Sajnálom megtenném

HRT 489 nap

Vannak nagyon nehezen megírható bejegyzések, a mai mindenképpen az. Egyrészt, mert nehéz ennyire őszintének lenni, és olyanokat is kiírni amiket amúgy az ember nem tenne. Életemben talán csak egyetlen dolog van amiről csak tőmondatokban szeretek beszélni. Az öngyilkossági gondolataim. Igen, fejtettem már ki egy részt, de az nem az volt amit tegnap éreztem. Inkább reményvesztettség. Ami tegnap volt ahhoz hasonló, csak egyszer volt életemben húsz éve. Azért sem szeretem elmondani, mert nagyon ellentétes a személyiségemmel, és fáj újra átélni.

Tegnap miután kitettem a naplót jött értesítés az OTP-től, hogy inkasszózták a számlám. Fura összeg volt, mert sehova nem tudtam tenni. Pár percig el sem jutott az agyamig, hogy ez mit jelent. Csak az járt a fejemben, hogy miért ha egyszer megegyeztünk, és még időben voltam. Aztán összeomlott a világom. Azzal, hogy a számlámon megjelent egy behajtási tétel buktam a hitelem, amivel a műtét lehetőségét is. A minősítésem mindenképpen rosszabb lesz, ha egyáltalán lesz. Amint felfogtam, hogy ez mit jelent nem tudtam mást tenni, mint magzatpózban sírni. Anyu próbált vigasztalni, de esélye sem volt. Le kellet mennem a gödör aljára. Az a baj, hogy ott egy kés várt. Kirohantam a konyhába, és összeestem. Mindegy ki mit hisz, azután, hogy régi nevem kiáltotta utána, már jártányi erőm sem volt. Az járt a fejemben ennyit sem érek. Semmit sem érek. Hihetetlen, de nem tudtam semmit tenni, lebénultam egy időre. Nagyon lassan szedtem össze magam. Csak azt tudtam, hogy bármit teszek rám hívják a mentőket. Akkor még az is jó ötletnek tűnt. Az igazság, most sem vagyok jobban. Most is meg akarom tenni, nem változott semmi. Nehéz kimondani, hogy hiába tervezek, és az egésszel magam próbálom vakítani, hogy ne lássam nincs jövőm, nincs életem. Napról napra jobban utálom a farkam, és ezzel meg kell küzdeni. Ma is, és holnap is érezni fogom, hogy ott van. Akadályoz, zavar. A remény pedig elveszett, lehet nem teljesen, de már nem tudok hinni. Egész éjjel az járt a fejemben kinek ártottam, hogy ezt kaptam. Annyira igyekszem jó ember lenni, és ennek is értelme. Akkor minek legyek itt és éljek? Nincs semminek értelme.

Most abba hagyom, mert sok lesz. Így is érthető, úgy hiszem. Sajnos, a következő időszakban kelleni fog a Xanax. Tudok tisztán gondolkodni, de az van, hogy kevés. Azért, hogy ne tegyek semmit kell a feszültség oldó, el tudjam engedni kicsit a félelmem, hogy holtan többet érek, mint élve. Most ezt érzem, és gondolom…

Nagyon sajnálom

Kinek mondanád ha lehetne,
Sajnálom találkoztál velem,
Nem akartam életed ilyen legyen,
Csak segíteni akartam neked.

Az eső esik kint az utcán,
Én bent nézem bután,
Nem is vagyok jó talán,
Mindent csak veled láthatnák.

Elfogynak aztán a napok,
Hiába visszakívánom,
Neked már nem mondhatom,
Hidd el, nagyon sajnálom.

2025.III.07.