Barátság

Még két éves sem volt Mira mikor először találkozott Ginaval. Emlékszem, hogy ott mozgolódtak a lábunknál. Igazán egyikük sem mert nyitni. Aztán Gina volt a bátrabb. Mindig ő viszi bele mindenbe Mirát. Oda mászott hozzá, és a kezébe adta a plüsst ami nála volt. Ezzel kezdődött minden. Mira rámosolygott, és elkezdtek játszani. Mi már csak fél szemmel néztük őket.

Sok gondolkodás után egy óvodába írattuk őket, bár nekünk így kis kitérő volt. Első nap, nem is igazán volt probléma, ketten elámultak a sok új játékon. Minket el is feledtek párszor. Egyszer-egyszer összekaptak, de nem volt vészes. Mira akkor elment egyedül rajzolni. Gina ismerkedett más gyerekekkel. Aztán teltek az évek. Látható volt, hogy Gina az okosabb, de lányom a művészibb. Mi már itt vizionáltunk mindent. Reménykedtünk egyszer együtt lesznek üzletfelek.

Jött az iskola. Mira nagyon izgult, már nagyon akart menni. Várta a testnevelés. Kiskora óta tornára járt. Próbálkoztunk Ginával is, de a két gyerek ebben nagyon már. Az iskola is más volt nekik. Mindig együtt tanultak, hol agy egyikük volt erősebb valamiben, hol a másik. Mira matekja tényleg nagyon gyenge volt. A magyart, és a történelmet nagyon szerette. Minden szép volt egészen felső tagozatig. Mint egy mesében.

Hatodikban Mira szerelmes lett. No, nem emberbe. Kapott egy kutyát. Korra egyből a legjobb barát, és mindenes lett. Gina eleinte észre sem vette, hogy második lett. Aztán egyre kevesebbet jött, és találkoztak. Lányom nem értette miért. Elmondtam neki, remélve megérti. Eddig sem szóltam bele mit hogyan csinál. Pár nap múlva megjelent Gina. Nagy szemekkel néztem, mert egy kutyajátékot hozott. Mira oldalán Korrával rohantak hozzá. Nyakába ugrottak, és feldöntötték. Kisebb küzdelem után elvonultak. Csak később tudtam meg, hogy trükköket tanítottak az ebnek. Sőt, Gina kitalálta, hogy táncolnak majd Korrával, s ezt osztják meg. Kicsit furán néztem, de végül megvalósították.

Gimnáziumba is együtt mentek még. Korra egyre ügyesebb lett. Néha-néha felléptek a táncukkal. Eddigre már három volt. Persze a szerelem is jött. Néha eltávolodtak egymástól, de mindig tudtak egymásról mindent. Egy nap, hazaérve nem jött Korra elém. Meg is ijedtem. Miráért kiáltottam. Lányok közölte, hogy Gina elvitte. Ezzel azt gondolta mindent megmagyarázott. Állatam pár pillanatig, mire felsóhajtott. Egy kutyás srácba szerelmes. Megmutatja neki hogyan kell trükköket tanítani a kutyájának. Jeleztem, hogy ezt legközelebb jelezzék azért. Pár óra múlva vigyorgó lány társaságában megjelent a nem kevésbé boldog aussie.

Mindenki bánatára egyetemre nem együtt mentek a lányok. Hosszú holnapok tervezése után, nem is egy városba. Mira folytatta a művészi tanulmányait. Grafikusnak tanult. Gina tanárnak állt. Alig láttuk a két lányt, de mikor itthon is voltak, mindig együtt mentek mindenhova. Mira az egyetemre elvitte Korrát is, így őt is alig láttuk. Fél évvel egyetem kezdete után tudtuk meg, hogy Korra hol egyiküknél van, hol a másiknál. Kérdezem őket hogyan bírja, de azt mondták szeret mindkét helyen. Mindenki barátaival, ami úgy tűnik több van neki, mint a lányoknak.

Egyetem után haza jöttek. Próbáltak elhelyezkedni. Ekkor ültek le szembe velünk, s kijelentették, egyenlőre szeretnének összeköltözni. Korrának így lenne a legjobb, s hoznának mellé egy kölyköt, akit megint ketten nevelnének. Immár okosabban. Ennek már öt éve. Korra tizenhárom évesen elment. Odin akkor volt egy éves. Mindenkit megviselt távozása. Lányok egyidőre csak Odinnal foglalkoztak, nem is mentek semerre. Aztán idővel újra kinyíltak. Koncertek, és fesztiválok. Mira sokszor fotósként, Gina a buli kedvéért. Egyszer még gumikötélen is leugratta a lányom. Nem tudom hogyan bírta ki. Azt biztos, tűzbe mennének egymásért.