Magam akarok lenni

Egyre hangosabb bennem az ösztrogén. Egyre kevésbé érzem a határt magamban. Egészen sokáig tudtam, egyensúlyozni a pasi énem, és a női között. Már nem megy ilyen könnyen. Nem az a kérdés, hogy kell-e nekem. Nem kell a pasi énem. Nem szeretem őt. A múltam, nincs már. Egy visszhang, aki ott van az arcomon, és a hangomban. Pont ott, ahol leginkább látható. Ő az aki még mindig irányítani akarja az életem, miközben már nem is él. Nem tudok igazán boldog lenni, itt van velem, és az öröksége még sokáig velem lesz. A nevem meghatároz. Nem titkol semmit. Elvárják, hogy akkor igenis pasi legyél, kőszikla, aki állja az élet csapásait.
Nem vagyok már erős. Talán nem is voltam. Csak a barátnő lenni. Az aki ott lehet az árnyékben, és csodálhatja. Csak egy lány aki éli az életét. Az élet nem ezt az utat adta nekem. Párja lehetem kicsit. Akkor amikor még szerencsére inkább voltam nőies, mint férfias. A vágyam kevésbé változott, hiába távolodtunk el. Jöttek másik, árnyék maradtam. Mindig olyanok mellett, akik árnyékában nem volt zavaró feminin létezésem. Egyszerre voltam barát, és kicsit szerető is. Nem tudom szerettem-e őket, de biztosan nem barátok voltak. Annál több, mindent megadtam volna nekik.
El nem árulhattam nekik mit gondolok, hisz magam sem tudtam. Nem éreztem, hogy mit akarok. Létemben adott volt, hogy hosszú hajam legyen, és irigyeljem a csajokat a szép ruhákért. Nem vágytam semmilyen férfias dologra. Az autó és a motor engem hidegen hagy. Viszont a varrás, már izgalmas volt. Szerettem a párommal tanulni, és terveztem is neki ruhát.
Most, itt mégis egy olyan helyzet határoz meg ami ellen semmit nem tehetek. Még nem múlt el az ő ereje. Idejét sem tudom, el fog-e valamikor. Sőt, az még csak a kisebb lépés egy nagyobb előtt, amire talán nem is lesz lehetőségem. Visszhangja a testem selejtes része, mint torz testrész talán már mindig velem marad. Lehetek bár önmagam, ő nem fog elengedni engem. Nem követel, nem akar. Nem is ő aki nem hagy. Ő is áldozat, hiszen már halott.
A holnap könnyebb lesz, minden holnap. Csak a ma nehéz. Hinni, hogy az a lány, aki elveszett visszajön. Lehet már nem is létezik, vagy nem is létezett. Akkor persze aki vagyok, az ki? Én választottam nevet, ami megint csak megfog határozni. Egy új életet hozva létre, ha elfogadja ez valaha a világ, mert attól hogy én mondom még nem történik semmi.
Talán majd holnap lesz valami.