Hovatovább húsz

HRT 609 nap (Húsz hónap)

SRS 26 nap

Tudok ülni. Jó, hellyel közzel. Akkor is ez a nap híre. Sok dolog nem történt, így ezzel nem is fárasztok senkit. Lényegében csak összepakoltam holnapra, mert irány megint a napfény városa. Két nap. Egyiken mászkálok, másikon doki, s más lesz tervben, ez titkos. Ma ennyit tettem, nem sok. Ez van. Inkább a húsz hónap legyen a téma.

Kezdet kezdetén izgultam, de nem vártam, hogy másnapra nő leszek, bár ezt másnap szomorúan vettem tudomásul. Aztán telt az idő, én meg csak hisztis lettem, de nőiesebb nem. Oké, ma is inkább hasonlítok egy tál babra mint másra. Jó, elmondom. A tál bab a pasi, mert a here a bab. Nincs logika. A krumpli az androgűn, a szilva a nő, ami még nem volt. Ezzel jelzem hogyan érzem magam. Sokáig inkább bab voltam. Megélni nehéz volt, hogy emiatt kirúgtak, és nehezen találta állást. Ennek azért volt jó oldala is, itthon biztonságban változtam, s lettem nőiesebb. Ekkor váltottam, s kezdtem nőként élni. Lényegében, mert a mellem már akkora volt, hogy nem lehetett titkolni. Aztán elkezdtem a videókat, és a Threads-et. Az ahova jutott hihetetlen. Nem hittem volna, ilyen jó közösségem lesz. Végül találtam munkát, egy multinál. Érdekes, hogy én nem tartottam tőle, hogy a vevők kinéznek vagy megszólnak. Nem is velük lett végül probléma. Mindenképp örülök, hogy elvállaltam, mert végre kiteljesedhetek. Nagyon szeretek eladó lenni, és emberekkel foglalkozni. Igaz majdnem otthagytam az egészet mikor kaptam egy lehetőséget. A Gazdám magához csalt. Azóta úgy érzem létezik munkahely ahol inkább ott vagy, mint otthon. Önmagam lehetek, amennyire a vezetőség engedi, és fejlődhetek is. Most munka terén majdnem a tökéletes helyen vagyok. Igen, könyvesbolt a tökéletes…

Érzelmileg egy nagyon kemény utazás volt. Minden szempontból. Voltam nagyon mélyen, sőt a legmélyebben is. Igaz szárnyaltam is. Voltam nagyon hisztis, és tökéletes munkatárs is. Mikor minden összeomlott, akkor nem hittem, lehet valaha még vaginám, most meg itt próbálok ülni rajta. Ami másképp rossz, mint mikor a péniszem zsibbadt el. A legjobb a Halloween volt. Imádtam cicalány lenni, és mindenkit mosolyogtatni. Talán ez a legjobb ebben a húsz hónapban. Egyre többet mosolyogtam, míg végül ez lettem én. Lehet végre elértem amit vágytam, az vagyok akire én jóként gondolok. Van még mit fejlődnöm, mert napokban voltam gonoszka. Persze csak szóban. A műtét viszont maga nagy volt. Előtte nem izgultam, el is aludtam. Utána is teljesen nyugodt voltam. Már mikor betoltak tudtam, ez nem változtatás, ez helyreállítás. Azóta sem tudok betelni bele, milyen szép a hasam, és nincs ott semmi. Nem lesz világszép, de engem nem izgat. Enyém, és nincs ott ami a DNS-em elhibázott. Az utóbbi hónapom ennek az örömében telt. Talán a legérdekesebb, hogy már nem szorongok. Már nem a jövő érdekel. Csak az itt ,és a most.