Korra (12 éves)

Egy kicsit elmaradtam ezzel a beszámolóval, de egy kis rosszcsont költözött hozzánk. A kis boszi két hete lett tizenkettő. Eljött az idő, hogy valami olyat adjunk neki ami felelősségre is tanítja. Így került hozzánk Korra az aprócska Ausztrál juhász. Nem tudom, hogy lett Vimira kutyás, hogy mi macskásak vagyunk. Vagy inkább állatosak.
Ez is csak egy szokásos reggel volt. Csütörtök. Együtt szoktuk utálni. Szülinap ide, vagy oda, ennek a napnak randa neve van. A nap sem nagyon akart kibújni a felhők közül. Vimira a takaró alól figyelte a világot. Oda ültem, s megsimogattam vörös buksiját. Biztosítottam, hogy ha ezt a napot kibírja csodás ajándékot kap. Kettőre menni fogok érte. Kidugta a fejét, s rám öltötte nyelvét. Én adtam neki egy homlok csókot, s hagytam öltözni.
A konyhában vártam kakaóval, s egy szendviccsel. Te is ekkor érkeztél. Meglepett, hogy összefontad hajad, szinte nem is látszott vöröse. A farmer overáll viszont tökéletesen követte tested. Kis boszorkánk is megjelent. Rád nézett, és csak annyit szólt, mehet átöltözni. Sarkon fordult, és elment. Elvetted tőlem kávéd, kaptam egy csókot. Menet közben már az aznapi rajzot kerested a szendvicsedben.
Vimira visszatért. Ragyogó sötétzöld bársony ruhát vett fel. Kedvence volt. Haját szabadon hagyta, minden irányba állt. Néztem, miközben reggelizett. Megfésüljem, vagy ne. Végül csak kézzel kicsit lesimítottam a haját. Nem tetszett neki. Lázadásként csak egy lenvászon szütyőt vett magához. Egy pillanatra azt hittem valami tündér jött, aztán rám fintorgott.
A kocsiban nem beszélt velem, csak nézett ki az ablakon. A nap tengerzöldre festette szemét. Haragos tenger volt. Tudtam akkor is menni kell iskolába. Annyit engedtem, hogy ma kihagyhatja a szertorna edzést. Amit viszont nem akart. A iskola mentett meg. Akármi is volt köztünk egy ölelést és puszit mindig adtunk. Igaz ilyenkor szinte elhadart volt, de volt. Néztem a boszorkámat, úgy távolodott, mint egy kis nimfa. Elindultam én is, a kutyáért.
Mikor megérkeztem Esztihez már megismertek a kutyái. Beszélgetünk egy kicsit, aláírtuk a papírokat, s elhoztam a mi kis rosszcsontunkat. Tanmark’s Quinn Vimira, becses nevén. Igen, tudom, de akkor sem tudtam ellenállni.
Hazaérve kicsit hagytam ismerkedni a környezettel. Igazi felfedező volt. Egy red-merle Aussie csajszi. Igazi társ, az én kincsemnek. Rám nézett, én rá, majd elment a helyére pihenni.
Kettőre mentem Vimiráért az iskolába. Otthon mindent elrendeztem. Már te is otthon voltál. Készült a torta, s mi egymás. A buli a hétvégére volt meghirdetve, így most csak hárman voltunk. A boszi semmit nem tudott. A kutyus meg sem pisszent. Mintha tudta volna, hogy meglepetés. Mikor benyitott a házba a kicsi kis szőrgombóc ott ült farok csóválva. Nézte az új gazdáját, az pedig őt. Egy pillanatig azt hittem nem volt jó ötlet. Vimira leguggolt, rám nézet. Tudta milyen vagyok, nem kellet szólnom. Megsimogatta, és elnevezte Korrának. Abban a pillanatban megvolt az összhang. Korra pontosan tudta mit szeretne a boszim. Nagy nehezen megkértem őket azért az előszobát hagyjuk már el. Póráz, minden nélkül követte Vimirát Korra.
Elvesztem akkor egy másik világban. Vimira, s Korra, akár a familiárisa. Sötétzöldben, íjjal a hátán, az oldalán karddal. Mellette a védelmezője. Már tudtam mi lesz következő Con-on…