Esőcsepp

Esett az eső. Nem kertelek, zuhogott. Bent a szobában ebből csak annyit lehetett érzékelni, hogy kopog az eső, és folyik az ablakon. Szeretem az esőt. Elmoshat sok dolgot. Szégyent, fájdalmat és boldogságot is. Most hátat fordítottam neki. Nem akartam látni. Jó időszak volt az életemben. Párom várandós volt a lányunkkal. Feküdt a kanapén. Kezében könyvvel aludt el. Hasa már nagy volt. Nem szerette, nem tudott mozogni tőle. Mindig mosolyogtam, mertszívesen cseréltem volna vele, de megfelelő szervek hiányában, még a génjeim sem örökölte Csicseri. Hallom ahogy egyre halkabb az eső. Visszafordulok az ablakhoz. Már csak csepereg. Nézem a lefolyó cseppeket. Egyiknél elidőzik a tekintetem, és a gondolataim.

Az a vízcseppben milyen embereket érinthetett már. A körforgás állandó. Mindig visszatér egy ablakra. Mira arcára is lehullik majd. Ezek a gondolatok jártak a fejemben mikor elindult. Lányom is így indult. Egy csepp. Hónapokkal ez előtt döntöttünk. Itt az idő, hogy megpróbáljuk. Bár a neheze az ő dolga volt, a többit én akartam vállalni. Két anyja lesz, neki ez normális lesz. Másoknak biztosan fura. A csepp tovább mozdult. Nagyobb lett. Már akkora, hogy érezzük őt. Mindin mozdulata ajándék. Kedvesem nem ért ezzel egyet, de ezt meg tudom érteni. Én mindig a hasát fognám, amit persze nem enged. Annyit legalább elértem, hogy mesélhetek a cseppnek. Az ablakon tovább haladt az eső. Már a jövőt láttam. Mira mikor megszületik milyen lesz majd? Vörös, mint az anyukája. Vagy nem? Nem számított ez a gondolat. Akkor a kezembe fogtam törékeny testét. Tovább haladt a csepp. Mira már sétál. Párom végül mindennél jobban megszerette. Gügyögni még is sem ment neki. A gyerekmesék mindkettőnknek szenvedés volt. Nagyon Mira szerencsére nem is igényelte. Folyt a víz lefelé. Egyre nagyobb lett. Lányunk már óvodába jár. Haja vörös maradt, erős, határozott lány lett. Sokban hasonlított anyjára. Barátnője viszont csak egy volt. Vakon követte. A csepp nem állt meg. Már az iskola következett. Együtt mentek. A barátság egyre erősebb lett. Mira megtalálta a helyét. Szinte mindig rajzolt. Ebben teljesedett ki. A csepp haladt, ahogy az idő nem állt meg. Egyetem félig magányosan. Kutya a társa ebben az időben. Elveszettnek érzi magát barátnője nélkül. Ezt is csak ki kell bírni. A csepp halad, s halad. Mira bevallja érzéseit, és összeköltöznek. Boldogok mindketten. A hű társ eltűnik, és más lesz helyette. Neki ennyi adatott. A csepp már túl van az üveg felén. Ekkor egy másikba egyesül. Mira összeköti életét barátnőjével. Nem nézem tovább. Hallom, ahogy Kajlám felébred mögöttem.

Oda sétálok, hasára teszem a kezem. Fintorog, de nem hajt el. Kicsit hallgatni is engedi Csicserit. Simogat, és elunja. Engedem, s közben az előbbi látomáson gondolkozom. A mi példánk miatt választ vajon így párt? Igaz lehet a mit a csepp mutatott? Nem tudom. Ha igaz, szép élete lesz. Csak ezt kívánhatom neki. Lehet valamikor ő is egy esőcsepp volt csupán valakinek az arcán.