Napló

Fárasztó boldogság


Igazán jó nap volt a mai. Nagyon sokat mentem, és ez a végén kicsit visszaütött. Ettől még jó volt elmenni dokihoz, a boltba, könyvet venni, beszélgetni. Végül azért valamennyire pihenni is tudtam. Kicsit féltem is a sok sétától, mert nem éreztem azt, hogy erre elég erős vagyok. Aztán rájöttem, hogy Szegedről is haza jöttem.

Reggel időben kelés. Borotválkozás. Kicsit meg is csúsztam, de annyira nem zavart. Elég sokáig gondolkoztam miben menjek a dokihoz, mert nagyon melegek vannak. Végül az zöld nadrág lett, s a pink felsőm. Kicsit át kell gondolnom a szettjeim. Én szeretem őket, de azt mondták néha túl erőltetett. Ó, kalapot kell vennem, hogy ne csak a cicás legyen használva. Már oda is csak a cicás táskát vittem, a párnát táskába vittem. Dokival nem találkoztam, s nem is tudtam kérni hormont TB-e, sajnos. Utána haza is sétáltam, egész jó húsz perces tempóval. Itthon ettem, kicsit beszélgettem, majd mentem is Győrbe.

Busz egészen jó volt, nem is fájtam. A befelé séta kicsit hosszabb volt, de beértem. Bevallom, nem is vettem észre Gina-t ahogy válogatott. Inkább mindenkire rávetettem magam, s kaptak ölelést. Beszélgettünk, igazán sokat. Elintéztük a kötelezőket is. Mikor hogyan megyek. Örülök, hogy egy leltárral kezdek. Nem, nem fagyasztós. Csak számolnom kell, emelni még nem szabad. Bent így jó volt. Ide-oda pattogtam Gina és Hajni közt. Igyekeztem mindenre válaszolni. Így kaptam meg a legaranyosabb kérdést is, hogy mind a három lyukam megvan-e. Értetlenül pislogtam, de aztán kiderült, hogy igen. Eredeti tervem helyett két órával később indultam. Jogos volt a kérdés, nem maradok-e estig. Nem bírtam volna, s nem is lehetett még. Ettől még majdnem elkezdtem pakolni. Szomorúan, de elindultam haza.

Vagyis majdnem. Első állomásom a Libri volt. Bementem, és kaptam is a könyvem. Jeleztem is, hogy ezért imádok ide járni. Azt mondták törzsvásárló vagyok. Elolvadtam. Elhoztam a 149. HZsK. Utána rákérdeztem az Alita-ra, persze az is aznap jött ki. Természetesen megvettem. Utána mentem az Update-be a Pullman trilógiáért. Végre egységes lett a gyűjteményem. Ezt régóta terveztem. Kicsit beszélgettünk, és mentem is a vidékibe. Ott vettem LILA üdítőt. Jelzem nekem nem jön be. Bár finom lenne, sajnos tonic az alapja. Amit nagyon nem szeretek. Elmentem felvettem az utolsó könyvet, és jöttem is haza. Itthon már nagyon éreztem, hogy sok volt. Ebből is érzem, hogy még nem állok készen. Hamarosan…



Leave a Reply