Büszkeség

Mirának még volt egy éve az egyetemből, mikor Gina végzett tanítóképzőn. Emlékszem alig bírta ki az indulást. Van amiben semmiben nem változott pici kora óta. Egyik ilyen természetesen a zöld hosszú ruha, amit időnként újra varratunk neki. Most is abban toporgott az ajtóban, már huszonkétévesen. Kicsit nagyobb lett a szütyő az oldalán, s Korra már nem volt olyan izgága. Lemondóan sóhajtottam, és kezébe adtam a kulcsokat. Amint kinyílt az ajtó Korra az autó felé robogott. Hátsó ülést el is foglalta. Én letelepedtem a megérdemelt helyemre, élveztem ahogy a nap süti az arcom.

Mira az úton végig csevegett. Mesélt az egyetemről, a sikertelen kapcsolatáról. Nikivel nem jöttek össze a dolgok. A lány nem volt oda sem Ginaért, sem Korráért. Nem is értettem akkor miért próbálkoztak. Erre is fényderült idővel. Niki csak akkor volt vele, ha Korra épp a másik egyetemen járt. Mira nem bánta a dolgot. Vannak mások is, mondta nekem. Mesélt Gina pasijáról is, akit viszont ő nem szeretett. Úgy érezte kisajátítja a barátnőjét. A nagyszerű lányt, aki egyszer majd kisgyereket fog tanítani. Úgy tűnik tényleg minjárt itt az a pillanat. Elmerengtem, hogy általánosban is milyen ügyesen magyarázott Mirának. Biztos voltam benne, hogy sikerülni fog neki, és ő erre teremtetett.

Egy örökkévalóság után valamivel oda is értünk az egyetemre. Gina amint meglátta a kocsit rohanni kezdett. Míg mi azt hittünk minket köszönt, addig ő Korrát szabadította ki. A kutya körbe ugrálta, majd teljesen eltűnt. A lányok ölelkeztem, de nem láttam zavarná őket a dolog. Rövidesen boldog kiabálásokat hallottam. Korra ezek szerint a barátaihoz ment. Mira kiszedte kis csomagját, és elindultunk a kampusz felé. Szerintem Korra több kilóval nehezebben tért vissza, de az biztos, hogy sokkal kócosabban. Mikor próbáltam a kutyát helyre rázni, a lányok csak nevettek, hogy felesleges. Tényleg az volt, kutyánk szabadon járhatott az egyetemen, mindenki ismerte. Isten tudja hogyan érték ezt el, de még a tanárok is finomfalatokkal kényeztették. Már felmerült bennem a gyanú, hogy kísérleteztek is rajta, a Gina, ezt hevesen tagadta, azt elismerte, hogy egyes tanítási módszereket kipróbáltak, és az etimológiai tanszéken sokat jártak. Többet nem tudtam kihúzni belőle. Az viszont még nekem is furcsa volt, hogy minden hám nélkül bárhova mehetett. Kitudja, lehet Korrának is van egy diplomája, csak nem tudunk róla. Vagy kettő, a két egyetemen.

Mire eljött az idő, és mi leültünk Mirával a helyünkre. Már jó idő volt. Gina elvitte Korrát. Ez megvolt beszélve, bár az volt az érzésem a kutya is menni akart. Nézem ahogy jönnek az emberek, és átveszik a papírokat. Elsőre nem is láttam meg. Már páran el is mentek, mire feltűnt, hogy a sorban akivel kezet fognak ott van Korra is. Mindenkivel egy pacsi. Még egy talárt is kapott. Ránézetem Mirára, de csak egy vállvonást kaptam. Szemében viszont láttam a büszkeséget. Most ennyi év után is úgy tudnak titkolózni a lányok, mint mikor kicsik voltak. Reméltem azért kiderül ennek a büszkeségnek az oka. Felkaptam Gina nevére a fejem. Summa cum laude végzett. Itt már Mira sem bírta, életemben nem láttam ilyen boldognak. Gina átvette a papírt, kezet fogott mindenkivel, majd a mikrofonhoz lépet. Köszönetet mondott a tanároknak, Mirának és Korrának. Ez lehetett a végszó, mert a kutya a kezébe ugrott. Hiába volt öreg kutya ez még ment neki. A fotósok és az emberek is imádták őket.

Hazafelé én inkább hátra akartam menni Korrához, de Gina nem engedte. Így is későn tudtunk indulni. Sok ember könnyezbe köszönt el a lányos kutyától. Még mindig nem tudtam mi volt, de reméltem választ kapok. Az úton beavattak egy kicsit. Mindketten büszkén mesélték, hogy már első előtt megszerezte a segítő tanúsítványt Korra, így bárhova mehetett velük. Éltek is vele. Év végére már mindenki szerette, így lekerült a hám róla, és szabadon csatangolhatott. Így esett, hogy a dékánhoz is betévedt, aki macskás. Azt meglátták egymást. Korra letelepedett mellé, és ott marad. A dékán nézte, simogatta. Gina meg szívbajt kapott, hogy nem találja. Mikor az irodába belépet Korra büszkén ült a vezetői székben, a dékán fotózta közben. Így lett az egyetem kutyája, s tiszteletbeli tanár is. Korra felnézett, és büszkén felhúzta az orrát. A diplomaosztó is a tanárok ötlete volt. Így esett, hogy két tanár is lett egyszerre a családban. Mira büszkesége, és boldogsága határtalan volt. Ekkor vettem észre először, hogy lehet rossz helyen keresi a boldogságot. Gina az állát Mira ülésén tartotta, és élvezettel nézte ahogy barátnőke vezet.