Hagyma

Rettenetesen meleg volt mikor kiléptem a lépcsőházból. Elindultam hagymát szerezni, akkor még nem is sejtettem, hogy milyen kalandokban lesz részem egy kis hagyma miatt. Kezdem inkább az elején, mert csak úgy lesz érthető. Bár, lehet úgy sem.

Kedvesem elküldött, hogy szerezzek az ebédhez egy kis hagymát. A bolt pusztán két sarokra van tőlünk, de ott minden megtörténhet. Első feladatom az élő felugró reklámok legjobbika Marcsi néni. Nem mondhatom, hogy rosszul csinálja, a hatalmas táskája talán egy fekete lyukat rejt, mert még nem volt olyan, amit ne halászott volna elő belőle. Megadóan ránéztem a roma asszonyságra, és hagymát kértem tőle, ha már azért mentem. Ránézett a táskára majd rám. Egy pillanatra azt hittem a táskába ugrik, és egy feketelyukká változva eltűnik. Valójában, csak megkérdezte láttam valaha nála ételt. Ekkor jöttem rá, lehet robot, vagy fénnyel táplálkozik? Ez már nem derült ki mert tovább mentem.

Következő akadályom a kocsma előtt való átkelés. Ez sosem volt egyszerű, pedig nem is iszom. Viszont, mikor ott elmegyek biztosan lesz egy Józsi aki tüzet kér. Fél percig kell bizonygatnom, hogy nem dohányzom. Mámorittas szemében látom ekkor sem értette meg, viszont az egyetlen megmaradt agysejtje mozgásba lendül, hogy kellene még ital, mert így a józanság jön, ami nem jó hír. Józsi így átcsap a világ legjobb kéregetőjébe. Egyszerre kér ételre, cigire és buszjegyre. Az érdekes, hogy ide akar jönni busszal, ahol vagyunk. Erre rámutatva, csak azt mondta biztos nem mert engem nem ismer. Nehezen tovább állok, mert látom ebből nehezen lesz karika.

Lassan haladok, mert a posta jön. Biztos vagyok benne, hogy egy kihalt épület csak, ahol jó fotókat lehet készíteni. Ez megcáfolva robog ki Julcsi néni, korát meghazudtolva. Meglát, és kedveském felkilátással megállít. Lemondó sóhajjal kérdezem tőle, hogyan van. Alaposan ecseteli leutóbbi műtétét. Végére felmerül benne a gyanú, hogy vagy orvos lehetett, mert én ez után a beszámoló után biztosan megtudnám műteni. Ezt befejezve, az unokák teszi, lelki és szellemi fejlődéséről beszél. Máris úgy érzem magam, mintha egy pedagógussal beszélgetnék osztályfőnökin. Hiába mondom neki, hogy ne lehet gyerekem, csak folytatja, és kezemet fogja. Szabadkozva kiszabadulok fogásából, és tovább indulok.

Az iskola előtt legalább nem állít meg senki. Kicsit figyelem, a diákokat. Elgondolkodom mennyit változott a világ. A kerítés mögött viszont minden normálisnak tűnik. Vajon tényleg védelem van ott. Biztos most is van akinek elrontják mások a napját. Innen nem látszik. Megy a foci, a lányok csevegnek. Páran a telefont nyomkodják. Mosolyogva állok tovább, hiszek abban, hogy ők már mind azok lesznek aki igazán lenni akarnak. Vagy jön egy atomvillanás, és mutáns X-men-ek leszünk. Minden lehetséges.

Végre elérem a boltot, csak félórámba telt. Belépek, zöldségek, pipa. Hagyma, pipa. Szerencsémre van is meg. Mellette ott a fokhagyma, és a lilahagyma. Megroggyan a vállam, elkezdem keresni a telefonom, de otthon hagytam. Párom nem mondta, hogy mit kér. Már azon gondolkozom bebújok a hagymák közé kicsírázni mikor az eladó oda lép hozzám. Nézünk egymásra, látja szememben az elkeseredését. Elmondom, nem tudom milyen hagyma kell, azt is hogy nem tudom milyen étel lesz. Pillanatra elmereng, s az mondja, akkor miért nem viszek egy kicsit mindegyikből. Rámosolygok, és elpakolom a hagymákat. Fizetek és távozom. Vagyis távoznék, ha egy hatalmas tömeg nem sodort volna el. A padlón végtagjaink összekeveredve csak szitkozódni tudok. Azt egy pillanatig nem értettem, hogy én mikor vettem tizenkét tábla csokit. Az eladó felsegít, miközben egy másik a tolvajt fogta meg. Nézek rá, ők mosolyognak. Ügyes voltam, jól elkaptam, gratulálnak. A hagymák meg már messze másik univerzumban éltek eddigre bolgogan, úgy legurultak. Már tényleg a sírás határán voltam. Mikor megkaptam az elveszettek helyett a friss hagymákat. Elindultam haza.

Biztos voltam benne, inkább kerülök kicsit, de senkivel ne találkozzam. Bedugtam a fülem, és a hagymákkal énekelve haza sétáltam. Leugrottam a boltba, és egy óra múlva tértem csak vissza. Addigra kedvesem talált otthon hagymát, mint kiderült vörös kellet. Én csendben összeomlottam, és egy korty páinkáért imádkoztam. Ami nem jelent meg előttem. Csak egy csókot kaptam, hogy mennyire áldozat kész voltam, és bátor, mert tolvajt fogtam. Végülis megérte, a csókért mindenképpen.