Gyors változások lassan jönnek

A két kép közt két hónap telt el. Mégis ég és föld ami bennem van. A változások jók, mindig is tudtam, s szerettem változni, mikor lezárult életem egy-egy korszaka.
Most nagy változások vannak. Teljesen más ember leszek. Végre az akit mindig is látni akartam a tükörben. Egy olyan testes hagyok magam mögött, akit minden próbálkozás ellenére sem tudtam szeretni.
A diszfória nem egy nyomasztó valami. Inkább a stresszhez hasonlítanám. Nem tudod, hogy ott van, amíg nem tudod összerakni a jeleit. Lehetnek nagyon kicsi kis jelek. Ha lehet nem nézel tükörbe, nem szereted az arcod. Lehetnek jelentőségteljesebbek, minden áron női illatot szeretnél, mert az közelebb áll hozzád. Ezek évekig eltarthatnak, tagadásban élsz. Nem tudod, s akarod elfogadni a valóságot. Leginkább, mert nincs ki rámutasson.
Mikor bevallod magadnak, akkor kezded érezni a szorítást, hogy ez nem a te tested. Ez volt ami miatt, nem néztél a tükörbe. Nem is akartad érinteni magad. Csak összegömbölyödni, és sodródni. Aztán egy utolsó próbálkozásként, legyek az akit elképzeltem, ebben a testben. Edzek, figyelek magamra, jól nézek ki, de a tükör akkor sem lett a barátom. Nem látom, amit mások. Csak érzem, nem vagyok így sem az aki akarok.
Aztán jön a felismerés, s egy hihetetlenül hosszú út, hogy egyáltalán elkezdhess az lenni, aki amúgy is vagy. Sok beszélgetés, agyalás és próbálkozás után megkapod a lehetőséget. Elkezded a változást.
Ahogy haladsz előre minden pillanat ajándék. A tested a tieddé válik, olyanná válik, amit szeretsz. Van hogy csak egy pillanatra, de oda nézel a tükörbe, mert szereted az új tested. Szereted, nem szégyelled. Látod a változás, s érinted magad, mert nem hiszed el. Megtörténik, a tested végre eggyé válik lelkeddel.