Bujkáló Gwen

HRT 485 nap

Eddig is sejtettem, hogy elég sokáig tudom tartani magam mikor keveset alszom, de ez ma bebizonyosodott. Szerintem értelmesen nem aludtam három órát sem. Utána egészen jól keltem, és egészen a nap végéig jól voltam. Azt nem kétlem, hogy ennek köze lehetett a Xanax-hoz reggel. Valahogy éreztem, szükségem van rá. Ez igaz is. Csak nem egészen úgy, mert a szorongást úgy-ahogy tudom kezelni. Mikor egy problémás vevő is bejön a képbe, akkor már nem tudom kezelni a dolgokat, és elöntenek az érzelmek. Sajnos, nem az imádok mindenkit típusúak. Emiatt most egy darabig folytatom reggel. Jót is tett a hangulatomnak is. Egyébként egészen nyugalmas nap volt. Még diákot is instruáltam a végén. Egy bajom van, megint sokat költöttem…

Munkába csak a szokásos Kinder-eket vettem. Jó, ma sokat vettem, és meg is ettem. Ezért haragszom magamra. Természetesen Gwen egyikben sem volt benne. Amerika Kapitány már harmadszor van meg… Munka után, egészen hosszú gondolkodás után végül gyalog mentem a Líra-ba, a Fejlődéslélektan könyvért. Igazából csak ötszáz forint volt, mert nagy részét ReWin-re vettem. Holnap DM-ben kell majd vennem alapozót, sampont és kondicionálót. Vagy nem, de jobb lenne, ha lenne itthon. No, lesétálni a Líra-ba nem volt annyira fársztó mint hittem. Utána elmentem a BioTech-be, ahol nem kaptam vitamint. Teljesen logikusan bánatom Kinder-be fojtottam. Utána csak hulla fáradtan, és csalódottan hazajöttem. Itthon még nyújtottam egyet. Többre nem nagyon lettem volna képes. Még olvasni tervezek, aztán alvás.

Amit még akartam mesélni, hogy tervezek egy nagyon más fajta bejegyzés, igaz az majd csak hónapok múlva lesz esedékes. A másfél éves koromra szeretnék egy átfogó képet adni, milyen is transzneműnek lenni, és ezen az úton menni. Addigra már ennél is jobban passing leszek. Várom azt a visszatekintést.
Másik, hogy látom mennyire más vagyok. Ma az Árkádba egyből női mosdóba mentem, a fiatal csajok észre sem vettek. Kifelé menet sem, pedig sminkeltem is. Azért bevillant, hogy mennyit jártam a másik oldalra. Itthon a tükörbe nézve már egyáltalán nem láttam benne azt a srácot, aki akkor voltam. Csak én álltam ott, szinte visszhang nélkül. Emlékszem mikor felállítottam a tükröt, még a PM-et sem kezdtem el szedni, de erre vágytam. Most azt láttam, hogy voltam valaha más is. Egyre nehezebb elhinni, és ahogy telik az idő ez egyre jobban így lesz. Ez életem legjobb érzése. Tudom, hogyan hangzik, de akkor is… Alig várom terhesség érzését is megéljem. Reménykedem…