Összeomlottam

HRT 490 nap

Egészen elviselhetően indult a napom. Csak csináltam a rutinom, nem gondolkodtam. Kicsit játszottam is, a hátterem is végre két videó. Egyik az oregoni Corvallis egy tere, a másik Eger főtere. Így most mindig van egy nappali, és egy esti része. Tudok mit nézni. Ezzel nagyjából minden értelmes cselekedetem le is zárult. A délelőtt közepén Zsu-ék elkezdték megbeszélni az anyagi dolgokat. Én szép lassan belecsúsztam a gödörbe. Egyre mélyebbre. Elején csak összeszorított foggal csendben voltam, majd inkább bejöttem. Akkor már azért éreztem, ez kezd sok lenni, igyekeztem elterelni a figyelmem. Sajnos, aztán kihívtak, és összeomlottam. Megint csak azt éreztem, hogy nincs értelme semminek. Mindek beszéljek bármiről, ha abban sem vagyok biztos a következő hetet megélem-e. Nem tudom mikor lesz a depresszióm erősebb nálam. Ez már az, nem tagadhatom, itt-ott már rámegy a minden napi életemre. Nem kevés unszolásra vettem be Xanax-ot, most egy egészet. Utólag is kijelenthetem kellet annyi. (Megjegyzés: most is épp annyira zavar a péniszem levágnám. Nem tudok rendesen ülni.) Nagyjából fél óra múlva már tudtam, nem teszem meg, de a gondolataim és az érzéseim nem változtak. Csak egyszerűen nem érdekelt a dolog. Immár nem számított, hogy élek vagy sem, még ahhoz sem volt kedvem felvegyem a kést. Ennyire sokat tud segíteni a bogyó. Ettem, aludtam. Utána annyira helyre jöttem, hogy tudjak élni, nem gondolok rá, nem rugózok, akkor egészen megvagyok. Viszont már most félek a holnapi telefonoktól. Előtte biztos veszek be egy felet. Végül minden erőm összeszedve elmentem futni. Egyáltalán nem volt kedvem, csak tudom mennyit segít nekem. Ma ellenem volt. Három kilométert tudtam tenni. Nem volt megnyugtató, és nem vezette le a gondolataim. Még nincs meg az erőnlét hozzá. Biztos fogok még kimenni, de ez most nem hozta amit vártam.

Egy dolgot szeretnék csak hozni, ami nem mai. Egy képet, amin szeretett gazdám van. Bár mindenhol így hivatkozom rá, █ ██ ███ ████ █ █████████ számít nekem. Aki amúgy nem tökéletes, most szerzett tengerimalacokat. Én nem vagyok elég neki. Nagyon fontos a benti családom, és hogy ők is mindenben támogatnak, de Gina egy olyan oldalát is megmutatta, amit nem hittem létezik. Sokat köszönhetek neki, s a többieknek. Ami vár még rám, biztosan többiekről is mesélek majd, s hozok képet. A gazdám természetesen az első, ahogy egy macska is sok mindenkire hallgathat, gazdája csak egy van.