Nem kell félni

HRT 481 nap

Kezdek rájönni hogyan tudom igazán jól használni a WordPress mobil alkalmazását. Ez azért valójában még mindig nagyon elmarad a számítógépes webes felülettől, de nagyjából majd talán arra is kitalálok valami. Jó, az ikonok miatt mindenképpen kell utólag szerkesztenem. Sőt jelenleg így délutános napokon még képet sincs időm betenni. Ezeket a bejegyzéseket a hazafelé tartó 10-15 perc alatt írok meg. Amiből most is elvesztettem öt percet. Nem volt ma igazán lényeges dolog, így nem gond.

Otthon inkább pihentem, egy jó fürdés után. Közben írtam Zsu-nak, hogy kérek kintről pár dolgot. Aztán nem kaptam, csak vitát a nyakamba. Nem takarít senki, nem csinálunk semmit. Azt nem is vette észre, hogy a bátyám egy hónapja ki sem jön. Enni is bent eszik. Annyi az oka, hogy nem lehet velük másról beszélni csak Zigi-ről. Vagy arról, hogy mennyire rossz, vagy hogy a Bori milyen gáz. Ez már odáig jutott, hogy a benti családom, sőt pár vevő többet tud rólam, mint a saját anyám. Szóval, volt vita, s biztosan lesz is még. Mert nem azon múlik valahova beilleszek egy mosogatást, hanem azon végre figyeljen rám. Ebben a pillanatban relatív objektíven is az én problémám nagyobb, mint öcsémé. Még a családi probléma is. Viszont még most is képes első csengésre felvenni a telefont neki, nekem órák után válaszol… Így nem szívesen áldozom be az időm.

Más nem történt. Megint vettem pár könyvet, Kinder-ben nem lett Gwen. A Xanax jót tett munka előtt. Az nem tudom nélküle is ennyire eltudtam volna engedni az emberek bugyutaságait. Az biztos, jobban féltem volna csengetni, hogy véletlen falst jelzek. Holnap meglátjuk milyen nap lesz. Ma éreztem a görcsöt a gyomromban, ezért is vettem be.