Az iskola (10 éves)

Már lement a nap, mikor kicsi boszorkánk ágya mellett ültünk. Izgatott volt. Másnap ment iskolába. Közelebb bújtál, s szóltál neki, ideje aludni. Persze tudtuk, majd éjfél felé alszik el. Addig itt fog forgolódni, és arról beszélni, hogy milyen lesz az első nap. Mondtam, menj nyugodtan aludni, nekem, úgyis később kezdődik a munka. Igazat adtál, s elmentél a hálóba. Én a kis boszorkával maradtam. Kiegyeztem vele, hogy egy mese után lefekszik, itt maradok vele, ha valamit még akarna el tudja mondani. Már mindent előkészített. Még az kikönyörgött ébresztőt is beállította. Meséltem neki, agy hercegnőről, s egy boszorkányról. Szerette a történetet, mindig a gonosz akart lenni. Bármily jó szívű is volt, mindig lázadt. Sosem találta helyét a korabeliek közt. Mire a mese végére értem elaludt. Átmentem hozzád, s hozzád bújtam, rövidesen el is aludtam.
Reggel a boszi keltett. Zöld szeme hatalmas volt, ahogy figyelte mikor kelek végre fel. Mikor kinyitottam a szemem, rám ugrott. Induljuk felkiáltással kirohant, csak haja vörös foltját láttam utána. Kimentem a konyhába, és míg én kávéztam, ő kakaót ivott, és kalácsot evett. Táskája már az ajtóban volt, de ő még pizsamában volt. Reggeli végeztén a szobájába küldtem átöltözni. Kedvencét vette fel, egy zöld hosszú ruhát. Én befontam a haját, olyan volt mintha tényleg egy csöpp boszi lenne. Varázslótanonc. Lehet tényleg varázsiskolába vittem. A kicsi lány, elrohant az autóhoz, és mire én oda értem, már be is csatolta magát. Az iskola felé menet, azon gondolkozott mi lesz a kedvence. Biztos volt benne, hogy a testnevelés lesz. Nem is csodálkoztam, négy éve kora óta tornászott. Iskolához érve, akár a királylányoknál kinyitottam neki az ajtót. Bekísértem a teremig. Pár perc múlva már nem is foglalkozott velem. Kereste kivel lehet barátkozni. Rámosolyogtam, oda szaladt hozzám. Szorosan megölelt, mondta ideje mennem. Adtam neki egy puszit, ő homlokon csókolt. Ez már szokás volt nálunk, tőlem leste el. Visszament, s én csendben elmentem.