Öreg boldogságok

SRS -30 nap

Egy hónap múlva. Egyszerre vagyok boldog, és feszült. Alig várom, hogy eljöjjön a pillanat. Tervezek mindent, és leginkább ezzel foglalkozom. A másik, hogy fejlődni szeretnék. Bár kevésbé tartom hatékonynak, önismereti könyveket olvasok. Változni szeretnék, s kicsit már beragadtam ebbe az életbe. Szeretnék mást, másképpen. A máshol nem hiszem működhet, de nem zárom ki azt sem. Ma csak a listát csináltam, mostam. Kicsit tévéztem. Igen, a legszuperebb dolgot is el kellet intéznem, borotválkozni ott lent, hogy tudjak lézerezni. Jó nap volt. A vega ebéd, legalább finom volt.

A kérdés mit sem változott, és nem is fog: Mit gondolok, vagy érzek a műtétről? Ma biztos vagy háromszor le akartam vágni. Minden bajom volt. Néha van ilyen időszak. Azért ma nehezebb volt kibírni. Valahogy ezeken az üres napokon nem találom a helyem. Leginkább a listámat csináltam meg. Fura arra gondolni, hogy tisztasági betétre lesz szükségem. Annyira másképpen kezd el működni az ember agya. Mások lesznek fontosok, a sorrend megváltozik. Igen, a társadalmi része hatással van mindenkire. Másik, hogy egyre kevésbé kell félnem, hogy elhagynak. Leginkább azért, mert tudom akkor is boldog vagyok, és nem másoktól függ, hogy milyen vagyok, és hogy boldog vagyok. Szeretek mindent amit a tranzíció adott nekem. Főleg a munkámnak örülök. Sok tervem van, és még több tennivalóm. Rájöttem végre hol vagyok, és ki vagyok. Ebben volt mindenki nagy segítségemre. Ma csak azt éreztem, hogy ennek a beteljesedése jön. Sokkal inkább várom, és szeretnék már ott lenni. Az is valószínű, hogy lesz tetoválásom. Szeretném a levendulát, de egyenlőre nem az lesz. Ösztrogén molekula és a transz zászló pasztell színben. Talán majd, Odin lesz a levendulásban. Ma nem gondoltam arra sem, hogy félek-e, mert nem. Nagy műtét, s jobb lesz utána. Jó nem közvetlenül utána. Várom, még négy hét…

Ma hivatalosan is lecseréltem a kék bögrém. Egy hét éves megszakítással, szerintem már több mint húsz éve használtuk, és javarészt én. Azt tudom, hogy már az Erfurtin is megvolt. Hihetetlen belegondolni, hogy menni reggelt töltött velem. Csak 2011 novembere óta nézem, akkor is az 4930 nap. Tizenhárom és fél év. Csak mosolyogni tudok. A történetünk nem ért a végére. Szeretném, ha velem jönne, s bárhová költözöm is majd, benne iszom elsőnek. Most viszont nyugdíjaztam. Immár a szintén több, mint húsz éves Hopszahop ül benne. Vigyáznak egymásra.