Sárga rózsa

Csak egy rózsa fej volt az asztalán. Sárga volt, és élettel teli. Nézte a világot, és tudta, hogy elfog múlni, és így semmi értelme nem volt. Nem tudta ki rakta oda, de haragudott rá. Érzelmeivel viaskodva, de végül úgy döntőt, hogy kidobja. Így ha látja aki ide tette, tudni fogja nem tetszett az ajándék. A nap további részében, aranylóan sütött a nap. Nézte a virágokat, és felfedezte a hiányzó rózsafej helyét is, az udvarban. A helyén ferde vágás nyílt sebként mutatta magát. Bárki is volt igazán haragudott rá. Nem értette, miért kellet halálra ítélni, azt a szép nővényt.

Másnap úgy tűnt tanult az illető a hibájából. Egy egész szál volt az asztalon. Nem volt boldog. Félt, hogy ez is az udvarból való. Mikor odaért nem talált újabb sebet a virágon. Ez megnyugtatta. Fogta a szárat, egyik kedvenc bögréjébe tette, amire kis címkét gyártott: „Ő is hallott már.” A nap tovább telt, a nap hol elbújt, hol megmutatta magát. A rózsa a nap végére már egyáltalán nem volt olyan üde. Hiányzott neki a tápláló föld. Ott hagyta északára, hátha elviszi az idegen.

Szerda, amúgy sem szereti. A gravitáció ilyenkor ellene dolgozik. Azt nem tudta miért mindig szerdán, de már elfogadta. Az asztalon szépen nézett rá, egy kis cserepes sárga rózsa bokor. A cserepek a szemek vidáman tekintettek rá. Elmosolyodott, és remélte életben tudja itt bent is tartani. Nem voltak a legszebbek, neki mégis szépen tűntek. Kaptak vizet, és beszélt hozzájuk. Ebéd időben a fölhallgatóján keresztül még egy kis metált is játszott nekik. Látszatra tetszett a kis virágoknak. Boldogan indult haza, s várta, hogy másnap lássa a csokrot.

Csütörtök. A kis cserép a helyén volt. Az asztalra papírból készült rózsák kerültek. Nem is értette miért nem ezzel kezdte az idegen. Látszott, hogy gyakorlott kéz hajtogatta őket. Egyre inkább gyanús lett, hogy nem munkatársa lesz, akitől kapja az ajándékokat. Arra nem volt ötlete, hogy akkor ki lehet. Biztonsági őr? Logikus lenne. Vagy az egyik takarító? Talán holnap kiderül. Hétvégén már nem jönnek, így vagy pénteken felfedi magát, vagy csak ennyit akart.

Péntek, izgult mi jön ma. Az asztalon egy levél, rajta sárga lego rózsák. Remegő kézzel bontotta ki a levelet. És olvasta el a pár sort:
„Köszönöm, a barátságod, most mennem kell más helyre. Kérlek, őrizd meg a rózsákat.
Kisherceg”
Ennyi. Azt nem tudni ki volt a Kisherceg. A rózsák azóta is ott vannak az asztalán. Egy barát elment, de ő is annak tekintete? Vagy neki csak egy ember volt az irodából? A rózsák emlékeztették rá, hogy mindenki fontos. Idővel mindenkivel beszélgetni kezdett, és megismert mindenkit az irodában. A takarítókat, és a biztonsági őröket is. A herceg kilétére viszont nem derült fény.