Álszentség

-Tudni akarom! – Kiabálta már nekem.
– Nem tudok válaszolni. – Néztem a lábam, mert nem mertem a szemébe nézni. Tudtam, ha megteszem azt az igazat fogom mondani, amit nem akar hallan.
-Akkor hogy legyen tovább? Szeretsz egyáltalán, vagy mi volt mindez?
-Szeretlek. – Néztem rá. Kék szeme, most is elvarázsolt. Szerettem mikor morcos, de most más volt. Csalódott bennem, ezt nem bírtam. – Csak nem úgy, ahogy te engem. Én másképpen szeretek.
-Hogy lehet másképp szeretni, megmagyaráznád? – Forgatta a szemeit. Már sejtettem, nem fog igazán megérteni.
-Nem tudok úgy szeretni, nem teszem bele a lelkem. Annám engem több fájdalom ért. Falakat emeltem, amiket nem lehet már lebontani. Féltelek, és hiányzol mikor nem vagy velem. Szeretem mikor a közelemben vagy, és szeretem nézni mozgásod. Más nincs ebben, egyszerűen nem érzem azt, hogy mindenem lennél. Bármikor azt mondod, holnaptól ne lássalak, akkor elfogadnám. Még csak nem is sírnék. – Nem néztem a szemébe, nem akartam látni mikor rájön az igazságra.
-Te csak játszottál velem? Az érzéseimmel? Ennyi időn át? – Szinte kiabálta.
-Nem. – Vágtam rá, talán túl gyorsan is, mert felém mozdult. Azt gondoltam pont kapok.
-Akkor mi volt egy a dolog köztünk? – Éríntette meg az arcom.
-Én így szeretek, tudom kevés ez, de ennyi vagyok én. Sok hibám, és rengeteg rossz tulajdonságom. – Vontam meg a vállam, és hajtottam az arcom a kezére.
-Nem kevés, csak nem értelek. Mindent megtettem, hogy azok a falak eltűnjenek. Mindenben segítettelek. Mégsem vagyok fontos neked. – Húzta el a kezét.
-Fontos vagy nekem. A legfontosabb, de nem ragaszkodom hozzád. Menni kell, akkor elengedlek. Nem lehetsz a világ számomra, mert akkor nem lenne nélküled életem.
-Miből gondolod, hogy nélküled nekem lenne életem?
-Lenne? – Kérdeztem, közben a gyomrom aprócska lett.
-Nem, nem lenne. Nekem te lettél a világ, minden hibád és rossz tulajdonságoddal. Ezt sem látod, vagy látod, de félsz tőle, hogy valakinek fontos lehetsz. Engedned kéne, hogy valaki téged is féltsen.
-Azt nem lehet. – Kezdtem összeomlani. – Valaki szeretek, akkor el fog hagyni. Mindig így volt. Elfogadtam már.
-Akkor miért hagytad eddig jutni a kapcsolatunkat. Erre szerintem nincs válaszod. – Kaptam egy utolsó csókot, majd elment. Nem tudtam látom még. Reméltem.
-Mi a szerelem? Mond el nekem, s örökre a tiéd leszek. – Sóhajtottam az ajtónak.