Csillaggyár

Tiszta volt az ég. Annyira, hogy még a tejút is látszott. A fűben ketten feküdtünk, Gina ott volt mellettem, és megbabonázva néztük a csillagokat. Már sokadszor próbálta megszámolni, mindhiába. Szerettem, ahogy próbálkozott vele. Hat éves voltam, ő lassan nyolc. Mégis a legjobb barátnőm volt. Nézetm az arcát ahogy koncentrál, és akkor jutott eszembe. Már beszéltünk a Napról, a Holdról. A csillagokról nem beszéltünk. Mikor feltettem a kérdést még beszélgettek a szüleink nem messze a tábortűznél. Gina rám nézett, egy pillanatra egy csillag is megjelent a szemében, és elmondta hogyan születnek a csillagok.

Egyszer régen, élt egy hatalmas óriás aki nem félt a sötétben, mert így is látott. De ez az óriás akkora volt, mint a Föld. Nagyobbakat lépet, mint amilyen messze van a Nap. Ez az óriás szeretett mindenfélét csinálni, legtöbbször csak sétált a végtelen űrben. Egy nap rájött, hogy lehetne fény is csinálni. Egy probléma volt, hogy nem tudta hogyan csinálja meg. Valójában csak olvasni szeretett volna már egy jót.
Így aztán neki állt kísérletezni. Első próbálkozására egy akkora robbanás lett, hogy máig hallják a tudósok a hangját. Az óriásnak nem szegte kedvég, de sokáig tartott mire meggyógyult. Utána, már kisebb dolgokkal próbálkozott. Mi lenne, ha sok-sok kicsi fény adna sokat nekem, gondolta.
Következő próbálkozásnál már tudta hogyan csinálja. Szerzett csillagport, az mindenhol van a végtelen űrben. Hatalmas kezével összenyomta, addig addig nyomta, míg már égette a csillagpor a kezét. Mikor kinyitotta a kezét ott pislákolt benne az első csillag a világon. Felsóhajtott, hogy az első megvan, csak sok milliárd van hátra.
Újra elkezdett gondolkozni. Közben a közelben maradt csillagpor vágyta a többi csillagport. A csillagporból minél több van egy helyen annál jobban vágynak egymásra. Az emberek is abból vannak, azért szeretünk együtt lenni. Akik egy helyről származó csillagporból vannak, mindig barátok lesznek, vagy szerelmesek. Vonzák egymást.
Az óriás nézte a csillagpor, és mosolygott már tudta hogyan lesz neki lámpása, s neki nem is kell semmit tenni. Kinyújtotta kezét, összeterelt egy nagy adag csillagport. Elnevezte csillagködnek, és figyelte mi fog történni benne. Egyszer csak annyira közel kerültek a porszemek, hogy összeálltak, és boldogan kezdtek világítani. Lassan helyet adva a többi csillagpornak. Az óriás nézte, és elmentmás helyekre is, hogy csináljon magának csillaggyárakat magának. A sok sok csillag így született meg. A csillagpor nem szeret egyedül lenni. Társaságra vágyik.

Mosolyogva néztem a barátnőmet, ahogy beszélt a csillaggyárról. Én azt hittem, hogy tündérek, vagy unikornisok hozzák létre őket. Gina, sokkal okosabb nálam, ezt szeretem benne legjobban. Mikor szólt a papája felugrott, és kérdezte megyek vele. Felnézve az égre csak azt kérdeztem, biztos nem tündérek voltak. Megvonta a vállát, és felhúzott, hogy megöleljen. Fülembe súgta, hogy mi egy helyről származunk. Ennek már húsz éve. Most is itt van velem, úgy tűnik neki van igaza. Az óriás szerinte azóta is olvassa a könyveit.