Pékné túlélete

Ma csak túlélni akartam, ami hellyel-közzel ment. Ennek most én voltam a hibása. Tudtam, hogy pékség lesz, és azt is, hogy ezt valamiképpen egyedül kell megoldanom. Ami hol ment, hol nem. Az időbeosztásom pocsék volt, és egy idő után annyira beduzzadtam, hogy a mozgásom is fura lett. Arra legalább rájöttem, hogy miért pánikolok reggel. Valahol látom, vagy sejtem, hogy nem tudok olyan teljesítményt nyújtani amit elvár tőlem a Vezetőm. Lényegében megfelelési kényszerem van. Emiatt kicsit túl is húzom amit tehetnék. Bár nem volt nagyon fájtam, de nem volt kellemes sétálni. A rossz, hogy ezeket pár perces üléssel kihagyhattam volna. Minél inkább feszítem, annál többet kell pihennem. Végül azért egészen értelmesen végeztem, segítséggel. Holnap már jobban fog menni remélem, és eljutok a végére. Kezdek rájönni hogyan tudom egyedül vinni, anélkül hogy sérülhetek. Van ahol lassabb vagyok, vagy másképpen emelek. Az is van, hogy nem egyszerre viszem. Lazább utat kellet keresnem. Most ezt kell majd gyorsítanom, ez a tervem.

Munka után kicsit együtt maradtunk Gina-val. Most is Halloween bűvöletében beszélgettünk, és mászkáltunk. Kerestünk tököt, vagy jobb esetben koponyát, őszi dolgokat. Még nem nagyon vannak, pedig megnéztük a Sinsay-t, a KIK-et és a PepCo-t. Végül itt vett egy teáskannát. Aztán ettünk pár falatot, és beszélgettünk egy jót. Még munkában kiderült, hogy túl durva voltam a műtét előtt. Erre én is rájöttem, s igyekszem ezen javítani. Tudom menyire sok dolgom van, de ez fontos számomra. Nem várom minden régi legyen, hiszem nagyot csalódott bennem mindenki akkor. Viszont szeretném megmutatni, hogy ténylegesen változtam. Ez nekem is idő…

Egy apróságot akartam még írni, hogy égül úgy döntöttem, hogy reggel kenem a Divi-t, hogy napközben legyen az ösztrogén sok, és kitudjam élvezni.