Lehet jön Vuk

HRT 510 nap

Vannak az ösztrogénnek kevésbé jó hatásai is. Bármennyire is szeretem azt a sok érzelmet amit ad, néha ezek visznek bajba. Sokkal több józan ész kell, mint eddig. Lehet, hogy csak az változott sokat, hogy én nyíltam ki. Nagyon sokat beszélek, és szeretem mikor figyelnek rám. Ettől még megmaradt, hogy tudok csendben lenni. Csak jóval kevesebb esetben. Pedig van, hogy az a jobb. Az viszont érdekel, hogy milyen lennék egy új társadágban, főleg így, hogy nem iszom. Mennyire mernék nyitni. Bár ez már igazán nem fog kiderülni, mivel kicsit idős vagyok tavernába járni.

A mai szavam nem volt egyszerű, s akkor még nem is tudtam a holnapit. Mára az Illúzió-t kaptam. Nagyon sok ötletem volt. Túl sok is. Gondoltam a Világérintőre, aztán az Én vagyok a szörnyre. Mind a kettő a képzelt valóságra épít, sőt volt egy harmadik is, már megírt. Végül ez utóbbi volt amit nagyon átírtam. Alapjában nincs neme a főhősnek, nem is gondoltam rá. Nem volt fontos. A háttér, hogy ő a kapocs egy másik dimenzióhoz. Minél inkább látja, s hiszi annál vékonyabb a fal. Bár a történet során nem derül ki – akkor sem ha hosszabb írás lenne, de más helyekről is tud illúzió hozni, és maga is el tud szökni. Lenne is aki igy jön, csak épp meg is halna. Ezek az ötletek lassan alakulnak ki, mikor leülök akkor érzem kezd egész lenni, persze közben szokott tovább alakulni.

Munka jó volt. Elfáradtam, de tényleg élveztem. Pakoltam, közben megint sokat tanultam. Természetesen érkezéskor Gina szívatott. Jól esett, jó kedve ragadós. Kicsit visszaszólogattam, de nem komolyan, csak cukkolni. Aztán szabad voltam lényegében. Csináltam a dolgom. Szerintem piszok lassan, de a pókokat – amik szerintem inkább polipok – elsőnek csináltam. Meg sok új dolog volt. Jött új Áfonya is. Én viszont egy Vuk-ra pályázom. Meglátjuk. Kicsit tudtunk szórakózni, kidumáltam magam. Azt tudom sokat csak fecsegek, nincs sok lényegi tartalma. Nem is fontosak a lényeges részek, azok jó elbújnak a részletekben. Jobban szeretek így írni és beszélni is. Rossz beidegződés, így csak az ért aki figyel, csakhogy annyira kéne amennyit ki sem adok. Nem lehet minden utalásom érteni. Ezen igyekszem változtatni azzal is, hogy a meséket elmagyarázom. Tegnap a programozást említettem, bár nem akarok javítgatni semmit. Sőt nem is tehetem, hiába érteném. Az viszont jó benne, elsőre megjegyzem a dolgok elérését a programban. Pont ezek miatt, nem is nézem mit csinálnak. Még nem tartunk ott…