Valamit biztos akartam

2024. december 1., vasárnap 20:44

HRT 381 nap

Nagyon fáradt vagyok, és lesz még ebben a hónapban ilyen nap. Bár nagyon remélem, hogy nem… Nagyon nincs mint mesélni róla, amitől féltem annyira nem is volt vészes. A leltár amit elfelejtettem, bár lehet nem is tudtam. Az kemény volt. Én nem bírom a fagyasztót ez van. Teljesen leszívta az energiámat. Fáradtabb vagyok, mint tizenegy óra kassza vagy nyolc óra pakolás után. A hideget nem nekem találták ki. Nagyon hisztis is voltam. Nem tudom Vera, hogyan bírta ki. Megcsináltam amit tudtam, de ilyenkor nincs hitem magamba. Akkor azt látom, hogy nem tudom megtenni amit kell, látom nem juthatok a végére. Nekem ez elveszi a kedvem. Tudom kezelni kéne valahogy, mert amit tervezek ezzel a hozzá állással már nem tudom megcsinálni.
A cég viszont oda adta a karácsonyi utalványokat, így vásároltam kicsit. Lett egy plüss rájám. Raia, aki megint csak lány. Ó, és Rájá-nak kell ejteni. Ő lesz aki segít tojni a dolgokra… Tudod; szarok-rája. Csendben maradok. Vettem teát, és kávét is. A Frei karamellás cappuccino isteni finom, elvitt teljesen zenbe. Paradicsomlevet vettem még, és enni. Bár sokat fizettem a nagyja a kávé, és a plüss volt, amik megérték.
Akartam még valamiről mesélni, de teljesen elfelejtettem. Valamin gondolkodtam, és tudom akartam írni róla, mert így gondolkodom is rajta. Annyira fáradt vagyok, hogy ezt is elfelejtettem. Ma egyébként nem voltam, olyan mosolygós. Észre is vette a Vera. Annyira boldog vagyok, hogy egy bolond, bohókás nőnek tartanak. Ezt akartam mindig. Azt, hogyha valakire mosolygok ne azt higgye, hogy valamit akarok, csak az kedves vagyok. Egy olyan ember akartam lenni, aki megmosolyogtat másokat. Az sem zavar, ha kifelé kicsit kattantnak néznek. Belefér. Majd jól meglepődnek ha beszélgetünk. (Itt egy gonosz kacaj lenne!)
Érdekes, hogy már nem azt az arcot látom a tükörben amit annyira nem szerettem. Kicsit most is szokatlan, pedig örülök, hogy így nézek ki. Én magam szépnek tartom, a testem is tetszik. Ha nem én lennék magam, szerintem kikezdenék magammal, és összeroskadna a világ egy feketelyukká! Lehet értelmetlen volt, de most kábé ennyire zavaros számomra, hogy ki vagyok. A tudatom viaskodik a testemmel. Míg nőnek látom, érzem és tartom maga, addig ott a fránya biológia, és a testem más. Már igazán csak három dologban. Első a nemiszervem, ez határoz meg. Nem is hisz az ember mennyire, míg változtatni nem akar. Megoldás nincs, majd egyszer talán. Meddig műtenének meg? Ötvenéves koromig? Hatvan? A következő a hangom. Én nem hallom, így nem tudom mennyire üt el a testemtől, úgy gondolom már sokat változott, de még mindig nagyon mély. Elvileg gyakorlással lehet javítani. A harmadik a szőröm, ami ritkul és a legkönnyebben megoldható. Talán ez a jövőben össze fog jönni.
Kicsit megint csapongtam, de már tudom mit akartam. Ma megtudtam, hogy a kis ikonok nem csak nekem kedvencem. Imádom őket. Több is lenne, de az már zavaró lenne, és időigényes is. Így biztos maradnak, és minden nap lesznek, de nem mindig egyediek. Lesz ismétlés, a mai is az egyébként.

Címkék: napló, munka, este, gondolatok, változások, testem
Személyek: 🧙‍♀️ Vera
Adatok: ⚖ Súly (kg): 71,8, 😴 Alvás (óra): 4:30, 🚶‍♀️ Lépések: 17 100, 🛋 Olvasás (oldal): 40, 🍽 Étel (kalc): 1 150, 📖 Könyv: Markovics Botond – Felfalt kozmosz, 🔢 Szavak: 490, 🤸‍♀️ Mozgás (kalc): 630
Időjárás: 🌞 8 / -2 °C
☀️ Napkelte: 7:18 Napnyugta: 16:01
Holdfázis: 🌑 Újhold
Hely: 47.69521, 17.630299
Értékelés: ★★☆☆☆