Gazdátlan fagyi

HRT 533 nap

Egészen értelmes nap lett a mai, ahhoz képest nem úgy mentek a dolgok, amint terveztem. Mivel alig voltak buszok előbb kellet bemennem Odin-nal, így az egész délelőttöt átgondoltam. Azt tudtam piheni még szeretnék. Holnap nagyon hosszú napom lesz. Reggel héttől este tizenegyig nem leszek itthon. Amit itthon akartam elintéztem, aztán pihi volt. Bár csak másfél órát aludtam, összesen hét és felet. Kicsit többet terveztem. Így ma amint lehet fekszem is, mert ötkor kelek. Ennyit erről.

Itthon összeraktam a szettem, fájószívvel egyik overál sem jó. Így visszatértem a farmerhoz. Nem esett jól, de a fejem is olyan volt ma, mint egy krumpli. Megint nem láttam magamban semmi nőiest. Azért időben elindultunk, elfelejtett kutyakakizacsi után. Megvettem az ebnek a világjegyet, így már bármikor tudom vinni. Beérve első állomás a park volt, "a régi szerelmek lábnyoma, / a csókok íze számban hol méz, hol áfonya". Az a pad nekem mindig a mosolyát fogja jelenteni. Aztán tovább mentünk a Bécsi-be, de ott még nem volt ebfagyi. Elég sokat sétáltunk, de szinte semmi nem volt nyitva. Végül visszatértünk a Levendula-hoz. Természetesen vettem levendula fagyit. Odin egy tölcsért kapott, egész nehezen értette meg hogyan kell enni. Közben az enyémből adtam neki. Ette szóval szerintem ízlett neki. Utána végre nyitott a Bar of Legends. Már terveztem újra megyek, fura nem sört inni. Sajnos, másik gazdája nem futott be. Jeleztem, de még nem jött vissza városba. Mi azért elvoltunk. Odin-ról a hámot is levettem mehetett. Néha tényleg azt hittem otthagy engem. Olvastam kicsit, majd eljöttünk. Sétáltunk keveset, aztán busszal haza. Itthon csak fürdésre volt idő. Esti rutin, s alvás jön…

Mese nem lett ma végül. Egyenlőre nem érzem azt, hogy el tudok szakadni a másik világtól. Holnap biztos nem lesz, utána lehet megpróbálkozom. Viszont lezárom a szavas mese írást. Túl problémás. Más megoldást fogok keresni.
Régebben mondta nekem Gina, hogy legyek egyenes. Akkor már tudtam igaza van. Most is kettesben szívesen, és bátram elmondom érzéseim, ha érdekli. A lényeg, hogy rájöttem miért így kommunikálok. Azt már mondtam, én totálisan diszfunkcionális vagyok. A családom egy fokkal kevésbé. Nem szoktuk egyenes kimondani a dolgokat. Én is sokszor csak utalok rá. Igyekszem ezen változtatni, de többször túl őszinte vagyok. Azt meg tudjuk, hogy két ember létezik, akinek vannak barátai, és vannak akik teljesen őszinték. Ezért is nehéz ez, nem akarok senkit megbántani, és én sem akarok csalódni. Mindenki túl sok pofont kapott már. Tudom magamról azt is, hogy manipulálom az embereket, hogy elérjem a célom. Utálom emiatt magam, s általában szólok is erről, de annyira finoman csinálom eddig csak pár jelezték nekem, észrevették. Szóval igen, egészen elcseszett vagyok.

U.I.: Mit gondolhattak az emberek, hogy cicás kalapban, cicás hátizsákkal kutyát sétáltatok?