Pékné merevedése

SRS -9 nap

Hosszú nap volt a mai. Bár bevallom számítottam rá. Tudtam mit akarok, s így is készültem, ami kifizetődő volt. Csak azt sajnálom másra nem jutott időm. Azért jó egy újabb nappal közelebb lenni a műtéthez. Közben viszont távolodom mindentől. Leginkább egy burában lennék, s csak magammal foglalkoznék. Az lenne igazán jó.

Reggel nem sok kedvvel keltem, de készültem lelkileg a hosszú napra. Bent azonnal kezdtem is a pékséget, utána ahogy terveztem csináltam a fontosabb dolgokból egy új adagot. Félre téve várta bevetését. Ami szerencsére nem jött el, így nyugiban tudtam leltárazni. Volt segítségem is. Rehabos társunknak, én tudom már tudom milyen munkát lehet adni. Így tudtam magamon is segíteni, és neki is jobban telt az idő. Utána már csak a szokásos dolgok maradtak. A szünetekről nem nyilatkoznék. Enni azért ettem. Büszke vagyok, hogy ma a végére tudtam mindennek érni. Kicsit késve tudtunk lelépni, de az érzés az eredményes napért megérte…

Igen, ugyanaz: Biztosan akarom a műtétet? Kezdek megbolondulni a farkamtól. Idegesít Pusztán a létezése is. Tudom nemsoká Kibírom, de nem hittem, hogy erősödni fog az érzés és nem gyengülni. Arra tippeltem, hogy azért is kell abba hagyni, hogy bizonyos érzések és ösztönök visszatérjenek. Visszatértek, érzem őket. Viszont nem akarom ezeket. Jobban érzem magam cicás csajnak, s majd őrült macskás nőnek, mint bármilyen férfinak. Nem tudok abban a közegben létezni, amit a férfi világ rám próbál egész életemben kényszeríteni. Szeretem, hogy van bátorságom tátogni az utcán, sőt néha táncolni. Mindig mosolyoghatok, bárkire kor és nem függetlenül. Lehet amúgy is lehetne, de én így vagyok az akiről tudom őszinte a mozdulata, s a mosolya. Olykor a dühe és a haragja is.