Mikor már nem biztos
Ez a bejegyzés, most nem a naplóhoz kapcsolódik. Csak történt a napokban pár olyan esemény ami elindított bennem gondolatokat, és ezeket szeretném megosztani. Este jön – ha épp kiteszem – a szokásos bejegyzés.
Első az volt, hogy kitettem egy nem túl előnyös képet, hogy mennyit változtam 21 hónap alatt. Igen, már ott hibáztam, hogy nem figyeltem milyen kép megy ki. Másik, hogy nagyon meg kell gondolni mit osztok meg mert a hétszáz feletti követőszám már komolyan eljuttat sok helyre. Ez persze jó is, csak annak hatása kevésbé látszik. Újra megmutatta nekem az internet, hogy mennyire mérgező hely is. Kaptam elég komoly íveket is. Mindig is pasi maradok, meg hogy g@ci vagyok. Legtöbb arról szólt, hogy csak becsapom az embereket, mert pénisszel születtem. Nő nem lehetek. Van amit nem lehet tanulni. Itt azért a pszichológia szerető énem a haját tépte, mert minden viselkedés tanult, meg egyébként is mindenki nőnek indul a embrionális szakasz elején. Bár tudom a nagy része butaság, ilyenkor én el szoktam gondolkozni. Mi lehet, és mi nem. Egyik részlet, nem vagyok a legjobb formámban. A két hónap Divi nélkül látszik rajtam, ráadásul fogytam közel négy kilót. Nem a legjobb módja nőiesedni. Kell egy kis idő mire visszaállnak a dolgok…
Másik oldala az érzelmi rész. Ebbe beletartozik a nagy műtét is. Végig kellet gondolnom, hogy van értelme, és erőm ezt folytatni. Elsőnek az egész életemre gondoltam, aztán rájöttem, hogy lehet csak az online életem kéne abba hagyni. Ilyenkor szinte mindig tartok egy nap pihenőt gondolkodni. Ez a nap volt tegnap. Nagyon sokat gondolkodtam, és meg is inogtam, hogy én mi a fenét akarok. Ki leszek, és ki vagyok. Abban gyorsan biztos lettem, hogy a műtétet nem bánom. Az a női létemtől független. Hormont nem is kezdem el, akkor is megtörtént volna valamikor. Viszont a tranzicó már más kérdés. Az nem biztos. Ez volt amin gondolkoztam. Egy idő után rájöttem, hogy a testem szeretem, jobban mint bármikor. Emiatt megérte. Viszont egy dolog volt most. Visszatért a libidóm. Továbbra sem tudom hova vonzódom, de nem nem testi dolgok felé. Erre jött János bácsi és letapizott. Ez két dologra mutatott rá – hogy a fenébe írok ennyire furán, lehet kevesebb szakkönyvet kéne olvasni , hogy akkor mégis nőies lehetek. Másik rosszabb, a kiszolgáltatottság. Nagyon nem törődnek a pasik a nők érzelmeivel. Hiába mondatm sokszor nem érdekel, hogy puszilgatni akar, engem ez nem hoz lázba. Legutóbb viszont átlépett egy határt. Megakarta simogatni a szemérmem. Akármennyire is negatív ez, nekem segített. Akarom ezt az életet árnyoldalával együtt. Szeretek szép lenni, és lágyan mozogni. Nekem ez fontos. Az online életem pedig el kell választanom a valóditól. A kettő nagyon nem azonos, még akkor sem, ha most nagyon sok volt mikor pasinak néztek. Ennek okát tudom, türelmesnek kell lennem.
Tanulság nincs, az idő sok dolgot megold, és a internet még mindig nagyon mérgező hely. Ettől én szeretem, és folytatni fogom. Mi lesz a vége még magam sem tudom…
