Eredményes vombat

SRS -10 nap

Bár az életem legjobb esetben is éppen hogy megvan, jól érzem magam. Ezek a napok nehezek. Nem is feltétlen a munka miatt, vagy mert szokásosan magam alatt is képes vagyok vágni a fát. Ez egy érdekes dolog, de nem most akarok beszélni róla. Azért nehéz, mert egyre közelebb vagyok, és s így egyre jobban izgulok. Ezzel hol lassul az idő hol gyorsul. Állandóan csinálni akarok valamit. Itthon meg aludni, tévézni vagy játszani. Igaz, sokat is olvasok. És még sok dolog fog történni addig. Itthon is, és bent is. Félek is kicsit…

Reggel Gábor-ral keltem, holnap is vele fogok. Így is időben kész lettem. Ma más az új rúzst használtam. Jobb, és jobban is illik hozzám. Pedig csak egy árnyalattal sötétebb. Vombat lévén körbe ment a busz, így sétálhattam egyet. Beérve kassza. Jól is telt a nap, amit akartam adományokban, azt hoztam is. Sajnos, az ezer nem lesz meg. Munka után mentem hálóinget venni. A kínaiban meglepően drága volt. Annyiért a Pepco-ban kettőt vettem, és két melltartót. Utána olvastam a vidékiben, Örökölt sors nagyon jó, csak nem lesz vége. Ahhoz terápia kellene. Itthon játszottam, olvastam, lassan megyek is aludni.

Szokásos rész jön: Biztosan akarom a műtétet? Igen, ma sem lettem más állásponton. Ennek egyik legjelentősebb oka a merevedés. Megint volt. Ezek után nem nagyon tudok arra vágyni megmaradjon. Erre jó, elismerem, hogy meredjen el valami, mint egy zászló. Arra aztán lehet felhúzni dolgokat. Akarja a rosseb. Vagy állíthatók sátrat, ahová hívhatok… Köhöm. Éjjeli pillangókat. Nem vágyom testiségre, sátrat inkább más állítson. Másra nem igazán alkalmas. Merevedett állapotban, még elhelyezni sem lehet. Hol itt lóg ki, hol ott kényelmetlen. Kapaszkodónak jó lehet, csak épp nem nekem. Lelehet nyelni, bár inkább csak gyakorolni. Ezek nem foglalkoztatnak, így ha lehet a tudománynak felajánlom.