A reggel (5 éves)

Szerencsére korábban keltem, mint mindig. Lassan kibújtam mellőle, nehogy felébresszem. Kimentem a konyhába, s nekiálltam reggelit csinálni. Vimira már ott ült, és mosolygott rám. Úgy ahogy csak az öt éves kislányok tudnak. Kezében szorongatta a lapot amit az oviban csinált. Márta az ő pillanatát. Én neki kezdtem a kakaó készítésnek, elő vettem a muffint , s egy gyertyát raktam bele. Vimira az asztalhoz jött, figyelte ténykedésem. Kiöntöttem neki a kakaót, amíg itta, én megcsináltam a szendvicset, és adtam neki is egy muffint. Majd kitöltöttem egy pohár naracslét. Tálzával a kezemben indultam vissza. Ránéztem Vimirára, kacsintott tudta, hogy mikor kell jönnie.
Beléptem a szobába, még aludtál, így a tálcát letettem, s a kakaóval ébresztettelek. Résnyire nyitottad a szemed, az illatnak viszont nem tudtál ellenállni. A kezem után nyúltál, de én csak az arcomat adtam. Odahúztad, és egy csókod adtál. Felnéztél, én felvettem a tálcát. Öledbe tettem, és szóltam:
– Boldog születésnapot! – Vimira bekukucskált az ajtón, és bólintottam.
Oda jött és a kezedbe adta a lapot. Mivoltunk rajta, és egy szó: SZERETLEK! A gyertya égett, neked kívánni kellet. Majd elfújtad, Vimira pedig közénk bújt. Ahogy az ágy fehérjén játszott a hajtok gyönyörű volt, mint mikor a nap megnyugszik és az ég alja még vörösben izzik. Vimira rám nézett, zöld szemei csak úgy villogtak. Valamit elfelejtettem. Megfogtam kis kezét, ő pedig elhúzott. Szinte futott az ajándékodért, felkapta már ment is vissza. Büszkén mutatta a dobozt, hiszen ő csomagolta be. Látszott is ügyetlen keze munkája, néhol elcsúsztak az élek. Erősen megölet, és szólt bontsad ki. A doboz egy nyakláncot rejtett, amit ketten választottunk a kislányunkkal.
A reggeli közben elfogyott, és vihettem ki. Még mielőtt ott hagytalak volna titeket, felhúztam a takarót, és csókot adtam bokádra. Mikor felnéztem Vimira lába lengedezett előttem. Mosolyogva neki is adta egy nagy cuppanósát. Végül ki mentem a konyhába.