Kalandjaim

Minden és még több

HRT 512 nap

Ma van a transz láthatóság napja. Nehezen lett volna jobb a napom. Nem volt minden tökéletes, de nagyon közel álltunk hozzá. Reggel azért nem gondoltam, hogy ezt kilehet hozni a napból. Nem akarok rejtélyes lenni, szóval belevágok. Mindjárt, csak kell egy kis idő.

Ébredéskor azonnal írtam Gina-nak, hogy tudjam minden rendben van. Sokat nem kellet várnom, a zöld pötty, s tudtam minden rendben van. Ma biztosan. Én nekiálltam a naplónak, ma sok dolgom volt vele, s még egy nehéz mesét is kellet írnom. Mindeközben rákérdeztem, hogy a tegnapi találkozót ne pótoljuk ma. Boldogságomra belement, így kicsit átszervezve a napomat, fürödtem, és készülődtem is. Szettben egy zöldet választottam. Szinte mindent ami a bolti részem elhagytam. Sminket sem tettem. Azt akartam engem lásson. Nem azt az Emese-t, akit a boltban ismer. Tudtam, hogy ezzel egyértelműen pasisabb leszek, de nem volt célom. Pár napja írtam is, hogy most mindkét nem részben vagyok. Kinézetre, belsőre sokkal inkább csajos vagyok. Érdekes volt ezt kicsit megélni.

Győrben kicsit sétáltunk a parkban Odin-nal, majd megérkezett a másik fél. A eb azonnal körbe ölelte. Aztán leültünk, és két órát úgy is maradtunk. Nem tudom látta-e rajtam, de nagyon izgultam, és lassan oldódtam csak fel. Most is attól féltem, hogy rosszat mondok, vagy hogy lezárja a találkozót. Aztán ennie kell valamit felkiáltással, és mert kicsit esett. Lévén én cukorból vagyok, fedél alá akartam menekülni. Ellentétemet ez a sors nem várta, nem is zavarta az eső. Mehh. Élelme elfogyasztását megosztotta Odin-nal, akiről mint kiderül ő is gazdája. Erre két ok is van, egyik, hogy az én gazdám is, másik, hogy a gazdáikhoz küldték vissza. Csak aztán ne legyen közös felügyelet. Elrontja nekem. Nemsokára a színháznál néztük a műsort. Meglepésemre, ő is nagy rajongó, s nincs kivel mennie. Így lehet nemsokára már lesz társaságunk színdarabokat nézni.

Koffeinre volt szükségem, így elmentünk a Kotyogós-ba. Itt jöttem rá mekkorát hibáztam, hogy nem hoztam a fényképezőt. Annyira aranyos volt, s volt több olyan mozzanat mikor fotózni kellet volna. Lehet ma nem sok jó kép lett volna, de kezdte volna szokni, hogy ottvan, és nem kell törődni vele. Tud egyébként fotózni, bár ezen kialakult egy vita köztünk. Hamarosan talán pont kerül rá. Mert kihívtam fényképezni. Hehe! Kávézóba zárásig beszélgettünk, én fizettem, hiszen én hívtam el őt. Odin szokásosan élvezte, végig vagy Gina lábánál volt, vagy simiért ment a másik asztalhoz.

Utoljára a Radó-ra mentünk le. Megnéztünk egy fél naplementét. Fájó szívvel indultam el, de tudtam idő van. Megnyugtatott a gondolat, hogy öt órát nem beszélgettünk volna, ha nem érzi jól magát. A folytatás valószínű, az ideje bizonytalan. Most egy ideig mindketten elfoglaltak leszünk. Utána meg kitudja mit hoz a reggel, vagy este. Eshetek még én is be a bárba.

Ó, a mai mese. Az Álszentség-et kaptam szónak, Gina-tól. Nagyon nehéz szó, és sokáig nem tudtam mit tegyek vele. Végül egy elképzelt vitát írtam le, tőlem szokatlanul párbeszédben. Ebben nincs titok, mindenki aki ismer tudja ki a két szereplő. Nem is szeretnék többet mondani. Talán annyi, hogy a megérzéseim, és a személyiség hiányzó részeit egészen jól pótoltam ki.

Leave a Reply