Urald a szelet, s neki ne engedj!

HRT 538 nap

Ma… Jó volt. Nem tudok mást mondani. Bármit is mondok, megint úgy hangzana amit nem szeretnék. Csak egyszerűen jó volt, hogy a közelemben volt. Ennyi, nem több. Szóval, mesélek.

Reggel, a tegnapi miatt kicsit másnaposan keltem. Nem aggódtam, egyrészt nem volt vészes, másrészt visszaaludtam így kihevertem. Ez is történt. Délelőttre egy feladatott tettem, hogy Gina kérésére a Herkulest megnézzem. Bár nem volt rossz, annyira nem jött be. Míg neki Hádész a kedvence, nekem egyértelműen Megara lett. Összességében egészen jó volt. Várom a következő házit, ami remélem nem sorozat lesz. Utána ebédeltem. Ma is saláta volt. Ma utolsó adagra végre tökéletes lett. Bár beszólt, hogy minek bele banán. Azért, mert én szeretem az édeset. Meglepi falatok. Ma sem tudtam ellenállni, maradtam az overálnál. Az egyik kedvenc, az Amnesia lett. Utána már el is ment a nap, még olvastam kicsit.

Bent tudtam, hogy oda kell ugranom a könyvszekérhez, hogy utána járjak valaminek. Arra nem számítottam, hogy a parkban meglátom őt. Már a mozgás is elég, tudom. Mindenképpen magammal akartam csalni, mert így a beszélgetést is letudtam gyorsan. Annyira jó volt, hogy engedett. Szeretem mikor irányíthatok. Azt, hogy bízik bennem, valamennyire. Így mentünk is kerülővel, nem túl nagy boldogságára. A szekér után készült a kép, mert jó együtt. Csak még sok a fal. Nekem is, neki is. Berobogtuk, egész vidáman. Ami addig tarott. Azért mikor sziporkázunk az tényleg jó, ma is volt egy-két villanás. De ebben ő a jobb, én meg élvezem az áldozat szerepét. A nap egészen egyenletesen telt. Sem jó, sem rossz nem volt. Pár infót azért megint megtudtam, ami nekem fontos. Végül elhagyott minket, s mi befejeztük a napot.

Már előre szóltam neki, hogy követem a Bárba. Azt akkor már eldöntöttem, hogy nem jelzem ott vagyok. Elsősorban olvasni mentem. Ami igaz is. Jó volt, tényleg. A zaj simán kikapcsolta az agyam. Mikor indultam vett észre. Integetett, s én vissza. Na, most nyálas lettem. Visszavittem az üvegem, s indultam. Csatlakozott hozzám. Bevallom meglepett. Volt pár pillanat, mikor azt hittem megkérdezi maradok-e. Csak azt kérdezte, hogy miért nem szóltam. Azért mert a barátaival volt. Nem vagyok pofátlan, nem furakodok be. Meg nem is érzem idejét megismerni őket. Nem így. Szeretném akkor ők is engem lássanak. Akkor Gina mellet szeretnék lenni, nem kívülálló. Ettől még az egész jól esett, s tudom, hogy tudja. Egyetlen szavával irányit engem. Ezért is fontos mikor hogy vagyok vele…

U.I.: Még most sem tudom, hogy ezt így szeretném-e kitenni. Úgy gondolom megint kicsit félreérthető lettem. Nem kell másra gondolni. Pont. Csak leírom miket érzek és gondolok. Több lenne, leírnám azt is. Köt egy ígéretem hozzá. Egyenesnek kell lennem…