robbanni belőlem. Másfelől, ma nem történt semmi, csak pihentem. Akárhányszor lefekszem, és tudatosul, hogy ott most én fekszem, mosolygok. Mindig egy emlék jut eszembe. Jó, valójában sok este emléke. Legyen inkább egy történet.
Mikor lefekszem érezem, hogy testem mennyire nem stimmel. Túl nagy nekem. Nem találom, hogy mit kéne élveznem benne. Vágyom rá, hogy ívesebb, és simább legyen. Azt akarom, hogy eltűnjön minden, ami rám emlékeztet. Valaki más legyek. Ez a gondolat ringatott álomba.
Beléptem a szobámba, és egy nő ült a székemben. Nagyon ismerős volt. Haja festett vörös, kilátszott alóla sötétje. Szeme barna, de világosabb mint az enyém. Tartása egyenes, lába keresztben. Nézetm, és nem értettem mit keres ott. Úgy tűnt nem akar megszólalni, nekem kell kérdezni.
- Miben segíthetek? - Szólta erőtlenül.
- Megérteni téged, ebben tudnál.
Nézem, és semmit nem értettem. Felált, nem volt tökéletes teste, de azonnal tudtam, ez az a test amiről álmodok. Kicsit talán még pocakja is volt, de nem lehetett látni a ruhától. Bővülő szárú farmerben volt, és egy nem túl testhez simuló pólóban. Egy pillanatra azt hittem magamat látom, mikor a szemébe néztem.
- Mit szeretne tudni rólam? - Közben kezdtem a kezdeti sokkból kijönni, és azon gondolkodni kinek az ismerőse lehet.
- Mire vársz, hogy megváltozz? Miért nem ismered be magadnak az igaz valód?
- Ki maga? Bátyám ismerőse?
- Nem ismertél fel? Igaz, elmúlt tíz év, de te vagyok.
Nem tudtam mit mondani, ez a nő én lennék? Jobban megnéztem az arcát. Nem nagyon volt simkelve, de szép volt. Láttam alatta a vonásaim. Már láttam, de nem tudtam elhinni.
- Hogyan? És miért? Én nem. - Habogtam.
- De igen, akarod. Csak akarni más, mint tenni érte. Félsz, attól, hogy megtörténhet. Attól, hogy akkor mindvégig megtehetted volna. Attól, hogy nem tudod mióta lehetséges ez.
Nem kaptam levegőt, épp egy fájdalmas szakításon voltam túl. Szerettem a lányt, gyereket akartam tőle. Vele leélni az életem. Akkor az mi volt. Az én voltam, vagy ez a nő vagyok.
- Nem vagyok te! - Bukott ki belőlem. - Te jól nézel ki, én ez vagyok.
- Lehetsz más is, lehetsz akár az aki én vagyok. Vagy az aki nem akarsz lenni. - Mélyen a szemembe nézett, le a lelkemig. - Lehetsz az apád is.
Szétesett bennem minden. Tudtam, bármi csak ezt ne. Tudtam, rég tudtam, hogy arra tartok. Tudtam, hogy lehetek más férfi.
- Férfi vagyok. - Összegeztem hangosan a gondolatom.
- Biztosan az vagy? Vagy csak adod, hogy még magad is elhiszed.
Álltunk egymással szemben. Nézem, és nem bírtam tovább. Leültem az ágyra.
- Kérdezhetek? - Nézet rám, mivel nem feleltem leült mellém, és folytatta. - Mit szeretsz legjobban csinálni? Mire vágysz?
- Fotózni szeretek. Arra vágyom, hogy ne lássanak agresszornak. Ne legyek férfi. Valami más.
- Mit szeretsz a szeretkezésben?
Nagyra nyílt szemmel néztem rá.
- Az érintéseket. - Suttogtam. - A behatolást már nem. Szeretnék én lenni aki beengedi a másikat.
- Látod, ott vagyok benned. Mindig is ott voltam. Választhatnál, akkor mit vennél fel holnap munkába?
Nem akartam rá nézni, tudtam a választ, s azt is, hogy ki kell mondanom.
- Overálban mennék. Szeretném, hogy öleljen, és elrejtse azt aki vagyok. A férfit aki vagyok.
Megfogta az állam, maga felé fordította az arcom, és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Egyszer Emese leszel, ígérem. - Mosolyogva letörölte a múzsai csókot homlokomról.
Csengett az óra, az érzés bennem volt, hogy láttam magam idősebben. Másnak. Az már kifakult, hogy mi történt. Éreztem, hogy megváltoztam. Már nem akartam. Nem akartam a péniszem. Amit eddig elviseltem, már képtelen voltam. Kikeltem az ágyból, és tudtam mai naptól rejteni fogom. Nem tartozik hozzám.
Kezembe vettem a következő könyvem, Ólomerdő-t, a főszereplője Emese...
Címkék: napló, este, érzelmek, testem, pihenés
Adatok: ⚖ Súly (kg): 71,65, 😴 Alvás (óra): 10:30, 🚶♀️ Lépések: 1 800, 🛋 Olvasás (oldal): 50, 🍽 Étel (kalc): 1 400, 📖 Könyv: George Orwell – 1984, 📺 TV: Mindvégig Agatha, 📺 TV: Tomb Raider: Lara Croft legendája, 🔢 Szavak: 710, 🎮 Játék: Immortals Fenyx Rising, 🤸♀️ Mozgás (kalc): 63
Időjárás: ☁️ 18 / 9 °C
☀️ Napkelte: 7:06 Napnyugta: 18:06
Holdfázis: 🌔 Növekvő hold
Hely: 47.668526, 17.658552
Értékelés: ★★★☆☆