Mondjak estimesét?

HRT 505 nap

Ma van az SOS nap. Egészen olyan is lett. Bár nem annyira a napomról szeretné mesélni. Inkább arról, hogy mennyire jól esik, hogy belefogtam egy új dologba. Mennyire kellet nekem, hogy végre írjak. Egyenlőre egészen rövid volt. Még nem találtam meg a hangom, hozzászoktam, hogy itt ennyiket írok. Viszont történetet kitalálni felemelő volt. Inkább elmondom a két gondolatot ami ma járt a fejemben.

Reggel óta éreztem, hogy valami nem tetszik nekem. Mivel bent hagytam a táskám oda kellet ugrani a boltba. Tudtam, hogy Gazdám lesz bent. Azt is tudtam, hogy megfogom ragadni az alkalmat, és beszélgetek vele. Mikor eljöttem jöttem rá, hogy hiába lettem több dologban új ember. Ezzel még én is igyekeztem, az érzéseim feldolgozása, és alakulása semmit nem változott. Teljesen ugyanúgy történik minden. Két éve elsőnek érzek bármit is. Kezdek kinyílni, és ez félelmetes. Hiába látom, hogy ez csak nekem kell. A személyes teremben sem volt sokat. Beszélgetni viszont még mindig jót beszélgetünk. Apróságokról, bennem meg lecsapódik, és erőt ad. Mindig így volt, csak mivel mindent túl gondolok van rossz része is. Mindig attól félek, hogy rosszat mondok, vagy teszek. Ezzel lerombolom azt a kapcsolatot, amit annyira élvezek. Természetesen ez végül mindig bekövetkezik, csak mert ilyen az életem. Ellenállni annak, hogy csináljam viszont nem tudok. Emiatt mindig kicsit többet adok magamból. Közben igyekszem visszafogni magam. Most szinte csak egyszer-egyszer igyekszem kisajátítani a figyelmét. Csak, mint egy macska.

Másik, hogy végre újra írtam. Gazdámnak tetszett az ötlet, hogy kapok tőle egy szót, és arról kell neki estimesét írnom.. Ma a csillaggyár volt. Abban a pillanatban, hogy olvastam tudtam, hogy mit akarok. Közben még két ötlet volt, de visszatértem az elsőhöz. Már mikor leültem írni imádtam. Viszont csak a végén jöttem rá igazából miért. Megint a gondoskodás miatt. Van végre valaki akinek mesélhetek, és ezzel boldogságot adhatok. Kicsit jobbá tehetem a napját. Szeretem, ha olvas, és mosolyog. Kicsit úgy érzem ott vagyok, és hozzám kuckózik. Jó, Ő nem ilyen, de én meg reménytelen romantikus vagyok. Felolvasni, viszont még mindig nem tudok. Elmondta, hogy sietek, és mintha félnék. Utóbbi igaz is, mert félek, mit szól. Eddig minden hanganyag csak neki készült. Ez az egy amiről nincs adatom, hogy mennyien hallgatták meg. Nem számít, mert küldhetném csak neki is, de ha már megvan kiteszem. A meséket is ide írom, így hamarosan lesz egy oldal nekik. Addig linkelgetem. Az biztos, hogy ez volt ma a legjobb. Írni, és érezni, hogy mosolygott rajta.