Egy bocsánat kevés

SRS -13 nap

Egy nagyon nyitott bejegyzés lett most. Mindent kiírtam magamból, mert érzem ez segít. Igyekeztem úgy írni, hogy ne legyen félreérthető. Itt-ott tudom, hogy túl őszinte, de most nem szeretnék rejteni. Vannak benne olyan dolgok is, amit csak a naplómnak szántam. Kérlek, most ezt így olvassátok.

Ma fogalmam nincs mit tettem, de minden ami létezik rosszul sült el. Ezt már láttam egy ideje. Egyre egyre rosszabbra fordultak a dolgok. Tudom, hogy hibása vagyok, de nem vagyok benne biztos, hogy csak az enyém. Mióta megvan az időpontom egyre romlik megint minden bent. Ma aztán teljesen összeomlott az egész. Semmi jót nem tudtam csinálni, csak lecseszve lettem. Vérig sértettem akit szeretek, szóval tökéletesen szar nap volt. Legrosszabb, hogy tudom nem tudtam volna másképp ezt kihozni. Bármit teszek ez a vége. El kell fogadnom, hogy nem vagyok képes csapatba dolgozni. Hiába igyekszem. Másik, hogy nem engedhetek közel magamhoz már senkit. Senki nem érdemli meg, hogy bántsam mikor a feszültség túl nagy számomra. Ma elleptek a hullámok. Ideges voltam a tüdőgondozó miatt, a műtét is egyre közelebb van. Lassan tényleg ott leszek, hogy egy megfázás miatt elhalasztják. Nagyon tartok ettől, és ezen most semmi sem segít. Én életem nem arról szól, hogy könnyen mennek a dolgok. Félek, és két nagyon feszes hét áll előttem. Egy-egy nap pihenővel. Egyre fáradtabb vagyok így, ezzel is csak az idegeim gyengülnek. Pedig nagyon próbálkozom. Pihenéssel, és gyógyszerrel is. Sőt, pont emiatt horgolok is. Mégis érzem, egyre többet van görcsben a hasam. Tartok tőle, hogy aznap mit hibázok, így persze hibázok is. Nem tudom mit csináljak ebben a két hétben, hogy jobban legyek. A fejem is egyre többet fáj, enni meg alig tudok. Néha nem tudom, hogy hányni fogok, vagy bőgni.
Próbálkozom azért minden reggel összeszedni magam, de most valami elveszett. Valami végleg oda lett. Félek ennek most komolyabb következményei lesznek. Félek, olyan hibáim vannak amiket képtelen vagyok javítani. Azt már rég tudom, hogy bármi teszek is, tőlem nem fogják elfogadni ha hibázok. Egy bocsánatkérés már nem számít, mindig ugyan azt követem el. Szemtelen vagyok, és nyers. Hiába jelzem, és tudják rólam, ezt egy hierarchiában nem fogadják el. Az érdemeim pedig kevesek, hogy elnézzék. Én meg próbálok egyedül dolgozni, csak a mai világban az ilyen munka szinte nem is létezik. Marad a gyomorgörcs, hogy a legutóbbi hibámért ki leszek-e rúgva, vagy nem. Mi lesz majd a következménye, és mit hoz a pár nap. Egyre távolabb és közelebb is érzem magam. Elvesztettem újra valamit amit szerettem. Ezért vagyok biztos benne, az életem erről szól elveszteni, amit megszerzek.

Kérdés adott: Biztosan akarom a műtétet? Igen, részben pont ezért történik minden. Egy nagyon rossz személyiségem van. Általában tudom kontrollálni, hogy ne agyaljam túl a dolgokat, de ha valami erős érzelmeket vált ki belőlem, meggondolatlan leszek. Ez lehet nagyon várt utazás, egy tárgy, vagy akár egy személy is. Igen, az elmúlt időszakban rájöttem, hogy amint valaki közel kerül hozzám én ellököm. Meg most beszélgettem anyuval. Ténylegesen nem engedek senki magamhoz egy bizonyos ponton túl. Ez azt hiszem az mikor már túlzottan is fájna az elvesztése, vagy elhagyása. Sejtem, ezért nincsenek is barátaim. Visszatérve, nagyon túl gondolom a dolgokat, és próbálok mindenre felkészülni. Amit nem lehet. Közben a gyomrom a nap nagy részében egy gombóc, mert azt várom mikor változik a helyzet. Rengeteg erőmet emészti fel ezeknek a gondolatoknak a kordában tartása. Mikor másra is kell figyelnem, akkor ezek kicsúsznak a kezemből, és ez nyilvánul meg abban, hogy meggondolatlan vagyok. A válasz, hogy túlságosan is akarom. Ebből kellene engednem.