Egy bárd dala

Jártam utam, utakon
Kocsmák, fogadók
Sehol sem otthon
Párom sehol nem találom

Utamon egy fogadót találtam
Benne rózsát láttam
Meggyötört s beteg volt
Mégis szeme ragyogott

Kifizettem egy éjre
Nem bántottam én meg
Hálás volt, s ragyogott
S engedni nem szívesen hagyott

Ma is vele lennék, ott élnék
De szívem tovább hajtott
Velem Ő sosem tarthatott
Rabszolga volt, de már csak enyém

Sok én múlva vissza tértem
Kerestem az éjekben
De nem leltem soha meg
Szeme elveszet emlékeimben

Itt történ velem ez meg
Visszatértem nem várta meg
Elment s magához nem enged
Hiába várom rabszerelmem

Tina
2005, V. 28 Szombat