Megfelelt elveszett
Mai nap dolgos volt. Nem is tudom hogyan jutottam néha egyről a kettőre. Csak telt a nap én meg koncentráltam arra ami épp előttem van. Időbeosztásban, és az haladásban is jónak éreztem magam. Nehéz lenne megmagyarázni a dolgokat, főleg hogy sokszor éreztem az utóbbi időben, hogy megleltem amit kerestem. Talán meséltem a disforiáról, az nagyon aljas dolog. Csak akkor tudod, hogy van, mikor már eltűnt akkor érzed meg igazán. Mikor aztán egyre felszabadultabb vagy, egyre jobban azt érzed most vagy a helyeden. Most valahogy más. Azt érzem, érdemes tenni, és sokat adni. Nagyon sokat. Visszaadni amit kaptam, és még csak meg sem köszöntem mindig. Nem csak itt, és most. Egész életemben. Ezt szeretném kicsit visszajuttatni. Most sem vagyok az aki lenni szeretnék, sokat hibázok. Nagy a szám, és túl sokat beszélek. Beleütöm az orrom sok dologba amibe nem kéne. Mentségem legyen, hogy szeretek mindent tudni. Csak ez nem mindig jó. Ezen akarok változtatni. Érzelmileg viszont sokat változtam. Nem sajnos most is egy nagy rumli a szobám. Ez van. Viszont visszatért az a makacsság ami a hormonok elején volt, meg a kitartás. Ezeket most is próbálom majd megfogni. Ezekre nagy szükségem lesz a jövőben. Meg olvasni kéne.
Ma is pékségben voltam, de amit beszélgettem a csajokkal most próbáltam kihasználni. Éreztem is, hogy már tudok eléggé pörögni hozzá. Meg is tettem. Rekord 1980 kalóriát égettem el ma. Hathatósan betudtam segíteni az árú kipakolásában, ami eddig nem ment mikor ott voltam. Igyekeztem az időmet beosztani, de ez csak az egyik fele volt. Másik hogy igenis kell párhuzamosan csinálni a dolgokat. Ez az igazán nehéz része. Fejben tartani hol tartottál, miközben másra figyelsz. Nekem ez a gyengém. Ez ment ma jól. Úgy hiszem lehet köze a hormonnak, mert az elején is volt egy ilyen rész. Aztán minden eltűnt. Arra gondolok azért mert sok lett bennem az ösztrogén, lehet ha tudom tartani a normál szintet akkor lesz meg az ÉN. Az aki mindig is lehettem volna. Most ez a legfontosabb tervem. Meg a suli, de az következő hónapban indul.
Testemet is figyelem, és tanulgatom. Tegnap elsőnek néztem meg igazán. Nem tükör, hanem amennyire lehetett oda hajoltam. Most is tetszik. És, igen, változom. Fura kimondani, de egyre kevésbé érdekelnek a csajok. Testileg mindenképpen. Még az az oda bújni akarás is kopott most ki. Ellenben egy-két sráchoz (nem bentihez. ) nagyon is jó lenne oda bújni. Meg persze több is jó lenne. Érezni őt. Még mindig nem érzem azt, hogy mernék engedni, vagy hinni benne elég passing lennék tetszek valakinek. Ez még egy kicsit messzebb van. Addig keresem mit élvezek igazán, és mennyit érzek. Egyenlőre közepesnek mondanám. A szemérem ajkaim nem sokat adnak. Viszont hétről hétre változnak a dolgok. Ötvenkét hét lesz mire teljesen azt tudom mondani már változás nem lesz. A hetediknél tartok. Még sok minden jön, a hormon is. Ami tényleg sokat változtat az érzeteken. Várom mit hoz a jövő, és azt is csaj vagy pasi lesz aki elsőnek látni fog.
